A Hangácsi és Fia Pincészet és Szőlőbirtok tipikus családi gazdaság. Igaz, a munkák dandárjában, metszéskor, szüretkor foglalkoztatnak idénymunkásokat, de a teendők oroszlánrésze az apáé és fiáé. A 45 hektáros szőlőterület és a pincészet teendőit megosztják egymás között, a szőlészeti munkákat az apa, a borászatot a fia irányítja. Azt mondják, egyik év gondjait a másik év rendszerint kiegyenlíti, kivéve, ha akkora a különbség, mint az idén.
- Ami árthat a szőlőnek, az az idén itt mind megjelent – mutat körbe Hangácsi Flórián. - Kezdte a tavaszi hideg eső a virágzáskor, az be is állította egyes fajtáknál a termést. Aztán gyorsan megjelent a peronoszpóra, ami szinte tarolt ezen a vidéken. Utána együtt jött a lisztharmattal a peronoszpóra. Később azért, hogy ne maradjon ki a jégverés, még az is jól megritkította egyes tábláinkat. Ezt az évet szívesen elfelejteném. Most itt küszködünk a szőlő megmentéséért, anyagilag is, meg emberileg is nagyon megvisel bennünket. Vannak olyan táblák, tízhektárosak, amiről egy fürtöt nem tudunk levenni.
- Melyik fajták bírták a legjobban?
- Nálam a Kékfrankos, de az Oportót is sikerült megfogni. A Kékfrankos nyolc napos permetezési fordulóknál nem szenvedett semmi kárt. Mi mindig terméskorlátozással dolgozunk, mert feldolgozzuk a szőlőt, de most, úgy néz ki, hogy nem kell fürtöt
válogatni, mert az időjárás elvégezte helyettünk.
- Milyen a minőség?
- Körülbelül két-három hét késésben vagyunk. Az elmúlt években ilyenkor a Turánt vagy a Medinát már lehetett kóstolgatni, most nem. A többiek, ha novemberre beérnek, akkor meg leszek elégedve. Ha jó napos idők jönnek, akkor nem féltem a minőséget, mert a szőlő képes kéthetes csúszást behozni. Igazi száraz napsütés kellene.
Forrás: Gazdakör
