Ez így talán túlságosan is jól hangzik, mégsem sci-firől van szó, hanem a nagyon is közeli jövőről. Egy 2015-ös TED-konferencián a Pennsylvania Egyetem kutatói már be is mutattak néhány ügyes prototípust. A robotok használatára előbb-utóbb széles körben rákényszerülnek majd a termelők, hiszen a növekvő népesség miatt ugyanakkora (vagy csökkenő) földterületen kell majd több élelmiszert előállítanunk, ráadásul a klímaváltozás következtében mostoha körülmények között, szárazsággal, vagy éppen gyakori csapadékkal, belvizekkel küzdve.
A repülő robotok megalkotásához a természet adta az ihletet. A szakembereket elsősorban a méhek inspirálták, amelyek kistermetű lények ugyan, ám együttműködve igen bonyolult feladatok elvégzésére is képesek, professzionális módon. A robotok villámgyorsan végigrepülnek például egy gyümölcsöskert fölött, és előbb feltérképezik azt, majd analizálnak nemcsak minden egyes növényt, de minden darab gyümölcsöt is. Könnyen belátható, hogy a gazdálkodók így rendkívül értékes információkhoz juthatnak, hiszen „élő képet” kaphatnak gazdaságuk pillanatnyi állapotáról, és szó szerint fára szabottan tudják megoldani a permetezést, valamint a tápanyag- és vízutánpótlást.
A ma már egyre elterjedtebb drónokkal ellentétben a repülő robotokat nem nekünk kell irányítanunk, illetve nem GPS segítségével határozzák meg helyzetüket, és ez óriási előnyt jelent számukra. Nem szükséges ugyanis műholdak és bázisállomások jeleit keresgélniük, a helyzetüket (a háromszögelés módszerével) tereptárgyakhoz és egymáshoz igazodva határozzák meg. Ebben fedélzeti érzékelők és kamerák segítik őket, és képesek akár öt centiméteres pontossággal azonosítani környezetüket. Mindent megtalálnak, felmérnek, és közben még az ütközéseket is elkerülik.
A robotok első változatai még terjedelmes és nagy tömegű repülő szerkezetek voltak, aránytalanul magas (kb. 200 watt/kg) fogyasztással. Ezáltal nemcsak rövid ideig tudtak működni, de az összeszerelésük is bonyolult és drága volt. A kutatók ezután azzal kísérleteztek, hogy az egészet egy Samsung Galaxy okostelefon köré építik fel, és így mindössze csupán egy app szükséges az üzemeltetéshez.
Fokozatosan kialakult tehát egy olyan robot, amely már tökéletesen alkalmas például mezőgazdasági felhasználás céljára. A jelenlegi változat akár 10 km/órás sebességgel képes cikázni egy szobányi szűk légtérben is, miközben finom és összetett műveleteket tud elvégezni: például halászó sasként kap fel bármilyen tárgyat, ha éppen arra van beprogramozva.
A mai repülő robotok alapvetően a méheket utánozzák. Meglepően kicsik (csupán tenyérnyiek), a tömegük 25 g, a fogyasztásuk 6 watt, maximális sebességük pedig 20–22 km/óra, vagyis gyalogosan már lehetetlen követni őket. Ha összevetjük az arányokat, ez olyan, mintha egy Boeing 787-es repülőgép a hangsebesség 10-szeresével száguldana.
A szerkezetek egyik nélkülözhetetlen eleme a mindössze 2 g súlyú szénszálas keret, amely biztonsággal megvédi őket ütközéskor, és a kis gépek a koccanás után gyorsan visszanyerik egyensúlyukat. Olyan aprók és könnyűek, hogy attól sem kell félnünk, ha a fejünkre esnek, így biztonsággal üzemeltethetők. Igazi erősségük az együttműködés: rajokban haladnak, és folyamatosan szemmel tartják szomszéd társaikat, hálózatban kommunikálnak. Bármilyen alakzatot fel tudnak venni a másodperc töredéke alatt, és nincs olyan felmérő munka, amelyet ne lennének képesek ésszerű időhatáron belül, hatékonyan elvégezni.
Egy gyümölcsösben például előbb részletes 3D térképet készítenek, de nemcsak normál módon, hanem infravörös és hőkamerával is. Menet közben is képesek megkülönböztetni egymástól a növényi részeket, és így – egyebek mellett – akár minden fán meg tudjuk számoltatni velük a gyümölcsöket.
Egy termelő számára óriási előnyt jelent, ha nemcsak vizuális észleléssel állapíthatja meg, hogy jó vagy rossz termése ígérkezik-e, hanem kilogrammra vagy darabra pontos adatokat kap róla. A lombozat nagysága a fotoszintézis minőségére utal, és innen már csak egyetlen lépés az NDVI (vegetációs index) kikalkulálása, vagyis a megtermelt klorofill mennyisége, általában a növény egészségi állapotának felmérése. Az utolsó fázis pedig a differenciált kijuttatás, amire a modern munkagépek már könnyedén képesek.
A repülő robotoktól kapott és betöltött adatok alapján egy gyümölcsösben minden egyes fa a számára szükséges mennyiséget kaphatja tápanyagból, vízből és vegyszerből, ezáltal minden korábbinál homogénebb állomány jöhet létre. A kutatók szerint az egyedi igényekre szabott kijuttatás révén a termésmennyiség mintegy 10%-kal növekedhet, miközben a víz- és inputanyag szükséglet körülbelül 25%-kal csökken.
Forrás: agrárszektor
