Az elhízás már nem csupán a magas jövedelmű és fejlett országok kiváltsága. Világszerte mindenütt, még az alacsony jövedelmű országokban is nőtt a túlsúlyosak aránya. Emiatt a világ országainak közel felében egyszerre van jelen az alultápláltság és az elhízás – gyakran egy közösségen, vagy még akár egy háztartáson belül is.

A közelmúlt gazdasági és társadalmi változásai, a növekvő bérszint az alacsonyabb és közepes jövedelmű térségekben, a feldolgozott élelmiszerek elérhetőbbé válása mellett az alacsonyabb fizikai aktivitás is közrejátszhat, hogy nem találunk egyetlen olyan országot sem a földön, ahol 2000 és 2013 között csökkent volna az elhízás mértéke. Mintegy 1,9 milliárd ember túlsúlyos, egyharmaduk ráadásul súlyosan, állítja az Egészségügyi Világszervezet (WHO).

Egy társadalom sem engedheti meg magának az ezzel járó társadalmi és gazdasági terheket. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) „Az élelmezés és a mezőgazdaság helyzete” (2013) jelentésében olvasható, hogy a túlsúllyal összefüggésbe hozható társadalmi kiadások az elmúlt 20 évben duplájára nőttek. Számszerűsítve ezt, 2010-re a nem fertőző betegségek teljes költségét, amely kategóriában az elhízás a leggyakoribb jelenség, a FAO 1,4 billió dollárra becsülte.

A McKinsey Intézet közelmúltban publikált adatai szerint mintegy 2 billió dollárnyi kiadás írható az elhízás, (és az ahhoz kapcsolódó egyéb betegségek, mint a szívbetegség, magas vérnyomás, agyvérzés, cukorbetegség és néhány rákos megbetegedés magasabb kockázata) számlájára, amivel alig marad le a dohányzás (2,1 billió) és a fegyveres konfliktusok (2,1 billió) költségei mögött.

Gondoljunk csak bele, mekkora változást lehetne elérni, ha ezt az összeget a táplálkozással kapcsolatos problémákra (éhezés, alultápláltság, mikrotápanyag hiánybetegség és elhízás) fordíthatnánk. Az eredményes megoldáshoz nem elegendő a többlet-források bevonása, a táplálkozással összefüggő problémákat már egy tágabb szociokulturális és gazdasági közegben szükséges vizsgálni és kezelni.

Ezzel a kihívással szembesültek a résztvevők a második Nemzetközi Táplálkozási Konferencián Rómában, 2014 novemberében. A döntéshozók a Római Nyilatkozat mellett elfogadtak egy arra épülő cselekvési keretet, elkötelezve magukat a hiányos táplálkozás minden formája elleni lépések mellett.

Eredmény akkor lehetséges, ha az eddig jellemző tüneti kezelés helyett a problémák megelőzésére, az egészséges és kiegyensúlyozott étrend általánosabbá válására helyezzük a hangsúlyt.

Íme néhány ötlet, tanács ehhez.

Az első lépés az élelmiszer-ellátó rendszerek reformja, hogy a megfelelő táplálék mindenki számára elérhető legyen. A FAO már hivatkozott elemzése is kiemelte, hogy ezen rendszerek jelentős hatással bírnak az élelmiszerek mennyiségére, minőségére, sokféleségére és tápanyagtartalmára – utóbbinak a feldolgozás során is figyelmet kell szentelni.

Másrészt meg kell könnyíteni a fogyasztó számára, hogy bevásárláskor az egészségesebb alternatíva mellett dönthessen. Ehhez a döntéshozók elköteleződésén túl hatékony és koherens stratégia szükséges. Nagyobb figyelmet kell fordítani az egészséges táplálkozás népszerűsítésére és a felvilágosító programokra. A fogyasztókat el kell látni a szükséges információkkal, formális vagy informális oktatás vagy akár a megfelelő címkézés révén.

A hiányos táplálkozás hátterében különféle okok rejtőzhetnek, így egy közös jövőkép és a multiszektorális, vagyis a kérdésben érintett összes szereplőt (döntéshozókat, gazdálkodókat, az egészségügyi ágazatot, kiskereskedőket és további állami, privát és civil szervezeteket) bevonó megoldás szintén közelebb visz a célkitűzéshez.

A kereskedelmi megállapodások kidolgozásakor sem szabadna figyelmen kívül hagyni az élelmiszer-ellátó rendszer szempontjait. A kereskedelem fontos szerepet játszhat a táplálkozási célkitűzések eléréséhez az élelemhez való hozzáférés megkönnyítésével. Nem szabad elfeledkezni a helyi gazdaságokról sem, amelyek csökkentik az adott ország importfüggőségét és a nemzetközi piacok árainak való kitettségét, miközben hozzájárulnak egy változatosabb étrendhez és munkalehetőséget biztosítanak az elmaradottabb vidéki területeken.

A Nemzetközi Táplálkozási Konferencia minden érintett szereplő számára megnyitotta a lehetőséget, hogy hozzátegye a részét a túlsúly elleni globális küzdelemhez. A nem megfelelő táplálkozás, annak minden formája az alultápláltságtól az elhízásig, helyes döntésekkel viszonylag egyszerűen megszüntethető lenne. Fordítsuk hát meg a folyamatot és legyen a táplálkozással kapcsolatos összes probléma a múlté!