A megszokottal szemben ezúttal nem a legelők, istállók, fejőházak híreiről és a tej aktuális átvételi árairól tájékozódtak a Tej Terméktanács konferencia résztvevői az idei tejkonferencián, hanem a tej- és tejtermékek piaci szerepléséről, a vevők fogyasztási szokásainak megváltozásáról, amely döntően meghatározza az európai, közte a hazai tejtermelő ágazat piaci jelenét és közeljövőjét egyaránt.
A Nélkülözhetetlen marketing címmel rendezett fórum egyik sarkalatos előadása kötődött Carlos Martin Olivo nevéhez. Az EU állati termékek osztályának képviselője kifejtette, a tejkvóta januári eltörlése óta 1,5 százalékkal nőtt az unió tagországaiban a tejtermelés, a magyaroké 5 százalékkal, azonban nehéz időszakot él meg az ágazat. Nő a világ lakosságának a száma, nagy a tej iránti kereslet, de a kínálaté még nagyobb. Becslések alapján a világ tejigénye a következő időszakban akár 2,1 százalékkal nő évente, ennek egyik nagy nyertese Európa lehet, például a tejpor és a sajt exportjával. Jelenleg erős piaci feszültségek és egyenlőtlenségek jellemzik a közösségen belüli állapotokat, ezért szektoron átnyúló szerveződésekre, közös agrárpolitikára lesz szükség a tejpiaci szereplők, vagyis a termelők, feldolgozók és a kereskedelmi láncok között. Brüsszelben elemzők csoportjai figyelik a szektor működését, rövidtávú prognózisokat készítenek, hogy a gazdálkodók jó döntéseket hozhassanak.
A konferencián elhangzott, tejet szinte mindenki vásárol a jövedelmi helyzetétől függetlenül. Az egyes tejkategóriák kedveltsége és a vásárlások gyakorisága az ízesített joghurt kivételével emelkedik Magyarországon. A kedvelt élelmiszereink sorában a harmadik helyen állnak a tej-és tejtermékek. Csakhogy megváltozott a lakosság vásárlási szokása a tej esetében is: kevesebbszer, olcsóbban és kevesebben vásárolnak! A 2008-12 közötti években jellemzővé vált, hogy az alacsonyabb, az úgynevezett B kategóriás márkák felé fordultak a vevők, számos „A” kategóriás márka iránt csökkent a vásárlók figyelme. Ugyan ismét emelkedik a felsőkategóriás termékek fogyasztásának a gyakorisága, ám a felfelé változás trendje még nem alakult ki, hiszen időközben születtek olyan olcsó áron kínált termékek, amelyek jó minőségűek. Jelentősen csökkent a vásárlások gyakorisága, például a tej- és tejtermékek esetében korábban évente 330-340 vásárlási alkalmat jegyeztek a piackutatók, e szám ma 281, a kereskedelemnek ennyi nap áll a rendelkezésére a vevő kiszolgálására, miközben mind több marketing impulzus éri a fogyasztókat. A vasárnapi boltbezárással jelenleg is alakul, formálódik a vásárlói szokás, például nőtt az eladások értéke és a vásárlások száma a csütörtöki napokon, illetve a vártaknak megfelelően a legnagyobb forgalmak a szombati és a pénteki napokhoz kötődnek. A diszkont kiskereskedelmi boltok „menetelnek”, az itt értékesített tej és tejtermékek forgalma átlagon felüli, a többi, főként a kis alapterületű üzleteké zsugorodik. A számok alapján a vaj és a sajt iránti kereslet emelkedik, ellenben csökken a tejföl keresettsége, főként Budapesten.
További változások is döntőek lehetnek az ágazat jövője szempontjából. A fiatalabb korosztályok kevésbé hívei a főétkezéseknek, ritkábban fogyasztanak reggelit, ebédet, vacsorát, ellenben gyakrabban étkeznek éttermekben, büfékben, gyorsétkezdékben, mint az idősebbek. Csökkent a reggelizők aránya (miközben nőtt a tízórai szerepe), emelkedett a napi négyszer, ötször táplálkozóké. Az is kijelenthető, hogy a vásárlók jövedelmi helyzete Magyarországon kevésbé befolyásolja a tej- és tejtermékek iránti költéseiket, az elit csoportba tartozó vevők jövedelmük 2 százalékát hagyják hátra a boltok pénztárában, a középrétegbe tartozók a 10,5 százalékát, a sodródók a 18 százalékát. A tej- és tejtermékek piacát elemző tanulmány készítői arra is felhívták a figyelmet, hogy kik lehetnek az egyes tejtermékek esetén a célcsoportok, üzeneteikkel kiket kell megszólítaniuk a tejágazat tagjainak.
A fogyasztók szokásai ugyanis formálhatóak, alakíthatóak, például a turizmus a hazai agrárium számára kitörési pontot jelent, hiszen a magyar élelmiszerágazat, benne a tej- és tejtermelők készítményei jelentősen színesítik a turisztikai-gasztronómiai kínálatot. De akár olasz példákat is követhetnének a magyar tejtermék termelők piacaik erősítésére, szélesítésére. Hozzánk hasonlóan az olaszok egyre több hazai, vagyis olasz élelmiszert fogyasztanak, közte sajtot. Az itáliai sajtkészítők néhány év alatt 53 terméket láttak el eredetvédelemmel, földrajzi megjelöléssel, ezzel ráültek arra a hullámra, hogy az európai vásárlók 71 százaléka szereti tudni, honnan való az élelmiszer. A sajtok esetében több út vezethet sikerre Itáliában, de itthon is, például a street food étkezés egyik fontos szereplőjeként. Követhető példa továbbá, hogy a sajtkínálat mellé helyi bort, helyi szőlőt, helyi stb.-t szolgálnak fel, mások pedig összekötik az élelmiszerek élvezetét a zenével, borral, művészetekkel, kultúrával, mondván, egyedül nem megyünk semmire.
Bálint Tóth János
