Míg Európa nyugati részén lassan elöregedik a galambásztársadalom, itthon és Közép-Európa más államaiban még mindig viszonylag nagy érdeklődés övezi a hobbi- és versenymadarak tartását. A legnagyobb felfutás a távol-keleti országokban tapasztalható. Pintér József Zsolt, a Magyar Galamb- és Kisállattenyésztők Országos Szövetségének elnöke elmondta: a kínaiak igyekeznek átemelni a nyugat-európai életstílust a mindennapjaikba, ennek a folyamatnak a részeként rohamosan fejlődik a galambtartás is. Kína a maga 1,4 milliárd fős népességével hatalmas felvevőpiacot jelent, így bőven van lehetőség az értékesítésre, amellyel a magyar tenyésztők is élni szeretnének.

A nemrégiben új tisztségviselőket választott hazai szövetség elnöke szerint a szervezet új vezetésének célja, hogy segítse ebben a tenyésztőket. Emellett küldetésüknek tekintik, hogy a magyar őshonos fajták mindegyikét elismertessék az Európai Unióban. Ma az 50 magyar galambfajtából 32-nek van hivatalosan elfogadott standardja az európai szövetségben. A szervezetben a galambok mellett baromfi- és nyúltartók is szép számmal vannak jelen, esetükben is az a cél, hogy a hazai fajtákat uniós szinten elismertessék. Az összefogás részeként a korábban fajonként külön tartott nemzeti kiállításokat is összevonva, egy időpontban szervezné meg a szövetség, így az év végén egy nagy közös, a korábbinál magasabb színvonalú rendezvény jöhet létre.

Bár a hobbigalambászat valóban felfelé ível az országban, a húsgalamb-tartás méltatlanul alacsony szinten van. Pintér József Zsolt szerint hústermelő galambtelepek nincsenek itthon, csupán háztáji körülmények között foglalkozik vele néhány állattartó. A húsgalamb-tartás jövedelmező elfoglaltságot jelenthetne, a csirkénél is gyorsabban fejlődnek a madarak, a vágási súly a kikeléstől számítva három hét alatt elérhető. A felvevő piac azonban egyelőre hiányzik, a fogyasztók nem ismerik és így nem is keresik a galambhúst a boltokban. A szövetség elnöke szerint a kereslet élénkítésében az agrárkamarának is nagy szerepe lehet.