A nemzetközi irodalom szerint a N. viridula az egyik legfontosabb poloskakártevő a világon. Őshazája Etiópia, de kozmopolita fajként az Antarktisz kivételével minden kontinensen jelen van. Elsősorban a szubtrópusi éghajlati viszonyok között érzi jól magát, elterjedési területe a 45o-os északi és déli szélességi fokok közé esik. Újabban a fajt nem a kártétele, hanem az egyre növekvő elterjedési területe miatt említik egyre gyakrabban. Néhány kutató összefüggést vél felfedezni a faj intenzív térhódítása és a globális felmelegedés között. Tény, hogy a vándorpoloskát 2004-ben már Angliában is megtalálták és a populáció képes volt ott át is telelni. Japánban az elmúlt 40 évben 70 km-rel északabbra tevődött a faj elterjedési területe.
A vándorpoloska hazánkban 2002-ben jelent meg. Először a melegebb déli országrészen Szeged mellet és Budapest környékén találták meg néhány példányát. Azóta számos növényfajon jelen vannak a különböző fejlődési alakjai, legnagyobb számban a lárvák. Táplálkozását megfigyelték a paradicsom, uborka, zöldbab termésén, a szőlő fürtkezdeményein, és különféle dísznövényeken mint a ricinus, estike vagy más néven csodatölcsér, mályvacserjén, varjúhájon, körömvirágon, dísznapraforgón, őszirózsa bimbóján, virágán és termésein, továbbá a paprika, cukkíni, borostyán és puszpáng szárán. 2005. őszén budafoki, budatétényi és Gellért-hegyi kiskertben tömegesen ültek az állatok a növényeken. Tetemes kárt ugyan még nem okoztak de a jövőben számíthatunk a rendszeres jelenlétükre és kártételükre. A vándorpoloska rendkívül polifág, soktápnövényű faj, mely a takarmány-, dísz- és zöldségnövények egész sorát károsítja. Világszerte a legnagyobb károkat paradicsomon, gyapoton, szóján, gabonaféléken, babon és a lóbabon okozza.
A vándorpoloska (Nezara viridula) rendszertanilag a Címerespoloskák (Pentatomidae) családjába tartozik. Átható poloska szagot áraszt a bűzmirigy váladékának köszönhetően. Angol nyelvű elnevezése a „southern green stink bug” utal a kifejlett poloska zöld színére és déli elterjedési területére. Felismerése azért nem túl egyszerű, mert az egyes lárvastádiumok között erőteljes színbeli különbség van. A tojásállapotot 5 lárvastádium, majd a kifejlett poloska követi. Bábállapot nincs. Magyarországi áttelelése még nem bizonyított, de valószínűsíthető a talált példányszámok alapján. Az áttelelt nőstény áprilisban jön elő, majd párosodik és különféle gyomnövények felső leveleinek fonákjára helyezi el hordóalakú, 1mm nagyságú petéit 30-130-as csomókba. A kelő fiatal lárvák a petecsomót nem hagyják el, vöröses színűek és még nem táplálkoznak. A károsítást a 3-4 nap múlva kifejlődő második lárvastádium kezdi, mely kerektestű, feje, tora lábai feketék, csak a tor szélein vannak vörös foltok (1. ábra)
1. ábra: Fiatal lárvák L2
A következő 3. és 4 lárvastádium mintázata, színezete a legjellegzetesebb: a sötétszínű potrohon fehér foltok, pettyek láthatók 4 hosszanti sorba rendeződve (2. ábra). Az utolsó 5. lárvastádiumban a tor zöld színű, már szárnykezdemények is vannak és a potroh középső vonalát illetve széleit piros foltok diszítik (2. ábra). A kifejlett poloskák vállasak, egyöntetű fakó zöld színűek, jól repülnek (2. ábra).
kifejlett poloska idős lárva (L5) fiatal lárvák (L4-L3)
2. ábra: A vándorpoloska egyes fejlődési fokozatai
A vándorpoloskák a növények minden részét károsítják, de előnyben részesítik a fiatal hajtásokat és a képződő termést. A poloskákra jellemző szúró-szívó szájszervvel szívják fel a növényi nedveket a szövetekből, tehát szövethiányosságokat, rágásnyomokat nem okoznak. Kárképük az, hogy a pontszerű szívásnyom körül gyakran kifehéredő kör alakú foltok láthatók. A poloskák a termésképződés után vonulnak rá az érőfélben lévő paradicsomokra. Táplálkozásuk következménye, hogy a terméseken besüllyedő, fakó foltok alakulnak ki a szúrás helye körül, ami a paradicsom minőségét és piaci értékét rontja (3. ábra). Itt jegyezzük meg, hogy az érő paradicsomokon táplálkozhat a burgonyabogár (Leptinotersa decemlineata L) is, de annak szárnyfedői hosszában sárga-feketén csíkozottak és rágásnyomokat hagy, elsősorban a levélzeten.
3. ábra: A vándorpoloska károsítása érő paradicsomon
Fotó: Dr. Érsek Tibor
A vándorpoloska elleni védelem nálunk még nem kidolgozott. Lárváját parazitálja a Trichopoda pennipes nevű fürkészlégy, petéjét pedig a Trissolcus basalis nevű fürkészdarázs, melyeket Ausztráliában elterjedten használnak biológiai védekezésre. Vegyszermentes technológiaként Kaliforniában alkalmazzák a „csalinövényeket”. A paradicsom mellé a vándorpoloska által kedvelt pillangós növényeket, lóbabot, babot vetnek. A csalinövényt még azelőtt szükséges a területről eltávolítani, feltakarmányozni, mielőtt azon a lárvák szárnyas poloskává válnak és betelepednek a megvédendő paradicsomra. A tengerentúlon már szükségszerű a vándorpoloska elleni kémiai védelem. Az ott használt hatóanyagok közül Magyarországon a lambda-cihalotrin és a gamma-cihalothrin tartalmú piretroidok vannak engedélyezve poloskák ellen, mint a Karate 2.5 WG, a Karate Zeon, vagy a Rapid CS. A természetes növényi eredetű hatóanyagok közül az azadyrachtint és a pirethrin+rotenon-t alkalmazzák.
A vándorpoloska tehát hozzánk is „bevándorolt”. Akár gyalogosan, akár vízi, vagy légi szállítmánnyal érkezett is Magyarországra, optimális fejlődési feltételeket talált. Térhódítását meg nem akadályozhatjuk, célunk, hogy minél többen felismerjék és gyérítsék a számát.
Dr Ábrahám Rita
egyetemi adjunktus
növényvédelmi szakmérnök
