A hatvani Muri Gábor méhészetét csaknem felszámolta a téli hideg és az, hogy szerinte az általuk vásárolt atkaölő szer nem volt elég hatékony. – A 66 méhcsaládunk közül 41 elpusztult az idei télen, de egy ismerősünk még ennél is rosszabbul járt, neki 76-ból mindössze hat maradt meg. Ha nem vásárolnánk új családokat, akkor körülbelül két év kellene ahhoz, hogy visszaszaporítsuk a méhészetünket a tavaly őszi szintre, de inkább befektetünk – jegyezte meg Muri Gábor.
Hasonló gondokról számolt be a Magyar Időknek Bíró Márton kaposvári méhész is, a térségben a méhcsaládok 30-40 százaléka pusztult el télen a hosszan tartó hideg időjárás miatt. – A tízszázalékos veszteség még elfogadható lenne, de a kollégák többsége ennél sokkal rosszabbul járt. Tudok olyan méhészről is, akinek az összes méhcsaládja elpusztult, nálam is körülbelül megfeleződött az állomány – hangsúlyozta Bíró Márton.
A tömeges pusztulásnak számos oka lehet: az atkaszívás, a vírusterheltség és a klímaváltozás miatt megjelent újabb levéltetűfajok, valamint a rossz minőségű telelőélelem is hozzájárulhat ahhoz, hogy ilyen magas az elhullás. A méhészeknek később szembe kell nézniük a különböző vegyszerekkel is, amelyek szintén befolyásolják a pusztulás mértékét. Ezek közül is a legveszedelmesebbek az úgynevezett neonikotinoidok, amelyek erős idegmérgek. A magot beleforgatják a vegyszerbe, így kerül a szántóföldbe. A haszonnövényt károsító rovarok pedig elpusztulnak az erős szertől. Egyes vizsgálatok szerint ez 90-95 százalékban a méhekre nem jelent veszélyt, ám a maradék 5-10 százalékban az úgynevezett guttációs cseppek formájában bekerülhet a beporzók szervezetébe, idegrendszeri és fiziológiai károkat okozva a méheknek, megzavarva a tájékozódási képességüket és gyengítve az immunrendszerüket.
Nemrégiben a Greenpeace arra hívta fel a figyelmet, hogy a méheket nem csupán az ezekkel a vegyszerekkel kezelt haszonnövények károsítják, hanem a szennyeződött vadon élő növények is. A neonikotinoidok jelenlétét ráadásul kimutatták a szántóföldek környékén is, többek közt a beporzók védelmének érdekében vetett növények virágporában és nektárjában is. A tanulmány kitért arra is, hogy a világpiacon értékesített haszonnövények háromnegyede függ a beporzástól, miközben nagyon sok beporzást végző faj, például egyes vadon élő poszméhfajok egyedszáma olyan drasztikusan megfogyatkozott, hogy mára már a kipusztulás szélére kerültek. Ezért elsősorban az iparszerű mezőgazdaság felelős. A terhelő tudományos bizonyítékok alapján az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) javaslatára 2013-ban az Európai Unió három neonikotinoid – az imidacloprid, a clothianidin és a thiamethoxam – részleges tilalmát vezette be.
Azóta már az ipar saját kutatásai is kimutatták, hogy ezek a szerek valóban veszélyesek a méhekre. Ugyanakkor az EFSA kijelentette, hogy a házi méheken kívül más beporzókra gyakorolt hatásukról nincs elég tudományos adat. A témával kapcsolatban megkerestük az Országos Magyar Méhészeti Egyesületet, amely későbbre ígért részletes tájékoztatást.