Ahogy Bruno Le Maire szemléletesen fogalmazott, „a kanyarból kijőve a fék helyett a gázra kell lépni, miután a jármű stabilitását már biztosítottuk” – a stabilitás biztosítása a francia mezőgazdaság esetében 1,8 milliárd euróval sikerült. A stabilitás érekében hozott intézkedések között a miniszter a legfontosabbak között említette a szezonális munkavállalás megkönnyítését és egyszerűsítését, ami a versenyképesség javítása szempontjából is nagyon fontos volt. A mezőgazdasági vállalkozások versenyképességének javítására a továbbiakban is jelentős összegeket szánnak – ez évente várhatóan 0,5 milliárd euró lesz. A pillanatnyilag a tárca és az ágazat előtt álló feladatok között a miniszter két nagy csoportot említett, egyik az állattenyésztés helyzetének javítása, a másik a közelmúltban elfogadott mezőgazdasági modernizációs törvény intézkedéseinek alkalmazása.
Ez utóbbiak közül mindenképpen meg kell említeni a termeltetési szerződések intézményének legkésőbb 2011. január elsejével történő kötelező bevezetését (különösen a tejágazatban, ahol 85 ezer tejtermelő áll szemben gyakorlatilag öt nagy földolgozóval), a biztosítások általánossá tételét és az élelmiszerek érképzésének átláthatóvá tételét. Erre a feladatra a miniszter Philippe Chalmin agrárközgazdászt, a Paris Dauphine egyetem professzorát kérte föl. Bruno Le Maire szerint annak érdekében, hogy a francia mezőgazdaság továbbra is megőrizze pozícióit, a francia élelmiszer-ipar a jövőben is a világ egyik legjelentősebb exportőre legyen, minden szereplő részvételére és aktív közreműködésére szükség van, ideértve a kereskedelmi láncokat és a teljes élelmiszer-ipart. Az érdekképviseletek kapcsán aláhúzta, minden szakszervezettől elvárt, hogy az egymással – és a kormánnyal – való szembenállás helyett a konstruktív közös munkára helyezzék a hangsúlyt, ellenkező esetben nem remélhető érdemi előrehaladás. A verseny ugyanis nagy és kíméletlen, a világ pedig hihetetlen sebességgel halad és változik.
Uniós agrárpolitika
Bruno Le Maire szerint a 2013. utáni KAP esetében a legfontosabb és legelső szükséges föltétel a német-francia egyetértés, amihez minél több országot meg kell nyerni. Véleménye szerint Olaszország támogatására lehet számítani, bíznak a legtöbb újonnan csatlakozott tagország egyetértésében is. A francia miniszter a párizsi élelmiszeripari világkiállítás (SIAL) alatt találkozott és tárgyalt lengyel kollégájával – a megbeszélést konstruktívnak és eredményesnek minősítette, véleménye szerint Lengyelország részéről is egyre inkább érezhető az aktív tenni akarás. Elmondta azonban azt, hogy pillanatnyilag egy kérdésben nem közelednek az álláspontok, ez pedig az a lengyel követelés, hogy az újonnan csatlakozott tagországokban ugyanaz legyen az egységes területalapú támogatás (DPU, droit de payment unique) kifizetésének alapja, mint a régi tagok esetében. Ezt Franciaország és Németország kategorikusan elutasítja, a két ország álláspontja szerint ugyanis „ami 100 euró Franciaországban vagy Németországban, az nem 100 euró Lengyelországban vagy Magyarországon” – de támogatnak minden más, a támogatások igazságosabb elosztására irányuló törekvést.
A miniszter meggyőződése, hogy a francia mezőgazdaság jövője elválaszthatatlan a közös agrárpolitikától, csak azzal együtt képzelhető el. Véleménye szerint vitán fölül áll, hogy a közösségi agrártámogatásokra 2013. után is szükség van, azt nemzeti támogatásokkal nem lehet és nem is szabad helyettesíteni. E tekintetben Németország és Franciaország azonos állásponton van, de ehhez a szakminiszter szerint egy évig tartó tárgyalásokra és német partnerével háromhetente történő rendszeres találkozókra volt szükség. A két ország közös álláspontja szerint a KAP költségvetését a jövőben is legalább a jelenlegi szinten kell tartani.
Nemzetközi kapcsolatok
A francia miniszter az elmúlt időszakban számos alaklommal járt külföldön, amit saját bevallása szerint minden esetben az motivált, hogy abból a francia gazdák euróban is mérhető előnyökhöz jussanak. Kínában tett látogatása kapcsán megjegyezte, ezt elsősorban nem a francia élelmiszeripari termékek exportjának bővítése, hanem a technológia-export föllendítése motiválta. Álláspontja szerint ugyanis a francia kutatási eredmények exportjában van igazán nagy kitörési lehetőség, e területen tud Franciaország mást, sokkal többet kínálni, mint a versenytársak. A kínai tárgyalások elsősorban az élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos francia tapasztalatok és tudományos eredmények átadására irányultak, amire Kínának – különösen a melanin-botrány után – hallatlan szüksége van.
India kapcsán a miniszter leszögezte: ez az egyetlen ország a WTO-ban, aki támogatja Franciaországot, így elemi érdekük, hogy olyan viszonyt ápoljanak vele, hogy ezt a támogatást továbbra is maguk mögött tudhassák, a K+F eredmények piacán pedig India elsősorban a hűtési lánc iránt érdeklődik. Bruno Le Maire a közeljövőben Oroszországba is ellátogat, legfontosabb célja a francia marhahúsra kirótt orosz embargó föloldásának elérése lesz.
Nemzeti agrárpolitika, piaci kérdések
Ami a franciaországi helyzetet illeti, az egyik leginkább vitatott pont a fogyasztói árképzés, a fogyasztói és a termelői árak viszonya. A miniszter hangsúlyozta, nem a termelőknek kell(ene) viselni annak következményeit, hogy a vásárlóerő javítása érdekében csökken az élelmiszer-alapanyagok ára. Erre annak kapcsán kérdezett rá egy újságíró, hogy a tej fölvásárlási ára mintegy 20%-kal esett, miközben a földolgozott termékek bolti ára legföljebb 1-2%-kal csökkent. Bruno Le Maire meggyőződése, hogy a helyes és egészséges táplálkozásnak ára van, amit meg kell fizetni, nem szabad elhitetni a fogyasztókkal, hogy szinte ingyen is lehet jól és egészségesen táplálkozni. A hozzáadott értéket igazságosan kell megosztani az egyes termékpályák összes szereplője közt, meg kell találni a megoldást arra a kihívásra, amit a reális áron megvalósuló egészséges táplálkozás, a vásárlóerő megőrzése és a gazdálkodói jövedelmek egyidejű biztosításának hármasa jelent.
Újságírói kérdésre, miszerint Franciaországnak át kell-e vennie a sokkal hatékonyabbnak tartott német agrármodellt, a miniszter kijelentette, hogy vannak dolgok, amikkel nem ért egyet, míg mások adaptálását messzemenően támogatni tudja. Véleménye szerint Franciaország ugyan politikailag vezető szereppel bír az EU-ban, gazdaságilag azonban már csak egyike a vezető uniós tagországoknak, és folyamatosan teret veszít. Nem ért egyet azzal, hogy a francia mezőgazdaságra is tömegméretű, e lehető legkisebb költségekkel történő alapanyag-előállítás és erre alapozott élelmiszer-termelés legyen jellemző, a francia mezőgazdaságot a jövőben is a kisebb mennyiségű, de magas minőséget és nagy hozzáadott értéket képviselő termékek sokszínűségének kell jellemeznie. Továbbra is a regionális termékek valorizálására kell törekedni, ugyanakkor tanulni kell a német gazdáktól, miként lehet a termelési költségeket érdemben csökkenteni. Véleménye szerint ennek egyik módja az energiahatékonyság növelése és a gazdaságok energiafüggőségének csökkentése – erre a legjobb példa a farmon történő biogáz-előállítás, amiben Németországnak szinte behozhatatlan előnye van Franciaországgal szemben – míg ott legkevesebb hatezer gazdaságban működik ilyen, Franciaországban alig kéttucat, már működő egység van! A másik példa a német vágóhídi rendszer – Bruno Le Maire szerint a francia mezőgazdaság e téren is messze van még az ideálistól.
Szintén piaci kérdés a termékek jó áron történő értékesítése, amihez elengedhetetlen a megfelelő marketing-háttér. A francia minisztert szavai szerint „lenyűgözte” az olasz stand a párizsi nemzetközi élelmiszeripari szakvásáron (SIAL, www.sial.fr), ahol az összes olasz régió képviseltette magát saját termékeivel, de a nagyvilág felé minden egy teljesen egységes „Olaszország” védjegy alatt jelent meg. A miniszter szerint erre, egyfajta „label France”-ra van szüksége a francia mezőgazdaságnak és élelmiszer-iparnak is, az ágazati szereplőknek össze kell fogniuk a külpiaci térhódítás érdekében, nem pedig egymás ellenében kell föllépniük (a gazdasági tárca a nyár végén már elindított egy„Fabriqué en France” kezdeményezést, ami egyelőre ennek a termékcsoportnak a jobb megismerését szolgálja). Bruno Le Maire véleménye szerint nagyon fontos a termelés és a fogyasztók közötti kapcsolat erősítése, ez egyformán föladata a gazdaságnak és a politikának is. A verseny hihetetlenül kiélezett, a SIAL alkalmával nem csak a hagyományos nagy exportáló országok - mint Olaszország, Spanyolország – jelentek meg, nagyon színvonalas és nagy nemzeti standdal volt jelen az USA, India, Egyiptom, Törökország – és talán minden eddiginél nagyobb területet kötött le Kína úgy nemzeti, mint egyéni kiállítói standokkal.
A mezőgazdasági termeléshez fölhasznált alapanyagok – energia, növényvédő szerek, stb. – árának folyamatos emelkedése mindenképpen további racionalizálásra kényszeríti a gazdálkodókat, és ebbe az irányba hat a környezetvédelmi törvénycsomag (Grenelle I és II) előírás-rendszere is. A miniszter szerint ezek alkalmazása alól nem lehet fölmenteni a gazdálkodókat, de nem is kell olyan plusz előírásokat alkotni, amik szinte teljesíthetetlen föltételek elé állítják a termelőket, mert azok a fogyasztók által már nem vállalható áremelkedéseket generálnának – vagy menthetetlenül veszteségessé teszik a termelést. Ugyanakkor nincs is más választásuk a gazdáknak, mint folyamatosan csökkenteni a fölhasznált segédanyagok mennyiségét és visszatérni az agrotechnikában rejlő egyéb, sokszor klasszikus lehetőségek és eljárások alkalmazásához, ellenkező esetben az agrárolló folyamatos nyílása és a piaci árak ingadozása miatt előbb vagy utóbb mindenki veszteségessé válna.
A genetikailag módosított szervezetek kapcsán a francia szakminiszter megjegyezte, a „GMO-k nem fogják megváltani a világot”, ugyanakkor Franciaország elemi érdeke, hogy világszínvonalú és eredményes nemzeti kutatása legyen a GMO-k területén, ellenkező esetben nem tud lépést tartani a világgal a technológiai fejlesztésben, de saját, a GMO-k termesztésével és fölhasználásával kapcsolatos álláspontját sem tudja hitelesen képviselni, védeni. A kutatás kapcsán kitért arra, hogy a külföldön a francia mezőgazdasági K+F az egyik „legjobban eladható termék”, a külföldet valójában ez sokkal jobban érdekli – legyen szó technológiáról, állat-vagy növénygenetikáról, élelmiszerbiztonsági, higiéniai vagy más protokollról -, mint a francia élelmiszerek bármelyike.
Az élelmiszerek árképzése és a kereskedelmi árrés vizsgálata, a tisztességes piaci magatartásra ösztönzés a tárca kiemelt föladatai közé tartozik. Ezt szolgálja, hogy 2010. október 12-én Bruno Le Maire miniszter hivatalosan is kinevezte Philippe Chalmin közgazdászt az élelmiszerek árképzését és árrését vizsgáló testület (Observatoire de la formation des prix et des marges des produits alimentaires) élére. A miniszter a beiktatás alkalmával nyomatékosan aláhúzta, arra törekednek, hogy maximálisan átlátható legyen az élelmiszeripari és élelmiszer-kereskedelmi árképzés folyamata, megakadályozható legyen a fogyasztót és a termelőt egyaránt megkárosító, tisztességtelen haszon alkalmazása. Philippe Chalmin, a mezőgazdasági nyerstermékek specialistája szerint elsősorban egy hatalmas módszertani kihívásról van szó, ahol nem is az árak „begyűjtése”, sokkal inkább az egyes szinteken elért nyereség meghatározása jelenti a valós problémát, ami szektoronként is különbözik. A munka már folyik a sertés, a tej és a zöldség-gyümölcs ágazatban, megkezdődött a marhahús, az eredetvédelem nélküli bor és gabonaágazat vizsgálata is – cél minél több termékpálya lefedése.
Somogyi Norbert
Forrás: VM
