Napraforgó tányérbetegségek, a védekezési idő helyes megválasztása

A hozzászólásokért kattintson!

Perényi Marianna (Bayer Crop Science) 

Magyarországon az olajos növények termesztése a 2000-es évektől kezdődően óriási fejlődésen ment keresztül. Egyre vonzóbb jövedelmezőségének köszönhetően a napraforgó a vetésterületet tekintve évek óta a harmadik legfontosabb szántóföldi növényünk lett. Ez azonban azt is jelenti, hogy a napraforgóra – de sok esetben a repcére és a szójára is - specializálódott gombák számára is egyre kedvezőbbek a szántóföldi feltételek.

A napraforgó betegségekre fogékony növény, sokféle kórokozó támadhatja, s bár ezek egy részének előfordulása évjáratfüggő, gyakorlatilag a teljes tenyészidőszakban fennállhat a fertőzésveszély. A megfelelő vetésforgó betartásával 4-5 évenként követheti önmagát ugyanazon területen. Emellett a repce utáni vetésforgóba kerülésére is ügyelni kell, hiszen a jelentősebb kórokozók mindkét növényen remek életteret találnak. Az idei tavaszt a szárazság mellett az időszakosan, komoly lehűléssel társult esős napok jellemezték, ami folytatódhat a tenyészidő későbbi szakaszaiban is. Az ősz óta hiányzó csapadékot ezek az esők csak részben pótolják, a gombák fertőzésének azonban kedvező körülményeket teremtetnek. A nemesítés néhány gombabetegség esetében egyszerűsítette a termelők életét. A virágzás időszakban károsító betegségek azonban még most is komoly növényvédelmi feladatot jelentenek. A növények védelmi rendszere ekkor már nem olyan aktív, mint fiatal korban, hiszen ekkor a fő feladat már a termésképzés. Ebben az időszakban fokozott „külső” védelemre van szüksége a növényeknek, így a tányérbetegségek ellen továbbra is a kémiai védekezés marad a termés, és ez által a jövedelmezőség fokozásának egyik leghatékonyabb eszköze.

A virágzás kezdetétől számított 1-1,5 hónap alatt megy végbe a kaszatok teljes érési folyamata. Minden, a virágzatot és a tányért károsító tényező jelentős termés mennyiségi veszteséget és minőségi romlást jelent, így veszélyezteti a termelés jövedelmezőségét is.

A fehérpenészes szártő- és tányérrothadás fertőző anyaga szántóföldjeinken folyamatosan megtalálható. A betegség kialakulásának magas páratartalom és alacsonyabb hőmérséklet kedvez.  Már a fertőzés primer tüneteire érdemes figyelni: az állományban könnyen felismerhetők az alacsonyabb, a virágzás kezdetén gyorsan és teljes mértékben elhervadó, majd elhaló növények. A komoly károkat okozó szekunder fertőzés nagyrészt ezekből a növényekből terjed tovább. Megelőző kémiai védekezéssel azonban megakadályozható a betegség elterjedése. A Propulse hatékonyan védi a napraforgót a fehérpenészes szártő- és tányérrothadás mellett a diaportés szár- és tányérkorhadás, a szürkepenészes tányérrothadás, a fekete szár- és levélfoltosság, valamint az alternáriás levél- és szárfoltosság ellen is.

Felhasználása napraforgóban 0,8-1,0 l/ha dózisban ajánlott. A védekezést megelőző jelleggel javasolt elvégezni, először a napraforgó 6-10 leveles fejlettségi állapotában. Ha a fertőzési viszonyok ebben az időszakban lehetővé teszik a kezelés későbbre halasztását, akkor az első megelőző védekezést a csillagbimbós állapot és a virágzás kezdete között indokolt elvégezni. A második kezelésre ez esetben teljes virágzásban kerüljön sor. A kisebb dózis kijuttatása alacsony fertőzési nyomás esetén nyújt megfelelő védelmet. Magasabb fertőzési nyomás esetén, valamint a szürkepenészes tányérrothadás elleni védekezésre a Propulse a magasabb, 1 l/ha dózisban használható.

A Propulse hatóanyagai közül a fluopiram sejtlégzés gátló, felszívódó hatóanyag. Kijuttatás után a hatóanyag egy része a növény felületén marad, egy része pedig behatol a növénybe és ott transzlaminárisan és akropetálisan áramlik szét. Ennek köszönhetően a levélfonákot is védi. A fluopiram hatása a gombák életműködésének csaknem minden fázisát érinti, a kezelt állományban a gomba nem képes behatolni a növényi szövetekbe.

A Propulse másik hatóanyaga, a protiokonazol szterol bioszintézis gátló szisztemikus triazol fungicid. A protiokonazol is a levélfelszínről szívódik fel folyamatosan a levél belsejébe, ahol gyorsan és egyenletesen terjed szét. Gátolja a gombák ergoszterol-bioszintézisét, az appresszóriumok, hausztóriumok képződését, a micéliumok növekedését, és a spóraképződést. A gombák ellen hosszú preventív hatásával tűnik ki, de kuratív és eradikatív hatása is jó.

A Propulse gombaölő hatásán túl kedvezően befolyásolja a kultúrnövények élettani folyamatait is. Hatóanyagai javítják a növény stressz hatásokkal szembeni tűrőképességét és fokozzák a fotoszintetikus aktivitást. Napraforgóban a Propulse kezelés hatására nő a termés mennyisége és olajtartalma. A kórokozók számára általában kedvezőtlen száraz időjárási körülmények is stresszt jelentenek a növényeknek. Ha azután a szárazságban legyengült, védelmet nem kapott állományban következik be egy fertőzés, a növények érzékenyebbek lesznek a betegségekre. A Propulse-zal kezelt állományok, a készítmény gombaölő és élettani hatásainak köszönhetően, ezeknek a kedvezőtlen hatásoknak sem lesznek kitéve.

További információ:
agro.bayer.co.hu

Benkő András (BASF Hungária Kft.) 

Ma hazánkban a legnagyobb termésveszteséget okozó tányérbetegségek a Sclerotinia és a Botrytis. Alkalomszerűen a Rhizopus, de időnként még az Alternária és a Diaporthe is képes megbetegíteni a tányért, és ezáltal okozhat terméscsökkenést, minőségromlást

Minden napraforgó-termesztőnek tisztában kell lenni azzal, hogy az agrotechnikai védekezés (vetésváltás, a túlzott N ellátottság- és a magas tőszám kerülése, gyommentes állomány biztosítása) nem alternatívája a kémiai védekezésnek. A kettő együtt adhatja meg a kellő termésbiztonságot, mivel az agrotechnikában elkövetett hibák már többnyire nem kompenzálhatók a vegyszeres védekezéssel, ugyanakkor a permetezés hatásfoka sokkal jobb, egy átgondolt és tervszerű agrotechnika mellett. Itt kell kiemelni a gyommentesség agrotechnikai jelentőségét, hiszen a napraforgó számos jelentős gyomnövénye (mint pl. a parlagfű és a szerbtövis) szintén gazdanövénye a Sclerotiniának. Így egyrészt fertőző forrást jelentenek, másrészt növelik a talajban levő szkleróciumok mennyiségét. De fontos a gyommentesség abból a szempontból is, hogy a párás, árnyékos talajfelszínen fokozottan képződnek a tányérfertőzést okozó apotéciumok.

A kémiai védekezésnél lényeges szempont, hogy a Pictor® virágzás kezdetéig kijuttatásra kerüljön. Aki biztonságban akarja tudni a növényállományát, annak száraz időjárás esetén is ki kell permeteznie a szert. Ugyanis egy virágzás során bekövetkezett esőzés, (vagy akár erősebb hajnali harmatképződés) hatására megindulhat a fertőzés és az ezután kijuttatott gombaölőszerek hatékonysága már sokkal gyengébb. Sclerotinia elleni védekezés szempontjából különösen fontos, hogy a Pictor® hatóanyaga jelen legyen a növényen, hiszen a Sclerotinia (a Botrytis-szel ellentétben) nem csak virágzásban, de -egy kiadósabb eső után- még az érési fázisban is fertőzheti a növényt. Így a virágzás környéki szárazabb periódus nem feltétlenül jelenti, hogy megúsztuk a termésveszteséget.

A szakszerű gombavédelemhez ajánlott a tenyészidőben való kétszeri Pictor® kezelés 0,5 l/ha-os dózissal. A két kezelés a szár- és tányérfertőzésektől egyaránt védve biztosítja, hogy a lehető legmagasabb profitot realizálhassuk. Ugyanakkor meggátolja azt is, hogy nagyobb mennyiségű fertőzőanyaggal terheljük a következő éveket.

További információ:
www.agro.basf.hu