A klímaváltozás miatt egyre gyakoribb hirtelen jövő, nagy erejű viharok, az áradásszerű esőzések és a hosszú, aszályos időszakok nem csak az embereket, de a növényeket is megviselik. Ezek közül a szárazság az egyik legjelentősebb stressz, mivel az élőlények teljes életműködését befolyásolja: káros hatása a növény fejlődésében, növekedésében, a terméshozamban és annak minőségében egyaránt megmutatkozik. Éppen ezért a nemesítők kiemelt célja egyre inkább az, hogy olyan növényfajtákat hozzanak létre, amelyek képesek tolerálni a tartósan aszályos, meleg, csapadékmentes időszakokat. Erre keres megoldást egy fiatal magyar kutató, aki laboratóriumi körülmények között vizsgálja tíz különböző burgonyanemesítési klón szárazság okozta stressztűrését.

– A növények stressztűrési képességét meghatározó nedvkeringési képesség (ozmoreguláció) egy sejtszinten megnyilvánuló folyamat, ezért a különböző genotípusok ilyen jellegű tulajdonsága laboratóriumi körülmények között is tesztelhető. A kutatás alátámasztja, hogy igen nagy eltérések lehetnek az egyes burgonyafajták között az ozmotikus-stressztűrés tekintetében. A vizsgálat során ugyanis laboratóriumi körülmények között a tízből három burgonyafajta esetében igazolódott be kiemelkedő ozmotikus-stressztolerancia – mondta el Hanász Alexandra, aki kutatómunkájával elnyerte a K&H Bank A fenntartható agráriumért ösztöndíjpályázat TDK kategóriájának harmadik helyét.
– Ez az eredmény hasznos információt szolgáltat a nemesítési fajták későbbi szelekciójához és további szántóföldi tesztelések alapját képezheti. A vizsgálatok folytatásával így a magyarországi ökológiai viszonyoknak legmegfelelőbb fajták hozhatók létre, illetve választhatók ki, ami a magyar termesztők piaci versenyben maradási feltételeinek javítását és az ágazat fellendítését segítheti a jövőben – tette hozzá.

A kísérletről

A kísérleteket befőttesüvegekben levő négyhetes hajtástenyészetekről indította, Murashige-Skoog (MS) alapú burgonyaszaporító táptalajt használt, amely különböző típusú és koncentrációjú ozmotikummal egészített ki. Az ozmotikus stressz előidézéséhez D-Mannitot és kétféle molekulatömegű polietilén-glikolt (PEG600, M=600; illetve PEG6000, M=6000) alkalmazott. A burgonya hajtástenyészeteket négy hétig nevelte ezeken a táptalajon, ezt követően a klónok morfológiai tulajdonságai közül a hajtáshosszt, a gyökérhosszt és a gyökér darabszámot vizsgálta. Az ozmotikumos kezelések eredményeit a kontroll (ozmotikumot nem tartalmazó táptalajon növekedett) növények eredményeihez hasonlította és egy úgynevezett stressz-indexet (SI) számolt, mely lehetővé tette a különböző genotípusok összehasonlítását.

Forrás: NAK