A dolgozók egy része már állást keres, hisz még a fizetéseket és a járulékokat sem tudják kigazdálkodni a jószág híján leállt üzemek. Sokakat hitel is terhel, így nem várhatnak hónapokat a bérükre. Az ágazathoz kapcsolódó vállalkozásokat is beleszámítva háromezer ember sorsa a tét. A Magyar Nemzet ágazatot jól ismerő informátora szerint a tulajdonosoknak a kormány döntéséig egy, a segítséget meglebegtető ígéret is elég lenne, ha az a megfelelő helyről jönne.

Erre alapozva legalább érdemes lenne fenntartani a most éppen nem működő rendszert, mert a veszteségük minden nappal csak tovább nő.

A kártalanítás várat magára

A madárinfluenza miatt eddig 3,3 millió baromfit kellett leölni, ennek 74 százaléka kacsa, 11,5 százaléka pedig liba volt. Csirkéből és pulykából jóval kevesebbet kellett levágni. Az állattartók jogszabály alapján részesülnek kártalanításban, ha állataikat meg kell semmisíteni. A jelenlegi állás szerint mintegy hárommilliárd forint segélyre számíthatnak. A Magyar Nemzet által megkérdezett tenyésztők így is igen nehéz helyzetbe kerültek azzal, hogy nem tudnak állatot tartani és értékesíteni. Sok esetben elhúzódik a kártalanítás, ahogyan a szárnyasállomány újratelepítési lehetősége is. Ráadásul ők hiába kapják meg a pénzüket, ha közben bedobják a törülközőt az élő állatokat tőlük megvásárló feldolgozók. Hónapokba telik ugyanis, mire az újratelepített kacsa és liba vágósúlyú lesz.

A madárinfluenza által érintett vidékről a krízis előtt kilenc hazai vágóhidat láttak el a tenyésztők a napi működéshez szükséges alapanyaggal. A vágásokat azonban már tavaly novembertől csökkenteni kellett, hiszen a kényszervágások miatt egy idő után alapanyaghiány lépett fel. Hat üzem le is állt a termeléssel, és dolgozóit állásidőre kezdte fizetni, hasonlóra pedig még az idei első negyedévben is számítani lehet. Ennek bérköltsége – figyelemmel a minimálbér idei növekedésére is – az idei első fél évben 2,4–2,8 milliárd forintra rúg, attól függően, hogy a kisegítő üzemek költségét is ideszámoljuk-e.

Mindezek alapján minél előbb sürgősen kompenzálni kell legalább a tavalyi állásidő költségeit, akár állami kezességvállalással is – vélik ágazati szakértők, akik osztják a feldolgozók véleményét abban, hogy ha ez nem történik meg, nagy létszámú elbocsátásokra kell felkészülni, hiszen az érintett vállalkozásoknak bevételük sincs, amiből a személyi kiadásokat fedezhetnék. Az elbocsátott vagy elvándorló, másutt elhelyezkedő dolgozókat nem lenne könnyű visszaédesgetni a baromfiágazatba, ha egyáltalán lenne még értelme, hiszen időközben a vis maior következtében működésképtelen feldolgozókra is gyorsan lakat kerülhet.

Vis maior helyzet?

A kormány persze dönthet a vissza nem térítendő kárenyhítés mellett is, a fent jelzett 2,4–2,8 milliárd forintos költség erejéig. Kérdés persze, hogy mennyiben kívánja kezelni a fentiekben vázolt munkaerőpiaci helyzetet. Tavaly éves szinten összesen 23,3 milliárd forintot költöttünk baromfi-, főként csirkehúsra, ez idén 19,3 milliárd forintra mérséklődhet az áfacsökkentés miatt. Az alacsony hazai víziszárnyas-átlagfogyasztás miatt a kacsa és a liba csökkenő áfája csupán 470 millió forint bevételkiesést jelent majd idén a központi költségvetésnek. Ha a madárinfluenza miatt tovább esik a fogyasztás, akkor a büdzsét még ennél is kevesebb veszteség éri. Érdemes gondolni erre is, ha napirendre kerül a források átcsoportosítása.

A Magyar Nemzet megkérdezte a Földművelésügyi Minisztériumot, hogy vis maior üggyé minősíti-e a kormány a baromfi-influenza nyomán kialakult helyzetet, s ha nem, akkor miért nem. Tesz-e valamit a kabinet a víziszárnyas-ágazatban veszélybe került munkahelyek megtartásáért, illetve az agrártárca milyen intézkedéseket tervez? Mire számíthatnak a feldolgozók? A minisztériumtól lapzártáig nem kaptak választ a feltett kérdésekre, de ígérték, hogy hamarosan reagálnak rájuk.