A Vas megye több települése mellett tervezett tojófarmokon a német nagyvállalkozó közel 2,5 millió tojótyúkot tartott volna, a beruházások egy része ráadásul a helyi kis- és közepes termelők nyomozómunkájának köszönhetően derült ki.
– A helyben lakók és a tojáságazati szereplők megakadályozták azt az óriásberuházást, amelynek során a Vas megyei Mikosszéplakon 900 ezer tyúk tartására alkalmas tojótyúkfarmot hozott volna létre a kétes hírnevű német befektető, Stefan Pohlmann – tájékoztatta a Magyar Nemzetet Kertész Tamás, a Farm Tojás Kft. ügyvezető igazgatója.
Felidézte: a beruházási tervek egy éve váltak ismertté, ugyanakkor hosszas információgyűjtéssel az ágazati szereplők megtudták, a 900 ezer tyúk tartására alkalmas létesítmény mellett még két másik telepet kívántak tető alá hozni: Mezőörsön egy 450 ezres, Kenyeriben tíz hektáron szintén egy 900 ezres terv szerepelt. Összesen tehát 2,25 millió tojótyúkkal terveztek, ami több mint Magyarország jelenlegi nagyüzemi tojótyúkállományának a fele.
Az ügyvezető kiemelte: a beruházások megvalósulása a hazai, jellemzően kis- és közepes termelőket gyakorlatilag tönkretette volna, mivel a jelenlegi nagyüzemi termelésben megközelítőleg négymillió tojótyúkot tartanak, a hazai tojásfogyasztás 75-80 százalékát fedezve.
Kertész Tamás felidézte, minden jel arra utal, hogy a német befektető, Stefan Pohlmann magyarországi stratégiájának eleve része lehetett, hogy a beruházás tényleges nagyságrendjéről az érintettek lehetőleg minél később értesüljenek. Az ágazat szereplői ugyanakkor a hosszas szakmai egyeztetések és az információgyűjtés során rájöttek, valójában mekkora volumenű beruházásra készül a német üzletember.
A lépéssel sem vártak sokáig, a Farm Tojás-csoportnak sikerült kivásárolnia a Duna Tojás Kft.-ként bejegyzett vállalkozást, amelyet a beruházások megvalósítására, a tojófarmok működtetésére alapítottak – részletezte Kertész. A Farm Tojás-csoport egyik termelőcége hosszas tárgyalássorozatot követően pedig kivásárolta Mikosszéplak községben a fő telephelynek szánt tízhektáros ingatlant, illetve a Duna Tojás Kft.-vel együtt a szintén Vas megyei Kenyeriben lévő másik telepnek szánt területet is. Emellett szakmai és környezettanulmányokkal segítették azokat, akik már korábban fellebbeztek a megvalósítás engedélyezése ellen. Korábban még nem találkoztak ekkora volumenű ágazati tervekkel, így hiteles környezettanulmányok sem voltak.
– A lépéseknek köszönhetően a gigaberuházás már biztosan nem valósul meg. Ez nem csak a hazai termelők védelme érdekében kiemelkedő eredmény, a tojófarmok ugyanis a településeken élők mindennapjait is megkeserítették volna – ismertette Kertész Tamás. A részletekkel kapcsolatban kifejtette: pontos számításokkal igazolták egyebek mellett, hogy a trágyaelhelyezés a beruházó által benyújtott engedélyezési dokumentumokban foglaltakkal nem volt összhangban, termelőtevékenysége az ott élőkre és a környező ökoszisztémára egyaránt veszélyt jelentett volna.
A szakember szerint a beruházások éppen akkor tették volna tönkre a hazai tojástermelést, amikor az ágazat végre kedvező pályára állt. Emlékeztetett: a legfrissebb statisztikai adatok szerint a magyar tojásimport az elmúlt időszakban 36 százalékkal csökkent, jelenleg nagyságrendileg mindössze 300 millió darabra lehet becsülni éves szinten.
– Jó irányba haladnak tehát a termelők a teljes hazai önellátás felé, a stabilitás és kiszámíthatóság így elengedhetetlen ahhoz, hogy a gazdák termelési kedve, motivációja fennmaradjon, így a termelés tovább tudjon növekedni – tette hozzá Kertész Tamás.
Korábban a Magyar Idők azt írta, Pohlmann-nék 2000-ben már szerették volna megvetni a lábukat a magyar piacon, akkor a Tolna megyei Szedres, Bikács és Kajdacs térségében szerettek volna egy többmilliós állományú tojótelepet létrehozni. A beruházás azonban – többek között a helyiek ellenkezése miatt – végül meghiúsult.
A történet érdekessége, hogy Stefan Pohlmann édesapja, Anton Pohlmann az elmúlt években több országban is botrányba keveredett, Németországban és Amerikában el is tiltották a nagyüzemi állattartástól. Sajtóhírek szerint hazájában még az 1990-es években több tízezer, szalmonellával fertőzött tyúkot a szellőzőrendszer kikapcsolásával „ítélt halálra”, 1993 és 1996 között pedig méregnek számító nikotin-szulfáttal permeteztetett az istállókban.
