Eleve veszteséget termel a szőlőtermesztés a Balaton északi partjának borvidékein, mivel az alacsony szőlőfelvásárlási árak már nem fedezik a művelési költségeket sem. Arról pedig a nyaralóépítők által felvert árak gondoskodnak, hogy a borászok képtelenek legyenek gazdaságos üzemméretet kialakítani, de az is probléma, hogy az ültetvény felújításokra sincs pénzük a szőlősgazdáknak, ezért a meglévő területeken is romlik a termelés hatékonysága. Sok esetben azért, mert a veszteségek miatt sokan felhagynak a szőlőműveléssel, a gondozatlan ültetvények pedig mások növényvédelmi költségeit növelik - írta a Világgazdaság Mező Sándor egykori hegybíró szavai alapján.
A Badacsonyi borvidéken például a hektáronkénti legalább 800 ezer forintos művelési költséget nem fedezik a felvásárlási árak.
Az átlagos termésmennyiség 60 mázsa körül alakul, a felvásárlási árak pedig nem érik el a kilónkénti 100 forintot. Idén például a szőlő egyharmadának a pincékbe kerülése után az látszik, hogy a mennyiség átlagos lesz, és bár a minőségen még javíthat az indián nyár, az árak nyomottak: az illatos fajtáknál és a szürkebarátnál a nagy felvásárlóknál 100–130 forint közé esik a maximum, a kevésbé kurrens szőlőfajták kilójáért pedig 70-80 forintot adnak a vevők. Vagyis jó esetben is csak 600-800 ezer forint a hektáronkénti árbevétel, tehát akár a 200 ezer forintot is eléri a szőlőtermelő vesztesége. Amíg nincs szélesebb piacuk a 2000 forint fölötti árkategóriájú boroknak, addig csak álom a nyereséget hozó szőlőár.
Ezek után érthető, hogy sokan el akarják adni az ültetvényüket, de az is előfordul, hogy kivágják a tőkéket, vagy egyszerűen magukra hagyják. Ez utóbbi a legrosszabb, mert a gondozatlan területek egy sor növényvédelmi problémát, ezzel együtt pedig többletköltséget okoznak a szomszédos területeken szőlőt művelőknek – mondta Mező Sándor.
A hatóság ugyanakkor nem kötelezhet senkit olyan tevékenységre, amelyhez az illető nem ért, vagy veszteséges számára, mint ahogyan azt sem írhatja elő, mit termeljen a magántulajdonán – tette hozzá.
Az építési tilalom bevezetése ugyan mezőgazdasági hasznosításban tarthatná a területet, de a művelés problémáját nem oldaná meg – hozta szóba a Balaton-felvidéki borászok korábbi javaslatát Mező Sándor. Ezeket a területeket meg is kellene művelni, ellenkező esetben néhány éven belül erdők lesznek a szőlők helyén. Ez pedig ismét gazdasági kérdés, és nemcsak a szőlőtermelés nyereségességét tekintve, hanem azt is figyelembe véve, hogy a tőkeszegény szőlőtermelők és borászok képesek lennének-e megvásárolni ezeket a területeket.
A borász szerint ahhoz, hogy gazdaságilag fenntartható legyen a hegyi szőlők művelése, sok változásra lenne szükség. Mint mondta, intenzív, nagyobb hozamú és nagyobb méretű ültetvényeken kellene termelni, hogy a hatékonyság is növekedjen.
Például a Balaton déli partján megmaradt az üzemi szerkezet, az ottaniak nagyobb területeken, jobban gépesítve gazdálkodnak. Az szerinte félreértés, hogy csak alacsony tőketerhelésű, vagyis kevés szőlőt adó ültetvényeken lehet minőségi borokat előállítani. Ez az elöregedett területeken igaz, a jó tőkekondíciójú szőlők azonban nagyobb terhelés mellett is képesek hozni a magas minőséget, ehhez viszont nagy ütemben kellene újakat telepíteni. Az viszont látszik, hogy telepíteni csak támogatással képesek a termelők, így viszont csak nagyon lassú ütemben újulnak meg a termőterületek.
