Mester Károly, a szarvasi Goldfood Kft. termelési igazgatója szerint Magyarországon sajátos helyzet van.
- Gyakorlatilag az állattenyésztők földdel nem nagyon rendelkeznek. Tehát például Dániában vagy Hollandiában a földalapú támogatással, ami két és félszerese a magyarországinak, jelentősen megtámogatják az állattenyésztést is. Így ők a saját takarmányellátásnak köszönhetően lényegesen olcsóbb takarmányárakkal tudnak számolni, mint mi. További probléma, hogy az Európai Unió Magyarországot gabonapuffernek tekinti. Gondolok itt arra, hogy amikor Nyugat-Európában jó a termés, akkor gyakorlatilag nem kell senkinek, s ilyenkor a növénytermesztők – úgymond – „sírnak”. Amikor viszont Nyugat-Európában nem terem, akkor elviszik előlünk a szemestakarmányt, és ezzel olyan állapotot hoznak létre, ami 2007-2008-ban volt. Mindenki tudja, hogy a sertéstartás összes költségéből körülbelül 70 százalék a takarmány részhányada. Volt olyan év, amikor a sertéstartók gyakorlatilag csak a takarmányköltséget realizálták.
- Magyarországon a sertéshús és a sertéstermékek ára 25 százalék áfát tartalmaz, ez Lengyelországban nem így van.
- Lengyelországban 3 százalék a nyershúsnak az áfája. Látszik, hogy a lengyel vezetés számára fontos a vidék, fontos a vidék megtartó-képessége, és az, hogy a lengyel emberek dolgozzanak. Nálunk az import sertés felülírja a piacot, felülírja a minőséget, a szállítási precizitást és egyebeket is, hiszen bérben levágva, papíron másik országba exportálva, gond nélkül adják el a piacon. Ez a legnagyobb problémája a magyar sertéstartóknak, mert ezzel egyszerűen nem tudunk versenyezni.
- Magyarország ma még alkalmas volna arra, hogy tízmillió sertés röfögjön az ólakban, istállókban. Mit kéne ahhoz tenni, hogyha nem is tíz-, de mondjuk hétmillió legyen ez a létszám?
- Egyszer kiszámoltam, hogy ha Magyarországon újra 6-7 millió sertés lenne, akkor ez 70 milliárd forinttal növelné meg a költségvetési befizetést. Nem mindegy ugyanis, hogy egy ember betesz az államkasszába, vagy kivesz onnan, tehát munkanélküliként eltartott lesz, vagy dolgozóként adófizető. Tehát újra meg kéne teremteni a munkának a becsületét, és újra lehetőséget kéne adni a vidéknek arra, hogy el tudja tartani önmagát. Vissza kéne adni azt, hogy ezek az emberek, akik az állattenyésztésben dolgoznak az év 365 napján, szombaton, vasárnap, ünnepnapon, hogy ezek az emberek tisztességes bért kereshessenek. Sajnos, a jelenlegi árakkal, amikor kereskedelmi érdekek miatt megy tönkre az országnak az állattenyésztése, ezt nem tudjuk megtenni. Alig tudunk tisztességes bért fizetni, hogy megtartsuk az embereinket. A sertésistállóink rendelkezésre állnak, úgy gondolom, a takarmánybázisunk is. Jelenleg 120 mázsás kukoricák vannak itt, az Alföldön, tehát nem tudom, mi lesz a kukorica ára. Ha nem áll helyre a növénytermesztés és az állattenyésztés 50-50 százalékos aránya, itt tragédia lesz, mert nem tudunk mit kezdeni a kukoricával.
Mindehhez politikai szándék és akarat is szükségeltetik. Ha munkahelyteremtés címén nem csak az ide települő külföldi cégek, gyárak kapnak majd több tízmilliárd forintos támogatást, hanem mondjuk a magyar agrárvállalkozók is, akkor a hazai sertéságazat is révbe érhet.
Forrás: Gazdakör
