Régóta gondot jelent, hogy a termelők nem kapnak elégséges védelmet a szerződéses kapcsolataikban. Ez megnyilvánul a mindennapokban is – többek között a késedelmes fizetésekben –, de abban is, hogy egy-egy feldolgozó, kereskedő cég csődje rendszerint sok-sok termelőt ránt magával.

Miért kell, hogy ez így legyen? – teszi fel a kérdést a MOSZ. Miért nincsenek, olyan törvényi garanciák, amelyek biztosítják, hogy a leszállított termékeket határidőre ki is fizessék a termelőnek? Az állam miért nem tartatja be azokat az egyébként létező szabályokat, amik csökkenthetnék a termelők kiszolgáltatottságát?

Hiába írják elő a 30 napos fizetési határidőt, ha nem kényszerítik ki a betartását, hiába van késedelmi kamat, ha annak mértéke nem bír elrettentő erővel, hiába kötnek szerződést a termelők, ha annak feltételeit a felvásárlók „rugalmasan” alakíthatják. A MOSZ szerint az állam tétlenül nézni, hogy a termelőket büntetlenül kizsebeljék, néha enyhíti ugyan a termelők veszteségét, de nem hajlandó a probléma gyökerét kezelni.

A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) konkrét javaslatokat dolgozott ki, részben a meglévő szabályok ”termelő barátabbá” tételére, részben pedig az előírások betartatásának kikényszerítésére. Javaslataikat széles szakmai körben (társ érdekképviseletek, terméktanácsok stb.), és a döntéshozók, befolyásolok (parlamenti pártok, illetékes miniszterek stb.) körében is megismertették. Ennek ellenére eddig semmi nem történt.

A MOSZ szerint hiba lenne addig várni a cselekvéssel, míg újabb termelők tömegei veszítik el gyakorlatilag mindenüket.

A MOSZ javaslatai a termelői érdekek megerősítésére

• Magyarországon a szerződések tartalmazzák ugyan a 30 napos fizetési határidőt, de a gyakorlatban sok esetben ez nem 30 napot jelent. A tejbeszállításnál például a tárgyhót követő hó utolsó napjáig történő fizetés esetén (a havi mennyiség egy összegben kerül leszámlázásra a tárgyhót követő hónapban) az első napon beszállított tej ellenértéke gyakorlatilag 60 nap múlva kerül kifizetésre. Az ellenérték kifizetése az áru átvételétől számított harminc napot akkor nem haladhatja meg, ha a helyesen kiállított számla a feldolgozó, illetve felvásárló részére az átvételt követő tizenöt napon belül átadásra kerül. Itt csak teljes havi mennyiség után kerül átadásra a számla. Javasoljuk a mezőgazdasági termékpiacok szervezésének egyes kérdéseiről, a termelői és szakmaközi szervezetekről szóló 2015. évi XCVII. törvényben előírni, hogy a termelő kérésére a felvásárló/feldolgozó köteles legyen biztosítani a kéthetes elszámolás lehetőségét.

• A tejtermelők igen nagy hányada nem tudja előre, hogy az adott hónapban milyen áron szállítja a tejet, jobb esetben tárgyhó közepén, rosszabb esetben csak a tárgyhót követő hónap közepén értesül a felvásárlási árról. Javasoljuk a 2015. évi XCVII. törvényben előírni, hogy a nyerstej értékesítésekor a szerződés vagy meghatározott időszakra szóló, előre rögzített fix árat tartalmazzon, vagy olyan ármeghatározási mód (árképlet) kerülhessen csak alkalmazásra, amely a termelő és feldolgozó (felvásárló) együttes megállapodásán alapul. Amennyiben az árképlet lehetővé teszi, a feldolgozónak (felvásárlónak) a tárgyhó első napján tájékoztatnia kell a termelőt az adott havi átvételi árról.

• A sertésfelvásárlási árak alakításában a nagyobb felvásárlóknál a minősítésnek van szerepe, de a piaci helyzet alakulásának tükrében a felvásárlók egy része gyakran alkalmaz a minősítés eredményétől független felvásárlási árakat is. A sertéságazatban gyakori az „alternatív árképzés”, a minősítési eredmények alakításával, a különböző levonásokkal (kobzás, elhullás stb.) az árképlet módosítása nélkül is lehetőség van a felvásárlási árak csökkentésére. A minősítés eredménye sok esetben vitatható, arról a termelő csak utólag értesül, nincs valós idejű beavatkozási lehetőség. Javasoljuk megteremteni az azonnali - online -, termelői nyomonkövethetőség jogszabályi és technikai feltételeit. Minden esetben biztosítani kell, hogy a termelő személyesen is jelen lehessen a minősítési folyamat során (mintavétel, értékelés).

• A fizetési határidők betartása nincs kikényszerítve, példa erre a húsipari csődöknél 60-70 napos kinnlevőséggel bennragadt termelők esete. A termelők kiszolgáltatott helyzetük miatt nem képesek kikényszeríteni a fizetési határidők betartását. A szerződéstől való elállási jogukkal – a szűk mozgástér miatt – csak kevesen élnek. Javasoljuk, hogy nyugat-európai mintára, a mezőgazdasági termékpiacok szervezésének egyes kérdéseiről, a termelői és szakmaközi szervezetekről szóló 2015. évi XCVII. törvényben kerüljön kialakításra egy, a fizetési fegyelem megsértése esetén alkalmazandó, elrettentő erejű büntetési tétel. A fizetési határidők betartását kiemelten kell ellenőrizni, hogy elkerülhetőek legyenek a tapasztalt visszásságok.

• A késedelmes fizetés esetén fizetendő késedelmi kamat (jegybanki alapkamat kétszerese) nem bír kényszerítő erővel, a jegybanki alapkamat alacsony szintje miatt - jelenleg 0,9% - a felvásárlók a banki hiteleknél is lényegesen olcsóbban képesek a likviditásukat biztosítani a késedelmes fizetéssel. Javasoljuk a 2015. évi XCVII. törvény módosítását oly módon, hogy a mezőgazdasági termékek értékesítése esetén a szerződésben kikötött késedelmi kamat minimális nagysága 10% legyen. Emellett a gyakorlatban is érvényre kell juttatni azt a hatályos jogszabályi rendelkezést, ami szerint a termelő és a feldolgozó, illetve a felvásárló közötti adásvételi szerződésnek tartalmaznia kell a késedelmes fizetés esetére a fizetésre kötelezettnek a pénzforgalmi szolgáltatója részére adott, a termék ellenértékére és az azután fizetendő késedelmi kamatra vonatkozó beszedési megbízás teljesítésére irányuló hozzájárulását, felhatalmazó nyilatkozatát.

• A NÉBIH-nek kiemelt figyelmet kell fordítania a beszerzési ár alatti értékesítés tilalmának ellenőrzésére, mivel ennek be nem tartása egyes közvetlenül beszállított termékeknél direktben, más termékeknél pedig közvetve befolyásolja a felvásárlási árakat.

Az ÁFA törvény a jelenlegi szabályozással ellentétben egyértelműen határozza meg mi minősül Közösségen belüli termékértékesítésnek. Szükséges, hogy a termelők és kereskedők szerződéses kapcsolatiban a felelősségi viszony az ilyen irányú ügyleteknél tisztázva legyen.