Kivették a formájából a makói hagymát, bronzosították, aztán már nem is tudjuk, hogy mifene  – magyarázza a makói hagyma „vérvonalát” Köblös Sándor, miközben a sorok között térdelve nyomkodja a dughagymát sorjában a földbe. Szerencsénk volt, hogy éppen belebotlottunk az idős férfiba, mert már Makón is csak egy maroknyian termelik a klasszikus, eredetvédett makói vöröshagymát. Köblös Sándorék is lényegében a családnak termelik, éppen azon a kis területen, ahol a hvg.hu tudósítója összefutott a szorgoskodó idős férfivel.

Néhány napja az verte ki a biztosítékot néhány vásárlónál, hogy egy makói vállalkozó „gulyáshagyma” csomagolásban német importhagymát forgalmazott, gyorsan körbe is szaladt a hír az interneten, ahol többen csatlakoztak a háborgókhoz. Körbenéztünk, és kiderült, hogy alig termelnek már vöröshagymát Magyarországon. Azok az „iparszerűen” hagymázók, akik jó pénzt akarnak a termésért, inkább holland, spanyol vetőmagot használnak, mert annak nagyobb a hozama.

Amikor magyar vöröshagymáról beszélünk, akkor a fogyasztók a klasszikus, erős, „könnyeztetős” vöröshagymára gondolnak, ebből van már nagyon kevés, a piac számára szinte nem is létezik. Az egész ágazat helyzetét jól mutatja, hogy a termőterület tíz év alatt a felére csökkent, az öt évvel ezelőttihez képest is vagy ezer hektárral zsugorodtak a hagymaföldek. A jó magyar hagymát pedig jobb, ha elfelejtjük, mert jószerivel csak mutatóba maradt belőle.

Magyar hagyma: politikai marketing

„Most vettem a piacon a dughagymát, két kilót ezerkétszáz forintért” – mondja Köblös Sándor a makói határban, miközben dugdossa a földbe a kis hagymákat. A két kilónyi dughagymából lesz vagy negyven-ötven kiló termés, azt elosztják a családban.

Azt már Fekete János, a Hagyma Terméktanács elnöke mondja, hogy két kezén meg tudná számolni, hány család foglalkozik Makón a „hungarikummal”. Pedig lényegében már fizetnek is azért, hogy ne hagyják abba a hagyma klasszikus, vagyis dughagymás termesztését. A helyi önkormányzat tavaly óta pályázatot ír ki termelőknek, saját forrásból fizet a gazdáknak támogatást. Igaz, tavaly még fejenként hárommilliót kaptak a nyertesek, idén viszont huszonnyolc jelentkezőből már csak hatnak jutott egyenként másfél millió forintot. Ennél jóval többre volna szükség, ha valóban a hagymatermesztés megmentése a cél.

Nem serceg, nem csíp, de olcsó

Magyarországon 1470 hektáron termelnek hagymát. Ebből a makói, eredetvédett hungarikum zsebkendőnyi területen terem, még a terméktanács elnöke, Fekete János is csökkentette a saját területét, ma már csak másfél hektáron termeli ezt a fajtát.

Győr-Sopron-Moson, Békés és Jász-Nagykun-Szolnok megyében vannak nagyobb termelők, de ahogy írtuk, a zömük külföldi vetőmagot vet. Makón is vannak magról vető hagymások, de a terméktanácsi elnök szerint versenyhátrányban vannak a többiekkel szemben, mert a térségben nincs öntözővíz. Tehát ha egyszerűen fogalmazunk, akkor vannak a magyar hagymatermesztők, akik külföldi magról vetnek, ez a „magyar” hagyma a hazai piacot legfeljebb fél éven át tudja ellátni, így importra nemcsak időszakosan, hanem folyamatosan szükség van. A hazai termelésnek pedig alig látható, érzékelhető része az „igazi magyar hagyma”.

Ördögi körben a hungarikum?

„Gyerekkoromban, ha ráment a lovaskocsi a hagymára, akkor az belesüllyedt a földbe” – magyarázza Szántó Lajos martfűi hagymatermesztő. „Ma csak szétnyomódna” – érzékelteti, mi a különbség a klasszikus makói fajta és a jelenleg forgalmazott hagymák között. A különbség oka a szárazanyag-tartalom, amiből a jelenleg polcokon levő hagymákban kevés van.

 A régi hagyma a forró zsírban sercegett, csípett, de ma már nincs erre igény  – teszi hozzá a Jász-Nagykun-Szolnok megyében gazdálkodó hagymatermesztő. Azt pedig Fekete János, a Hagyma Terméktanács elnöke mesélte el, hogy a klasszikus makói fajta szívós. Igaz, hogy két-három évig is eltart a dughagyma nevelése, de miután azt lerakták, csak rárúgták a földet, és  hagyták, hogy megnőjön. Nem volt vele gond. "A baj az vele, hogy fele, harmada annyit terem, mint a magról vetett, amit viszont nyakló nélkül öntözni kellene. A hagyományos makói hagyma termesztése veszteséges" – szögezte le az elnök.

Ezért is hagynak fel sorra a makóiak a dughagymás termesztéssel, de a környéken a vetőmagos termesztés is visszaesett az öntözővíz hiánya miatt. Így viszont már sem fejlesztésekre, sem gépesítésre nem futja, az összezsugorodott területeken nem is éri meg a költséges beruházás. És itt jön az újabb probléma: már napszámos sincsen, még ha lenne is pénzük a gazdáknak az élő munkaerő kifizetésére. Szántó Lajosnak Jász-Nagykun-Szolnok megyében ilyen gondjai nincsenek, de a kockázatos hagymatermesztést a családi gazdálkodó is csak úgy tudja gazdaságosan kisakkozni, hogy a területei nagy részén például kukoricát is termel.

„Nincs súly, nincs nyereség”

„Be kell rendezkedni a gépi erővel, de kell az élő munkaerő is” – mondja a martfűi Szántó Lajos. A kétszázötven hektárja harmadán termesztenek hagymát, egy részében áttelelő, ötven hektáron tavaszi hagymát vetnek, főként holland vetőmagról, amiben Szántó szerint van a makói vérvonalból is. „Nagyon kockázatos növény a hagyma, hol az eső miatt vetkőzik le, hol a napégés jön rá” – mondja. A gazdaságában ugyan gépesítették a termesztést, de éppen az említett időjárási rizikó miatt kell az élő munka is. Ha gyorsan kell leszedni a hagymát, a munkásokat azonnal be lehet állítani a sorokba. Szántónál kétszázötvenen dolgoznak áprilistól októberig, vagy százan Romániából jöttek át, nála nincs munkaerőgond.

Neki megéri a hagymatermesztés, hektáronként bele kell tenni vagy másfél millió forintot, de olyan 5-600 mázsa lejön róla, miközben a klasszikus, eredetvédett hagyma ennek a töredékét produkálja. Lehetne nemesíteni, keresni a hibrid megoldásokat, de a szakember szerint már annyira kicsi területen termesztenek hagymát Magyarországon, hogy nem érné meg kutatás-fejlesztésbe ölni a pénzt.

Míg Magyarországon az Eurostat 2016-os adatai szerint összesen 61 ezer tonna vöröshagyma termett, addig világviszonylatban Kína a listavezető, ott 20,5 millió tonnát, Spanyolországban és Hollandiában pedig közel másfél millió tonnát termeltek.

A lap megkereste egyébként a nagy felháborodást keltő „gulyáshagyma” forgalmazóját is, aki történetesen makói, és korábban a Hagyma Terméktanács elnöke is volt. Pásztor Vilmos elmondta, hogy a „gulyáshagyma” fantázianév, ahogy a saslikhagyma és a szendvicshagyma is az. Azt is hozzátette, hogy forgalmaznának ők magyart is – ha lenne.