Tavaly a 2014-eshez képest 1,1 milliárd euróval, 8,896 milliárd euróra nőtt a hazai mezőgazdasági és élelmiszeripari export, és a terület külkereskedelmi aktívuma is emelkedett 109 millió euróval, elérve a 3,239 milliárd eurót. A kormányzati ciklus kezdő és záró teljes évének adatait kiragadva – és azt is figyelembe véve, hogy a köztes években hullámzott az ágazat külkereskedelme – fejlődés látszik, hiszen az export és az egyenleg is nőtt.

Növelni kell az élelmiszeripar és az állattenyésztés arányát

A kivitel szerkezetét vizsgálva azonban már árnyaltabb a kép, és egyaránt kirajzolódnak a hazai agrárium erősségei és gyengeségei.

Tavaly a kedvezőtlenebb időjárás miatt már kisebb lett a termés, ami azt jelzi, hogy a kedvező körülmények között kiemelkedően teljesítő, és támogatásokkal jól ellátott terület nagyon függ az időjárástól, amelynek szélsőséges hatásait nem tudja ellensúlyozni korszerű fajtákkal és technológiákkal. Ezen tehát mindenképpen javítani kell – fogalmazható meg a következő kormányzati ciklus egyik feladata.

A szakértők szerint ugyanakkor az exportban további növekedési potenciál van, de ennek kihasználásához növelni kell a feldolgozott termékek arányát az élelmiszeripar és az állattenyésztés fejlesztésén keresztül. Feldolgozott termékeket kell kivinni, ez stratégiai kérdés – szól a szakmai konszenzus. Ehhez is szükség van az egyes termékpályákon a szereplők közötti integrációkra.

Az állattenyésztésben nagy volt a hullámzás, amire a tej- és sertéspiaci válság, valamint a baromfiágazat termelését visszavető madárinfluenza részben magyarázat lehet. A még az előző kormányzati ciklusban, 2012-ben elfogadott sertésstratégia megvalósítása szempontjából például kudarcnak kell tekintenünk az elmúlt éveket. Bár ezt az ágazati terméktanács és az agrárkormányzat sem ismeri be, mondván: a sertésstratégia kellett a válság túléléséhez, anélkül a disznótartók többsége tönkrement volna, a stratégia meghirdetéséhez képest is csökkent az állatok száma, azon belül tovább apadt a kocáké.

Ez azt jelzi, hogy a bajok mélyebben vannak. A termelők jelentős részénél hatékonysági problémák jelentkeznek, miközben – ahogyan az OTP középtávú agrárstratégiai helyzetértékelésében olvasható – az ágazat jelenlegi fejlesztési-támogatási lehetőségei messze elmaradnak a 2007–2013-as uniós költségvetési ciklusban megvalósult beruházások nagyságától.

További áfacsökkentésre lenne szükség

Sikeres ugyanakkor – ahogyan a többi ágazatban is – az áfacsökkentés, amely több lépcsőben végigért a teljes vertikumon. Segített tisztítani az ágazatot, amit a számok is mutatnak. Miközben például tavaly 1,2 százalékkal csökkent a hazai sertésállomány, a vágóhidakon 1,7 százalékkal több disznót vágtak, ami nem vezethető le a külkereskedelmi forgalomból. Az élő sertés és a félsertés áfájának 2014-es csökkentése óta egymillióval (27 százalékkal) nőtt az éves vágások száma, holott az állomány 4,5 százalékkal csökkent. Ugyanakkor az agrárszakmának a következő kormánnyal szembeni elvárása lehet a legnagyobb forgalmú tejek és tejtermékek, valamint a zöldségek áfájának csökkentése is.

Kielégítőnek tartja az elmúlt ciklus, illetve az azt megelőző évek támogatáspolitikáját Csorbai Attila, a Baromfi Termék Tanács (BTT) elnök-igazgatója. A baromfiágazat nem részesülhet uniós támogatásban – ahogyan a sertés- sem –, de az állami forrásai nagyban bővültek. A terület fő támogatási formája a 2008-ban bevezetett állatjóléti támogatás, amelynek nagysága az akkori 4 milliárd forintról 12 milliárdra emelkedett.

A következő időszakban fontos lesz a beruházások ösztönzése. A baromfiágazat 2012-ben megfogalmazott stratégiája például 300 milliárd forint körüli beruházásigénnyel számolt, amelynek a kétharmada az alapanyag-termelésben jelentkezik, de ebből csupán 30 milliárd forint jön be.

A BTT ezért azt javasolja az új kormánynak, hogy próbálja a sertés és a baromfi közvetlen támogatását elérni az EU-nál. Ezt az is indokolja, hogy a világpiaci versenytársakénál az uniós termelők jóval szigorúbb élelmiszer-biztonsági és állatjóléti követelményeket kénytelenek teljesíteni, és ez gyengíti a versenyképességet.

A jelenlegi ágazati teljesítmény mögött – egyelőre még csak beinduló, de már érezhető – strukturális változások is állnak. A szintén még az előző kormányciklusban elfogadott, de hatását fokozatosan kifejtő földszabályozás révén a következő években is várható egy üzemszerkezeti átrendeződés – mondta a Világgazdaságnak Weisz Miklós, a Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetsége – Agrya társelnöke. Ez nem aprózódást jelent, hiszen némileg csökken a támogatást igénybe vevők száma, vagyis a koncentráció folytatódik, és a következő évekre is ez várható.

A bérleti szerződések lejárta sok helyen teremt új helyzetet, de generációs oka is van az átrendeződésnek, mert sokan abbahagyják a gazdálkodást, és az általuk művelt terület egy másik egységhez csatlakozhat. Weisz Miklós szerint a kis- és közepes gazdaságok megerősítését célzó agrárpolitikai célkitűzés a számokban is kezd megjelenni, és ez a következő években erősödni fog.

Az Agrya társelnöke szerint jó irány a szigorú földtörvény, hiszen látjuk például, hogy a szintén nem enyhe francia földszabályok ellenére kínaiak vásárolnak földeket Franciaországban. Árnyoldala viszont a szigornak a megnövekedett adminisztráció. A földszabályozást generációs aspektusból vizsgálva az látszik, hogy bár a jogszabály a fiatal gazdákat nevesítette az elővásárlási és az előhaszonbérleti rangsorban, de nem túl előkelő helyen, így ennek gyakorlati hasznát nem nagyon látják. Ezt például az Agrya szerint érdemes lenne újragondolni – az eddigi tapasztalatok alapján.

Az ifjabb generáció térnyerése önmagában is felgyorsíthatná az új technológiák hódítását, de az utóbbit minden szakértő szerint külön is ösztönözni kellene. Elsősorban versenyképességi és hatékonysági alapon az egyes termékpályákat beruházásra kell ösztönözni, és ehhez állami támogatásra van szükség – mondta erről a Világgazdaságnak Csorbai Attila.

Érdemes azon is elgondolkodni, hogy mely ágazatokban lehetünk versenyképesek, mely területeken vannak meg még a komparatív előnyeink, mert oda érdemes erőforrásokat tenni. Weisz Miklós szerint – például az ukrán és az orosz konkurencia erősödése miatt – a gabonatermelés kilátásai meglehetősen borúsak, már csak ezért is érdemes lenne a feldolgozást és az állattenyésztést fejleszteni. Utóbbiban – akárcsak a kertészetben – nem sikerült igazán fejlődni, itt még jelentős tartalékaink vannak.

Weisz Miklós szerint az öntözés javítása nagyon sokat tudna segíteni a magasabb termelési érték előállításában, de itt az is látszik, hogy a gazdák azért nem fejlesztenek, mert elriasztják őket az adminisztrációs eljárások, amelyeket tehát csökkenteni kellene.

Az uniós támogatások stabil kereteket adtak a gazdálkodásnak, és minden jel arra mutat, hogy ez 2020 után sem változik drasztikusan. A szabályrendszer viszont más lesz, a sokat hangoztatott egyszerűsítés ellenére valószínűleg még bonyolultabbá is válik. A nemzetközi versenyképesség javításához – de még a jelenlegi szinten tartásához is – a digitalizáció, az erőforrás-hatékony és innovatív technológiák hazai elterjesztése lesz a kulcs. Legalább ilyen fontos az ehhez kapcsolódó tudás átadása, és a szakképzett munkaerő biztosítása is, hiszen ma az innovatív technológiákat alkalmazni tudó munkaerő hiányzik.