A kultúrnövények és háziállatok nemesítése bizonyos értelemben mindig is génmódosítást jelentett, legfeljebb az eszközök voltak a maiaknál kevésbé kifinomultak, és hosszabb időre volt szükség a kívánt tulajdonságok eléréséhez.
Egészen a legutóbbi évszázadig a természetben fellelhető génváltozatokat és mutációkat használták a nemesítésben, majd később különféle módszerekkel (például gamma-sugárzással) próbálták gyorsítani az örökítőanyag változását. A 20. század végére pedig lehetővé vált a génmódosítás, melynek során idegen DNS-szakaszokkal vitték be a kívánt tulajdonságok génjeit. A beépülő idegen gének előre nem látható kölcsönhatásai és a génmódosítási módszerek örökítőanyagot érintő mellékhatásai miatt a kezdetektől heves viták övezik a génmódosított szervezetek (GMO-k) felhasználását az élelmiszeriparban.
A tudomány azonban időközben túllépett ezeken az eljárásokon, és napvilágot láttak az ún. génszerkesztési módszerek, melyekkel idegen gén bevitele nélkül, nukleotidonként módosítható az élőlények örökítőanyaga. Dudits Dénes tudományünnepi előadásában rövid áttekintést ad a nemesítés történetéről, és számos példával mutatja be a genomszerkesztés alkalmazásait, melyek a biogazdálkodás számára is tartogathatnak lehetőségeket.
Az előadóról
Dudits Dénes agrármérnök, növénygenetikus, az MTA rendes tagja, az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont korábbi igazgatója. Kutatási területei az agrár-biotechnológia, a növényi molekuláris és sejtgenetika, a génátviteli rendszerek kifejlesztése, továbbá a sejtosztódási ciklus szabályozásában, illetve a környezeti stresszválaszokban részt vevő növényi gének vizsgálata.
A génszerkesztés témájában nemrég az MTA is kiadott egy állásfoglalást, melynek egyik előterjesztője Dudits Dénes volt.
Barna Balázs rövid bevezetője után itt látható Dudits Dénes előadása:
Forrás: mta.hu
