A magas vízállás kiváló vízminőséggel párosul a Balatonban. Sehol sem észlelhető a tóban algavirágzás, ami fürdésre alkalmatlanná tenné a vizet – derült ki annak a hossz-szelvény-vizsgálatnak az adataiból, amelyet az MTA Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézet végzett július 20-án. A magyarországi egészségügyi határérték szerint maximum 50 mikrogramm klorofill lehet egy liter vízben. Ezzel szemben a tó legalgásabb területén, a Keszthelyi-medencében 20 mikrogramm/liter alatt maradt a koncentráció, és keleti irányban még fokozatosan csökkent is.
A lebegő mikroszkopikus algák összetételét alapvetően az határozza meg, hogy mekkora a Kis-Balaton tározórendszeren áthaladó Zala folyó vizének a nitrogén- és foszfortartalma. Ebben a nagy kiterjedésű, sekély víztérben mikrobiális folyamatok eredményeként jelentős nitrogénvesztés megy végbe, ezért a Keszthelyi-medence vize nitrogénhiányos az algák számára (néhány, 2013 és 2014 nyarán történt kivételes esettől eltekintve). Mivel a medencében kevés a nitrogén, a relatív foszforbőség következtében nyaranta elszaporodnak a vízben a fonalas kékalgák (cianobaktériumok), amelyek képesek megkötni a levegő molekuláris nitrogénjét. Ez történt az idén is: keletről nyugat felé haladva egyre több fikocianint, azaz kékalga-színanyagot lehet mérni a tóban – közölte a tihanyi székhelyű intézet.
Nem kell félni az árvaszúnyog bábbőrétől
A tó üledékében élő árvaszúnyogok (nem csípő szúnyogok) lárvái a lebegő mikroszkopikus algákkal táplálkoznak. Korábban, a tó algákban gazdagabb, azaz szennyezettebb időszakában hatalmas árvaszúnyograjzások okoztak időszakosan kellemetlenséget a Balaton partján üdülők számára, de napjainkban a vízminőség javulásával erre nem kell számítani. Mindenesetre az árvaszúnyogok a tó élővilágának természetes részei. A rajzásuk idején a levedlett, úgynevezett bábbőrök néhol habos lepedéket képeznek a parti övben, esetenként a nyílt vízben is. Ez a szürkésfehér anyag kellemetlen kinézete ellenére semmilyen tekintetben nem veszélyezteti a fürdőzőket, csupán levedlett rovarpáncélok tömegéből áll.
A Keszthelyi-medencében már egy évtizede megtelepedett az amuri kagyló. Ez a nagy testű, az iszapos fenekű vizeket kedvelő faj a kelet-ázsiai halak betelepítésével került hazánkba, és először a keleti országrészben terjedt el. Keszthely térségében napjainkban tömeges pusztulásuk borzolja a kedélyeket. Hasonló jelenség kisebb-nagyobb mértékben korábbi nyarakon is előfordult. Védekezni nem lehet ellene – a strandok üzemeltetői az elpusztult egyedek rendszeres összegyűjtésével mérsékelhetik a kárt. A jelenség ökológiai szempontból nem kifogásolható, hiszen egy idegenhonos inváziós faj állománya gyérül.
Forrás: MTA
