A Borsfa közeli hosszan elnyúló út menti gyep jól szolgálja az éppen kiterelt állatállományt. Valamikor volt itt kaszáló is, amelynek szénatermését éveken át élvezettel ropogtatták a tehenek, a növendékek. Aztán egy időben lovak legelték a friss füvet, újabban viszont juhok élvezik. Azért is ideális legelő ez bármilyen állatnak, mert a terület teljes hosszában patak csörgedezik, az itatás sem gond.
Hiába keresem itt a tulajdonost, helyette Vulics István juhász igyekszik kielégíteni kíváncsiságomat. Cserzett barna bőre, fején viseltes pörge kalap, kezében az elmaradhatatlan kampóval ellátott juhászbot, s a két kutya, Guszti és Döme jelzik, Vulics István még a régi generáció képviselője.
- Messziről, Paksról érkeztem, de inkább a paprikájáról ugyancsak híres, Duna-közeli Cece a valóságos otthonom – kezdi a bemutatkozást. - Lenne ott is munkám, akad arrafelé is nyáj, de a fizetés, az ellátás igencsak gyenge. Itt a pénz fizetségen felül egész napra kapok ételt, és egy doboz cigaretta is beletartozik a napi járandóságba.
Hamarosan azt is elárulja, hogy régóta űzi ezt a mesterséget. Attól sem riad vissza, ha el kell hagyni otthonát, hiszen nincs asszonya, aki várná, fekhelyet pedig mindenütt biztosít számára az éppen aktuális gazda. Hogy az nem komfortos, az se számít, a lényeg az, hogy éjszakánként legyen tető a feje felett, s ott kedvére megpihenhessen.
- Harminc éve űzöm ezt a foglalkozást. Szeretem, mert nagy a szabadság. Semmi mással nem cserélném el. Kint vagyok a természetben, nemcsak ilyenkor, de télen is, ha a nyáj talál legelni valót, ha nem mást, hát kukoricaszárat. Különben az állatokat is kedvelem, azok mellett nőttem fel. Megéltem az ötven évet, és máig sem unom ezt az életet. Ha fárasztóbb is a munka, mint fiatalon, de még mindig kedvvel csinálom. Segítőim a kutyák, egyetlen szavamba kerül, és arra irányítják a nyájat amerre csak akarom.
Mindennapi tennivalójának szépségeiről a nehézségekre fordítja a szót. Mert a kettő együtt jár. Főleg ahol nagy az állomány, mint ez a mostani.
- Legnehezebb munkának a körmözést tartom, de azt is el kell végezni, ha nem tenném, tönkre mennének a jószágok lábai. Különben a sánta birka a juhász szégyene. Nálam is van mindig az olló és az annál is élesebb speciális kés – mutatja is eszközeit. – Elléskor sincs könnyű dolga a juhásznak, olyankor különösen figyelni kell az anyákat, netán segíteni a kicsik világra jöttét. De azért ezt is szépnek tartom, hiszen olyankor új élet kezdődik.
Érdeklődésemre elárulja, hogy a rábízott jószágok száma eléri a félezret, ám most háromszáznál alig van több a gyepen, a többi anya kicsinyeivel együtt bent van a tanyán. Kint a legelőn néhány kecske is együtt van a juhokkal, azok színesítik az állatállományt.
- Ők is túl vannak már az ellésen. A káposztakedvelők azért sem hiányozhatnak, mert ha szükséges, dajkaként szolgálnak. Vagyis, ha valamelyik anyának nincs elég teje, netán árva maradt a kicsinye, táplálékhoz jut a rászoruló barika. Ha mindezek után kíváncsi a gidákra is, menjen csak be a tanyára, ott bizonyára megtalálja a gazdámat is - kapom a biztatást a juhásztól.
Szót fogadok, s úttalan utakon elindulok, hogy lássam az apróságokat és találkozzak a gazdával. A tanyán azonban nem találtam Simon István tulajdonost, a családi vállalkozás vezetőjét, ám néhány héttel később a várföldei otthonában már együtt beszélgethettünk. Meglepetésemre rögvest elárulta, hogy nem is oly régen a gazda személyét dicsérő juhásza Somogy megyébe távozott. Ezt semmiképpen sem alkalmazottja elégedetlenségének tartja Simon István, hanem annak, hogy a pásztoremberek rendkívül módon kedvelik a vándoréletet. A másik meglepetés akkor ért, amikor tekintélyes gépparkját mutatja, arról árulkodva, hogy itt nagy változások történtek az utóbbi évtizedben.
- Mindezt a juhászkodás hozta – kezdi mondandóját. - A nagyapám még a régi értelembe vett juhász volt, édesapám is jobbára juhászgazdának tartotta magát, de ő már földműveléssel is foglalkozott. Ahhoz pedig gépek kellettek, s arra a munkára már én is vállalkoztam. Persze fiatalabb koromban én is őriztem a nyájat, ám mostanában nincs rá időm, a felszaporodott adminisztráció, a gazdaság vezetésével megsokasodott tennivaló foglalja le az időmet. Amikor átvettem a gazdaságot akkor 650 anyajuhunk legelt a környező falvak gyepesein. Ahogy a területünk gyarapodott - jelenleg hét község határában legelnek a családi vállalkozásunk jószágai -, úgy szaporodott az állomány, s most 1400-1500 anyajuhot terelgetnek a juhászaink.
A továbbiakban azt is elmondta, hogy amíg édesapja évente egyszer elletett, ő ezt lényegesen nagyobb állományától háromszor várja. Így kétezernél is több bárányt értékesíthet, és pótlásnak is maradnak jószágok.
- A múltban a kevesebb állat hasznából is szépen megélt a családunk, hiszen akkor a gyapjúnak is volt ára, az kiegyenlítette a folyamatban levő költségeket. Hogy a kívánatos haszonhoz továbbra is hozzájussunk, ezért kellett gyarapítani az állományt, s azzal együtt bővíteni a növénytermesztést. Ezt földvásárlásokkal, bérleményekkel értük el. Ma 300 hektárnyi saját és 100 hektárnyi bérelt legelőn vándorolhatnak az állataink. De szántót is vásárolt a család, abból is van 200 hektárnyi, ami bőven megadja a szükséges abrakot, sőt eladásra is jut.
A szaporodó terület műveléséhez kevés volt a két MTZ, ezért az elmúlt két esztendőben több eszközt is vásároltak. Most két New Holland és egy jó állapotban lévő, Németországban vásárolt Rába 250-es végzi a talajmunkák javát, de újdonság a nagy teljesítményre képes szántóföldi permetezést végző munkagép is. Mindezeken kívül, a kombájn kivételével – az aratást bérmunkával végeztetik - minden szükséges gép a családi vállalkozás rendelkezésére áll. Ez pedig még nem minden, hiszen a 10-12 koca után évente 100 hízót is felnevelnek a maguk termelte abrakon. Hizlalnának többet, van helyük hozzá, ám a viszonylag közeli nagy húsfeldolgozó megszűnt, a kisebb vágóhidaknak pedig van elegendő feldolgozni valójuk. Korábbi véleményét ismét megerősíti a gazda.
- A nálunk tapasztalható fejlődés a tartós juhászkodásnak, és a szélesebb családi körrel, alkalmazottaimmal végzett kitartó munkának köszönhető. Kialakult egy optimális gazdaság, további fejlesztést nem tervezek. Ez már a mezőgazdasági szakközépiskolában tanuló Richárd fiamnak is elég lesz a boldogulásához.
Forrás: Gazdakör
