A szabályok változása a gazdálkodóktól az eddig megszokott gyakorlattól eltérő megoldásokat igényel. Az átállás támogatására a Földművelésügyi Minisztérium Agrárgazdaságért felelős Államtitkársága kiterjesztett konzultációt tartott, melynek szereplői a következők voltak:

• NÉBIH Növény-, Talaj-és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság
• Magyar Szója Egyesület
• Magyar Növényvédelmi Szövetség
• Magyar Államkincstár
• Gabonatermesztők Országos Szövetsége
• Nemzeti Agrárgazdasági Kamara
• Duna Szója Egyesület
• Földművelésügyi Minisztérium

A konzultáció fő célja a megváltozott szabályozás áttekintése, a kollektív gondolkodás elindítása és a gazdálkodóknak szóló közös ajánlások megfogalmazása volt. Szeretnénk, hogy a magyar agrárium szereplői a lehető leggördülékenyebben tudjanak alkalmazkodni a megváltozott uniós jogszabályi keretekhez.

A növényvédő szerekkel kapcsolatban a szervezetek közötti együttműködésnek és tapasztalatcserének még nagyobb jelentősége lesz a jövőben, mivel a jelenkor aktualitásai és az unióban zajló események fényében fokozatosan csökkenő hatóanyag-palettával és szűkülő növényvédő szer felhasználással kell majd szembenéznünk hosszú távon. Előtérbe kell tehát helyeznünk a növényvédő szerek kiváltását szolgáló technológiafejlesztést és kooperációt az új agrotechnológiai eljárások kidolgozásakor.

A konzultáció konkrét eredményeinek bemutatása előtt szükséges rögzíteni, hogy a növényvédő szer tilalom az uniós és hazai szabályok alapján, Magyarországon engedélyokiratban növényvédő szerként engedélyezett szerek használatára vonatkozik. Így az ökológiai gazdálkodásban engedélyezett növényvédő szereket sem lehet használni az ökológiai jelentőségű területként bejelentett termelő területeken a követelménynek való megfeleléshez. A Magyarországon engedélyezett növényvédő szerekről a NéBIH adatbázisában tájékozódhat: https://novenyvedoszer.nebih.gov.hu/Engedelykereso/kereso

Ha a növényvédő szereket fogalom szinten szeretnénk definiálni, akkor a hatályos 1107/2009/EK rendelet értelmében növényvédő szereknek tekintendők azok a készítmények, amelyek – abban a formában, ahogy eljutnak a felhasználóhoz – hatóanyagokból, védőanyagokból vagy kölcsönhatás-fokozókból állnak vagy ilyet tartalmaznak, és amelyek rendeltetésszerű felhasználása a következők egyike:
„a) növények vagy növényi termékek védelme valamennyi károsító szervezettel szemben, vagy az ilyen szervezetek működésének megakadályozása, kivéve, ha e szerek fő rendeltetése nem a növények vagy növényi termékek védelme, hanem higiéniai célzatú;
b) a növények élettani folyamatainak befolyásolása, mint például a növekedést befolyásoló anyagok, kivéve a tápanyagokat;
c) a növényi termékek tartósítása, amennyiben ezek az anyagok vagy növényvédő szerek nem képezik a tartósítószerekre vonatkozó különös közösségi rendelkezések tárgyát;
d) nemkívánatos növények vagy növényrészek elpusztítása, nem számítva az algákat, kivéve, ha a szereket talajban vagy vízben, növényvédelmi célból alkalmazzák;
e) növények nemkívánatos növekedésének visszaszorítása vagy megakadályozása, nem számítva az algákat, kivéve, ha a szereket talajban vagy vízben, növényvédelmi célból alkalmazzák.”

Szintén nem lehet elégszer hangsúlyozni: az új szabályrendszer nem azt jelenti, hogy azokat a fajokat, amiket eddig nitrogénmegkötő növényként vagy ökológiai jelentőségű másodvetés keverékében elfogadtunk (pl. szója, borsó), a továbbiakban ne lehetne ökológiai jelentőségű területként elszámolni. Ezen fajok továbbra is a zöldítés szerves részét képezik, viszont ökológiai jelentőségű területként történő elfogadásuk 2018-tól egy további feltételhez, a növényvédő szerek használatának tilalmához kötött. Fontos kiemelni azt is, hogy a tiltás nem befolyásolja a SAPS és a termeléshez kötött fehérjenövény-támogatás feltételeit vagy összegét.

Mindezek mellett ugyancsak hangsúlyozni szükséges, hogy a gazdálkodóknak a bejelentett szántóterületük legalább öt százalékának megfelelő nagyságú ökológiai jelentőségű területtel kell rendelkezniük. Vagyis, ha egy gazdálkodó az összes szántóterületén kizárólag nitrogénmegkötő növényt termel, akkor a növényvédőszer-mentes ökológiai jelentőségű terület kijelölési kötelezettségnek mindössze a bejelentett szántóterületének (legalább) 5 százalékán kell megfelelnie. Az ökológia jelentőségű terület méretének meghatározásakor figyelembe kell venni, hogy az egyes területtípusok esetében a súlyozási tényezőtől függően a végül elszámolható terület nagysága el fog térni a valós, fizikai méretétől. Ökológiai célú másodvetés esetén ez a szorzószám pl. 0,3, vagyis 1 ha ökológia célú másodvetés 0,3 ha EFA- területként számolható el. Az egyes területtípusokhoz tartozó átváltási és súlyozási tényezőket a 10/2015. FM rendelet 5. sz. melléklete tartalmazza.

Tekintettel arra, hogy a gazdálkodói körülmények minden esetben egyediek, az elszámolni kívánt EFA területek kiválasztásával kapcsolatos döntést is a gazdaság egyedi adottságainak figyelembevételével kell meghozni:

1. Amennyiben a gazdálkodó nem kívánja felvállalni a növényvédőszer-használat szigorításából fakadó termesztéstechnológiai változtatásokat, dönthet úgy, hogy valamely más típusú EFA-területtel teljesíti kötelezettségét.

Továbbra is választhatóak

• a tájelemek, köztük a fás sávok, magányos fák, fa- és bokorcsoportok, kis kiterjedésű tavak, kunhalmok és gémeskutak, továbbá
• táblaszegélyek,
• a vízvédelmi sávok,
• agrár-erdészeti hektárok,
• erdősített területek,
• rövid vágásfordulójú fás szárú energetikai ültetvények – ahol az eddigi előírásoknak megfelelően szintén tilos növényvédő szert és műtrágyát kijuttatni – és
• a szántóföldi teraszok.

2. Bár az újonnan bevezetett, a fenntartási időszakra vonatkozó növényvédőszer-használati tilalom a parlagon hagyott földterületeken és az ökológiai jelentőségű másodvetés esetében is él, ezeken a területeken jóval kisebb mértékű agrotechnológiai változtatásokra lesz szükség. Így e hasznosítási módok szintén megfelelő alternatívaként jöhetnek számításba a növényvédő szer igényes nitrogénmegkötő kultúrák helyett. Ezeken a területeken, különösen az ökológiai jellegű másodvetések esetében előtérbe kell, hogy kerüljön

• a vetési sorrend helyes kialakítása,
• a vetés megfelelő időpontjának kiválasztása,
• az agrotechnika helyes kivitelezése, illetve
• a mechanikai gyomszabályozás.

Megfelelő agrotechnikával – a betakarítás utáni tarlóhántás és hengerezés időben történő elvégzésével, a magágy előkészítésével –, a helyes vetési időpont megválasztásával és harmonikus tápanyag ellátással megfelelő állapotú, a gyomosodásnak és a kórokozóknak, kártevőknek jobban ellenálló növényállomány biztosítható. Nagy hangsúlyt kell fektetni a megfelelő vetési sorrend kialakítására, hogy a vetésforgóba leginkább illő növénykeveréket válasszuk. Különösen fontos, hogy a legkedveltebb olajretek-mustár keveréket ne keresztes virágú kultúra után vessük, mert így elkerülhető a közös kórokozók és kártevők felszaporodása. Érdemesebb az előveteményre kevésbé igényes, összetettebb, pillangósokat is tartalmazó keverékeket választani.

Amennyiben a fenntartási időszak alatt a gyomosodás olyan mértékű, hogy az beavatkozást igényel, illetve veszélyes gyomnövény jelenik meg a területen, a mechanikai gyomszabályozást – kaszálást vagy szárzúzást – úgy kell elvégezni, hogy a másodvetésként termesztett növény még felismerhető állapotban maradjon. Ezzel biztosítható, hogy a helyszíni ellenőrzést végző ellenőrök a növényállományt elfogadják, mint EFA ökológiai jelentőségű másodvetést.

3. További lehetőség, hogy a gazdálkodó változatlanul nitrogénmegkötő növényekkel bevetett területet számol el EFA-területként, de az intenzív, növényvédőszer-használatot igénylő kultúrák helyett egy extenzívebb kultúrát termeszt, mint pl. szálas pillangósok, vagy különböző takarmány keverékek, melyek termesztése megoldható a fenntartási időszak alatti növényvédőszer-tilalom mellett is. A mechanikai gyomszabályozásnak és a helyes agrotechnikai kivitelezésnek itt is komoly a jelentősége.

4. Ha a gazdálkodó vállalja, hogy továbbra is az intenzívebbnek tartott kultúrák – pl. szója, borsó – termesztésével kívánja teljesíteni EFA-terület fenntartási kötelezettségét, az alábbi eszközök segíthetik a sikeres termesztést:

• gyommentes tábla kiválasztása a termesztésre;
• a vetésforgó szakszerű kialakítása a problémásabb gyomok visszaszorítására és a betegségek, kártevők fellépésének megelőzésére;
• harmonikus tápanyag-ellátottság biztosítása, hogy az egészséges, megfelelő kondíciójú növényállomány ellenálló legyen a kórokozókkal, kártevőkkel szemben;
• helyes agrotechnika kivitelezése – kiemelten az őszi és tavaszi talaj-előkészítés, magágyelőkészítés;
• a termesztési körülményeknek megfelelő, ellenálló fajtájú, nagy tisztaságú vetőmagok használata;
• a választott fajtának megfelelő időpontban történő vetés;
• a mechanikai gyomirtást lehetővé tevő vetési sortáv alkalmazása, egyenletes vetés;
• mechanikai gyomszabályozás vetés előtt, kelés után és állományban is gyomfésűvel, különböző típusú kapákkal, kultivátorokkal;
• vetés előtti, ún. presowing növényvédelem alkalmazása, ahol olyan növényvédő szerek használhatóak fel, melyek engedélyezési okiratában szerepel ezen technológia;

Mivel a növényvédőszer-tilalom csak az EFA-ként elszámolni kívánt területekre vonatkozik, nem szükséges a gazdaság összes szója vagy borsó tábláját a fenti elvek szerint művelni, elegendő csak az EFA-nak jelölt területeken így gazdálkodni.

Az előírások betartásának ellenőrzése szempontjából fontos, hogy pontosan dokumentálható legyen a növényvédő szer kijuttatásának és a kultúra vetésének és betakarításának, beforgatásának ideje is. Ehhez a gazdálkodónak várhatóan egy egyszerűsített nyilvántartást kell majd vezetnie és megőriznie, illetve a helyszíni ellenőrzésen bemutatnia. Az egységes kérelem benyújtása során pedig nyilatkoznia kell a gazdálkodónak, miszerint tudomásul veszi, hogy az EFA-területek bizonyos típusain a fenntartási időszak alatt nem használhat növényvédő szert.

Minden esetben ajánlott a témában jártas, a szaktanácsadói névjegyzékbe felvett, aktív szaktanácsadó felkeresése, aki szakszerű tanácsaival segíthet a döntések meghozatalában.

Forrás: FM