Az új vadászati törvény által bevezetett húszéves tervezési ciklus, a visszatérő ellenőrzés és a vadkár kezelésével kapcsolatos szigorítások lehetőséget teremthetnek arra, hogy hosszabb távon megoldódjanak a nagyvadállomány elszaporodása miatti konfliktusok – jelentette ki Csányi Sándor, a Széchenyi István Egyetem (SZIE) Vadvilág Megőrzési Intézetének igazgatója a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) szakmai fórumán.
A szakember szerint a nem megfelelő vadgazdálkodási gyakorlatok miatt túlszaporodott a vadállomány. A gím- és a dámszarvas új területeken jelent meg az országban. Nem véletlen, hogy a keleti határ mentén és Bács-Kiskun megyéből egyre több vadkárról érkezik jelentés.
A statisztikai adatok szerint annak ellenére, hogy az elmúlt években háromszorosára emelkedett az elejtett gímszarvasok száma, az állomány közel a kétszeresére bővült, ahogy az 1998-as szinthez képest a dámszarvasok létszáma is két és félszeresére emelkedett. Az őzek elsősorban az Alföldön szaporodtak el, számuk a korábbi másfélszeresére nőtt.
Országos szinten ugyanakkor a legnagyobb problémát a vaddisznók okozzák, a szakember szerint mára szinte kezelhetetlen helyzet alakult ki ezen a téren. A vaddisznóállomány pedig annak ellenére gyarapodik, hogy egyre több az elejtett példány. Ennek oka, hogy a kilencvenes években sokkal kevesebb vaddisznót lőttek ki a vadászok, mint amennyi a gyérítéshez szükséges lett volna. Annak érdekében, hogy a vadállomány normalizálódjon, meg kell határozni egy olyan kilövési arányt, ami még megfelel a környezetnek, de a valósággal is összeegyeztethető. Korábban ugyanis olyan állományhasznosítási arányokat követelt meg a szabályozás, amit a gyakorlatban nem tudtak betartani a vadgazdálkodók.
A vadkárkezeléssel kapcsolatban Győrffy Balázs, a NAK elnöke jelezte, olyan szabályozásra van szükség, amely megnyugtatóan rendezi a kérdést, ma ugyanis ez a legkritikusabb ellentét a gazdák és a vadásztársaságok között. Az elnök szerint nem engedhető meg az, hogy az ország egyes részein különböző értékű legyen a vadkár után járó összeg. Ezért a kamara hamarosan egy új protokoll bevezetésére tesz javaslatot.A kidolgozásban az agrárkamara és az Országos Magyar Vadászkamara mellett a különböző tudományos műhelyek is részt vesznek majd. Győrffy Balázs jelezte, emellett térségi szintű vadkármegelőzési stratégiára is szükség van, amelynek végrehajtásában nagy szerepük lehet a frissen kinevezett tájegységi fővadászoknak.
Heltay Miklós, a SZIE Vadvilág Megőrzési Intézetének egyetemi docense szerint amellett, hogy a mezőgazdasági területeken nőtt a károk száma, a lakott területekre is egyre több vadállat költözik. Az odvas fák csökkenése miatt tömegével jelentek meg a denevérek a városokban, a nyest pedig annyira alkalmazkodott az emberközeli léthez, hogy ma Budán több példány él belőlük, mint az erdőkben.
Egy korábbi kutatás eredményei szerint – amelyben Buda környékén megjelenő vaddisznókat vizsgáltak – az állatok jól érzik magukat az ember közelében, hosszabb idő elteltével sem vándorolnak vissza az erdőkbe. Ennek oka, hogy sokkal könnyebben találnak élelmet, mint a természetes környezetükben, a szemét és az emberi táplálék mellett makkot és különböző növényeket keresnek. A problémát egyre nehezebb kezelni. – Az önkormányzatoknak fontos szerepük lenne a megelőzésben, az elhagyott kertek ugyanis remek búvóhelyül szolgálnak – emelte ki. A vadászoknak pedig a gyérítés lenne a feladatuk, ám lakott területen nem lehet legálisan elejteni a vadat. Ezért Heltay Miklós szerint önálló jogszabályban kell kezelni a városi területeken megjelenő vadak kilövését, a vadászati törvény ugyanis nem alkalmas erre a célra.
