Az iskola 1883. október 10-én délelőtt ünnepélyes keretek között nyitotta meg kapuit. A megnyitó ünnepségen Bedő Albert főerdőmester, iskolánk alapító névadója mondott ünnepi beszédet. Beszédéből egy rövid gondolatot idéznék: „Szerény, de azért örökre emlékezetessé váló ünnepélye ez a nehéz küzdelmek közt fejlődő magyar földmivelési élet körében most hajnalát élő erdőgazdaságunknak…”. A megnyitón ünnepélyes keretek között került sor Szeged város földterületeiből az iskola működéséhez szükséges 50 kat. hold illetményföldnek, továbbá 651 kat. hold erdőterületnek az átadására, a gyakorlati képzés elősegítésére „mindaddig, amíg ezen iskola fennáll, vagy ennek megszűntével az iskola épületek más, de kimondottan erdészeti érdekeket szolgáló módon használtatnak”. A földterület átadásokról jegyzőkönyvek is készültek.

Az iskola alapítása idején Szeged város legerdősültebb vidékére épült, ebben az időben a környéken csak elszórt tanyavilág létezett. A tanyavilágba, a szakiskola épületegyüttese mellé 1896-ban épült meg az orvosi szolgálati lakás. Lassan a tanyasi lakosság kezdett beköltözni a meglévő épületek közelébe. Hatalmas lökést adott a település születéséhez, hogy 1928-ban megépült a plébánia, majd 1930-ban a Jézus szíve katolikus templom is. Ásotthalom több más, környékbeli településhez hasonlóan 1950. január 1-étől lett önálló település. A fentiek alapján iskolánk, a történelmi Magyarország első erdőőri szakiskolája egyben településalkotó iskola is. Feltételezhetően ebben is párját ritkítja hazánkban.

Kezdetben két tanárral, az iskola vezetőjével, Révész Károly (1842-1884) magyar királyi főerdésszel és Orbán János erdőőrrel, valamint 11 tanulóval kezdődött el az oktatás. A kezdeti években számos nehézséggel küzdött az iskola. „Mint első az országban, ennek szervezete minden példánykép nélkül, önállólag és függetlenül volt fejleszthető, és így a kezdet nehézségeivel erősebben küzdött” – olvasható egy korabeli leírásban. Talán ennek is köszönhető, hogy az iskolát az első években megkülönböztetett figyelem kísérte. Az első évtizedekben Bedő Albert „Erdő-őr” című könyvéből oktatták a szakmát. Sajnos a kezdeti időben jelentősen hátráltatta az intézet szervezeti kialakulását, hogy az iskola vezetőjének a személye az első tíz hónapban háromszor, az első évtizedben még kétszer változott. Tovább nehezítette az iskola életét, hogy a településektől távol, ráadásul abban az időben nehezen megközelíthető helyre épült. Ennek ellenére Illés Nándor (1836-1907) 1884 júniusában 10 napos tanulmányútra, Erdélybe viszi növendékeit, ami az akkori közlekedési viszonyok között nem is lehetett egy egyszerű dolog.

„A királyhalmi szakiskola feladata főleg az, hogy az Alföld erdőgazdasági viszonyainak megfelelő erdőőrök képeztessenek, …” olvasható az Erdészeti Lapok 1885. évi számában. Azokat a 17-35 év közötti jelentkezőket vették fel, akik az elemi iskolát elvégezték és folyékonyan tudtak írni, olvasni. Az edzett testalkat mellett fontos volt, hogy dolgosak legyenek, és jól viseljék az időjárás viszontagságait. A felvett tanulóknak az alábbi ruházatot kellett behozni: 6 ing, 6 gatya, 6 zsebkendő, 10 pár kapca, 1 pár csizma. A tanulók tanulmányi idejük alatt évszaknak megfelelő erdőőri egyenruhát kaptak. A tanulmányi idő két év volt. A tanulók a kevés szünet kivételével minden időt az iskolában töltöttek. Karácsonykor és húsvétkor egy-egy, nyáron két hét szünet volt. A kezdeti időben hét tárgyból kaptak osztályzatot. A szakmai tárgyak között szerepelt az általános erdészeti ismeretek és az erdei munkákban való gyakorlottság. A tanulók március végén féléves, majd szeptember végén éves vizsgát tettek. A két tanulmányi év után további egy év külső gyakorlatot kellett teljesíteniük, és csak ezt követően tehettek erdőőri vizsgát. Már a kezdetektől rendkívül szigorú, katonás rend és fegyelem jellemezte az iskolát. Ez talán az egykori erdésztársadalom zárt, egyenruhás, hierarchikus világából adódhatott.

Az ünnepélyes megnyitó után néhány nappal máris kiemelkedő személyiség, nevezetesen Magyarország királya, I. Ferenc Józsefet látogatott el az iskolába. A király 1883. október 14-én érkezett Szegedre. A királylátogatás harmadik napján, október 16-án következett be a nevezetes ásotthalmi királylátogatás. A király és kísérete először egy tanyasi elemi iskolát látogatott meg. Innen a király és kísérete az erdőőri szakiskolához hajtatott, az út két oldalán sorakozó nép állandó üdvrivalgásai közepette. A szakiskolánál erdőőri tisztviselők fogadták a királyt, aki az iskola minden helyiségét bejárta. Az új iskolaépület megnyerte a király tetszését. A szakiskola melletti tágas gyepen gyűlt össze a környék népe. „Az összegyűlt tanyai nép gyönyörű látványt nyújtott. Legkevesebb húszezer lélek volt itt együtt… A szakiskola mellett fekvő gyepes téren hófehér ingben és gatyában, derékhoz szoruló fekete mellényben juhászlegények sürgölődtek a szolgafákon lógó bográcsok körül, amelyekből pompás paprikáshús illata terjedt szét. 40 bográcsban főtt a birkapaprikás, … „ A király ezt követően fogatra ült és a nép üdvrivalgása közepette elhagyta az iskolát. A nép, ameddig csak bírta, futott a fogat után, kalapját, kendőjét lobogtatva, és hangosan éljenezte a távozó uralkodót. Az iskola legidősebb, ma már több mint 130 éves épületének falán 2008 óta hirdeti emléktábla a királylátogatás emlékét. Kollwentz Ödön erdőmérnök, egykori szakiskolai tanár szerint: „Az erdőőri szakiskola fontosságát bizonyította az a tény is, hogy I. Ferenc József király szegedi látogatása alkalmával az ásotthalmi erdőőri szakiskolát is meglátogatta. Ha abba a korba képzeljük magunkat, ez rendkívül nagy jelentőségű megtiszteltetése volt az iskolának.”

Már a kezdeti időszaktól jelentős szakmai kutatások kezdődtek a szakiskolában. Vizsgálták a hazai és az idegenhonos fafajok homoktalajokon mutatott növekedését, telepítési lehetőségeit. Jelentős kutatások kezdődtek a különböző facsemeték nevelésével, valamint kísérleteket indítottak a talajok tápanyagtartalmának pótlására is. A Szakiskola a kezdetektől részt vett a hazai és nemzetközi erdészeti kiállításokon, ahol igyekeztek bemutatni az iskolában folyó szakmai munkákat és a kutatások eredményeit. 1885 májusában a budapesti erdészeti kiállításon mutatkoztak be. 1890 májusában a bécsi mezőgazdasági és erdészeti kiállításon is részt vettek. 1892-ben pedig Bulgáriában, Philipopoli városban rendezett nemzetközi kiállításon a szakiskola erdészeti facsemetéket állított ki, tevékenységüket ezüstéremmel ismerték el.

Az elmúlt közel másfél évszázad során az iskolában az erdészeti oktatás többféle formában valósult meg, a végzett tanulók száma meghaladta a négyezret. Kezdetben, 1883-1918 között erdőőri képzés, 1935-ig erdőőri és vadőri képzés, 1945-ig alerdész képzés, 1954-ig erdész képzés, 1969-ig erdész-vadász képzés, majd 2000-ig erdőművelő-fakitermelő szakmunkás képzés történt. Napjainkban a többféle szakmai képzés között megtalálható az erdészeti szakmunkások képzése.

Iskolánk, hazánk legősibb, eredeti épületegyüttesében működő középfokú erdész iskolája. Oktatási filozófiánkat Széchenyi István gondolatával lehet a legrövidebben jellemezni: „Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn!”