Hazánkban szélsőségesen leegyszerűsített a vetésszerkezet, a gabona- és olajnövények a szántóterület közel 90 %-át foglalják el, amelyek nem az okszerű, optimális vetésváltást valósítják meg. Az elmúlt évtizedekben, hatalmas változások következtek be a használt napraforgók biológiai alapjaiban, részben hazai, de főként külföldi nemesítő házak tevékenysége révén.  Jelentősen nőtt a speciális gyomirtási technológiát elviselő hibridek aránya. A korszerű napraforgó hibridek terméspotenciálja nagymértékben megnövekedett, azonban az elméletileg lehetséges terméspotenciálját, nem minden esetben érik el, mivel azt csak megfelelő input befektetéssel és korszerű agrotechnika alkalmazásával lehet megvalósítani. A biztonságos napraforgó termesztés szempontjából meghatározóak a különböző gombafajok által előidézett betegségek, valamint az ellenük való védekezés. A napraforgó kórokozói közül az egyik legjelentősebb, nagy gazdasági kárt okozó, a peronoszpóra (Plasmopara halstedii). A napraforgó peronoszpóra oospórával, vagy a kaszathéj alá behúzódó micéliummal maradhat fenn a talajba visszakerült növényi maradványokban. Mindkét telelési és átviteli mód primer fertőzést eredményezhet, amennyiben a kórokozó számára kedvező környezeti feltételek – hűvös, csapadékos idő, a talaj víztelítettsége, magas páratartalom – fennállnak. Járványtani szempontból döntőek az időjárási körülmények. A gazdanövény fogékonysága, ellenállósága is nagy szerepet játszik a betegség kialakulásában.

A napraforgóban végzett állománykezelések alapvetően két kórokozócsoportot céloznak meg. Az első fungicides kezelés célszervezetei a szárfoltosság okozói: alternáriás szárfoltosság (Alternaria helianthi, Alternaria helianthiinficiens), fómás szárfoltosság (Phoma macdonaldii), diaportés szárfoltosság (Diaporthe helianthi). A második állománykezelésnél a tányérbetegségeket okozó gombák a célszervezetek: az egyik legveszélyesebb betegség, a fehérpenészes szártő- és tányérrothadás (Sclerotinia sclerotiorum). A szklerotíniás rothadás az állományon belül akár 100 %-os kárt is okozhat, a tőpusztulás és tányérfertőzés mennyiségi és minőségi kárt, amely kihat a kinyert olajtartalomra is. A másik meghatározó kórokozó a szürkepenész (Botrytis cinerea). A rizópuszos tányérrothadás (Rhizopus spp.) kevésbé gyakori.  Kisebb gazdasági jelentőségűek a napraforgó lisztharmat (Erysiphe cichoracearum var. cychoracearum), napraforgó rozsda (Puccinia helianthi), hamuszürke hervadás (Macrophomina phaseolina), napraforgó szeptóriás levélfoltossága (Septoria helianthi), vírusok, mikoplazmák és a baktériumok.

Gyakorlati szempontból rendkívül fontos, hogy az adott hibridhez igazítsuk a megfelelő szintű, intenzitású agrotechnikai modellt, a genetikai terméspotenciál kihasználása érdekében.  Az egyes napraforgó genotípusok agrotechnikai igényei eltérőek. Ezért fontos a hibrid-specifikus technológia alkalmazása. A védekezésben kiemelt szerepet kell, hogy kapjon az agrotechnikai rendszabályok betartása – 5 - 6 éves vetésváltás, gyomgazdák, árvakelések irtása, egészséges vetőmag használata – rezisztens hibridek termesztése, valamint a vetőmagcsávázás.  Az RAGT napraforgó portfóliója megoldást kínál Plasmopara rezisztens, kiváló betegség ellenálló hibridjeivel, mint az RGT Sittingbull HO hagyományos gyomirtású, RGT Sikllos LO CL, RGT Frankllin LO CL, RGT Eiffel LO CL, RGT Absollute HO CL Clearfield technológiában, valamint a Clearfield Plus technológiákban – RGT Castellano LO CLP, RGT Vollcano HO CLP.

RAGT - másik út a sikerhez