Az ágazatban hatalmas lehetőségek rejlenek Európában és Közép-Ázsiában, ezek kiaknázását azonban komoly ökológiai, gazdasági és szabályozási kihívások nehezítik.

Ezért a FAO, a EUROFISH és partnereik ma kezdődő három napos bukaresti konferenciája a Duna-medence és a szomszédos fekete-tengeri területeket érintő fontos kérdésekről tanácskozik.

A konferencia négy fő témaköre a belvízi halászati erőforrások felmérése, azok megőrzése és kezelése, a jogszabályi környezet és az eddigi tapasztalatok. Magyarország képviseletében Halasi Kovács Béla, a Halászati Kutatóintézet munkatársa tart előadást a dunai tokhalak rehabilitációjának lehetőségeiről. A zárónapon elfogadott ajánlások ezen témákban kínálnak segítséget a döntéshozóknak.

„Politikai szinten gyakran figyelmen kívül hagyják a belföldi halászat hozzájárulását az adott ország élelmezéséhez és a vidéki emberek megélhetéséhez. Ennek oka részben az adatok hiánya és az ágazat gazdasági alulértékeltsége,” – mondta a FAO vezető halászati és akvakultúra szakértője, Victoria Chomo, az Európai Belvízi Halászati Tanácsadó Bizottság (EIFAC) titkára. „Nem feledkezhetünk el a folyami élőhelyek és a sporthorgászat az emberi egészségmegőrzés szempontjából fontos rekreációs és ökoturisztikai funkciójáról sem.”

Mivel alig van hivatalos statisztika a belvízi halászatról és a sporthorgászatról, ezért a szektor komoly valószínűséggel sokkal nagyobb mértékben járul hozzá a háztartások élelmezésbiztonságához, mint azt gondolnánk. A belvízi halászat további jövedelmet biztosít a tengerparttal nem rendelkező országok – mint például Magyarország – számára.

A belvízi halászatnak számos további előnye van. Például itt jelentősen kevesebb élelmiszer-veszteség és származékos hulladék keletkezik mint a tengeri halászatnál, mivel ez ilyen fogás javarészt háztartási fogyasztásra megy, rövidebb ellátási láncon keresztül. Az innen származó hal, mint értékes fehérjeforrás, jóval alacsonyabb ökológiai lábnyommal rendelkezik, mint a tengeri halászat vagy a szárazföldi állattenyésztés.

Mindezek ellenére számos kihívás nehezíti az ágazat helyzetét Európában: ezek között szerepel a folyami szegmentáció, mely negatívan érinti a kereskedelmileg értékes, de veszélyeztetett vándorló fajokat (különösen a tokhalat és az európai angolnát), melyek esetében az illegális halászat is komoly problémaforrás. A megcsappant halállományért és biológiai sokféleségért, vagyis az édesvízi élőhelyek kimerüléséért, az emberi tevékenység és számos külső tényező felelős, mint például az éghajlatváltozás.

A vízért folytatott versenyben az erősebb ágazatok, mint a mezőgazdaság és az energetikai szektor korlátozzák a belvízi halászat számára rendelkezésre álló víz minőségét és mennyiségét.

Ezen problémákat orvosolandó, a ma kezdődő konferencián Európa, a Kaukázus és Közép-Ázsia 30 országából érkeztek tudósok, szakértők és kormányzati képviselők, hogy megosszák tapasztalataikat és regionális kutatási eredményeiket egy erősebb belvízi halászati ágazatért és a veszélyeztetett dunai tokhal védelméért.