Az Agro Naplóhoz eljuttatott tájékoztatás szerint a magyarok legfontosabb szempontja tojásvásárláskor még mindig az ár-érték arány. De figyelembe veszik a tojás származási helyét is, viszont legtöbbször nincsenek tisztában a különböző tartási módok közötti valós különbségekkel. Például azzal, hogy az EU-konform ketreces tartásnak a legkisebb az ökológiai lábnyoma, vagyis ez a tartástechnológia jelenti a legkevesebb terhelést a környezetre. Sokan azt gondolják, hogy a különböző tartásmódok különböző minőségi tojást állítanak elő: finomabb és sárgább a szabadtartásos, miközben ez az állatoknak adott takarmány minőségétől függ - nem a tartástechnológiától – pontosítja a köznapi ismereteket a Tojásszövetség.
„A magyar tojástermelők tárgyalóasztalhoz hívják az áruházláncokat annak érdekében, hogy újragondolják át – a fenntarthatósági szempontokat is figyelembe véve – azt a vállalásukat, hogy 2025-től nem árulnak EU-konform ketreces tojást” – mondta el Szép Imre, a Tojásszövetség nemrégiben megválasztott új elnöke.
„Az EU-konform ketreces tartástechnológia a legkörnyezetkímélőbb, ennek a módnak a legkisebb az ökológiai lábnyoma, például a káros gáz (ammónia, szén-dioxid, metán) kibocsátás is ennél a tartásnál a legalacsonyabb. Az EU-konform ketreces tojástermelés vízszükséglet igénye a legkisebb és a legkevesebb takarmánytermő területet igényli” – magyarázta véleményét Horn Péter, akadémikus agrármérnök.
Még 2012-ben, a magyar tojástermelők jelentős hányada a korábbi hagyományos ketreces tartásról áttért a megnövelt alapterületű, módosított (azaz berendezett) EU-konform ketrecek használatára. Az új rendszert állatvédők bevonásával alakították ki.
„Magyarországon a hagyományos ketrecről az EU-konform ketrecre való áttérés 14-16 milliárd forintba került, uniós szinten pedig 2100-2300 millió euróba” - tette hozzá Pákozd Gergely, tojástermelő, a Tojásszövetség korábbi alelnöke. Megjegyezve „Minden gazdálkodónak az az érdeke, hogy az állatai jól érezzék magukat, és így a lehető leghosszabb ideig legyenek a termelésben.”
Az állatjólét fogalmát az állatvédelmi törvény nem határozza meg, hanem a jó gazda gondosságáról beszél. „A jó gazda gondossága az az emberi tevékenység, amely arra irányul, hogy megfelelő életkörülményeket biztosítson az állatnak, amelynek során nagyon sok dologra tekintettel kell lenni: például az állat életkorára, a fajára, fajtájára, hasznosítási formájára” - mondta Dr. Metzger Szilvia, agrármérnök, jogász. A szakértő hozzáfűzte: „Az alternatív technológiákban a csoportnagyság növelésével, a nagyobb mozgási szabadság biztosításával a csonttörések kockázata, valamint az olyan viselkedési formák, mint a tollcsipkedés és a kannibalizmus (agresszió) is erősödnek”.
„A több, mint 100 évvel ezelőtti, 1900-as népességszámhoz képest a Föld lakossága 400 százalékkal nőtt. Ma a bolygó területének 38 százalékán látunk el 7 milliárd embert élelmiszerrel. Ha az 1961-es állati hozamokkal termelnénk, akkor a Föld 82 százalékát kellene megművelni. Ez utóbbi lehetetlen lenne. A technológiai és genetikai fejlesztésekkel megóvtuk a Föld 44 százalékát!” - mondta Horn Péter professzor. Emiatt is fontos, hogy az EU-konform ketreces tartástechnológiának a legkisebb az ökológiai lábnyoma, vagyis ez a rendszer a legfenntarthatóbb, ez terheli legkevésbé a környezetet.
