Az Outdoor Mission Kft. és az Ökológiai Művelődés Alapítvány kezdeményezésére 37 szervezet csatlakozott a kezdeményezéshez – tájékoztatta honapján a Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács (FruitVeB).
A több alkalomból álló eseménysorozat célja, hogy ráirányítsa a figyelmet a beporzók egyedszámának rohamos csökkenésére, és annak az emberiségre gyakorolt súlyos hatásaira. Emellett a célkitűzések közzé tartozik még az ismeretterjesztés, a beporzó rovarok hasznosságénak tudatosítása, az érzékenyítés, valamint az, hogy minél szélesebb társadalmi réteget buzdítson összefogásra és cselekvésre a kitűzött célok érdekében. A beporzók pusztulása ugyanis össztársadalmi probléma, ami mindenki életére negatív hatást gyakorol.
A beporzók szerepének súlyára és helyzetük súlyosságára tekintettel a konferencia fővédnökségét Áder János köztársasági elnök, kormányzati védnökségét Nagy István agrárminiszter, szakmai védnökségét pedig Bross Péter, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület elnöke vállalta el.
Az Einsteinnek tulajdonított idézet, amely valójában egy méhésztől származik, szemléletesen vázolja a beporzók eltűnésének lehetséges következményeit: „ha kipusztulnak a méhek, azt az emberiség legfeljebb négy évvel éli túl”.
Európában mintegy 250 termesztett növényfajt tartanak számon, ezek kétharmada rovarbeporzású. Évi mintegy 46 000 milliárd forintra - csaknem150 milliárd dollárra - becsülték a Földön a beporzók által elvégzett éves munkát. Az elmúlt években méhek tömege tűnt el a Föld színéről. De bizonyíthatóan lényegesen kisebb ott a terméshozam, ahol a vadon élő beporzó rovarok is megfogyatkoztak, a házi méh ugyanis nem pótolja őket.
A konferencián olyan neves kutatók, szakemberek osztották meg gondolataikat, mint Kovács-Hostyánszki Anikó, az Ökológiai Kutatóközpont Lendület Ökoszisztéma-szolgáltatás Kutatócsoportjának tudományos főmunkatársa, Zsebeházi Gabriella, az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) éghajlatkutatója, Sipos József (Sipos gazda) növényorvos, címzetes egyetemi tanár, Bross Péter, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) elnöke, valamint Márkuly István, permakultúra tervező, oktató, tanácsadó, a Permaculture Resources Ireland munkatársa.
Lőrinczi István, az Outdoor Mission Kft, ügyvezetője, az Ökológiai Művelődés Alapítvány elnöke, a kampány ötletgazdája és főszervezője nyitóbeszédében annak adott hangot, hogy a szakmai, a civil, az állami és a vállalati szféra képviselőit is tömörítő széles körű összefogástól olyan megoldási alternatívákat remél, amely hathatósan kezeli a beporzók rohamos pusztulásának problematikáját, és ráirányítja a figyelmet arra, hogy mindenki tehet valamit a szóban forgó jó ügy érdekében.
Molnár Zsolt, Szigetmonostor polgármestere a kampány egyik tervezett állomásának, az ÖKO-Szigetnek otthont adó település vezetőjeként köszöntötte a megjelenteket és kiemelte: a Szentendrei-sziget biztosítja Budapest ivóvízkészletének 80 százalékát. Ennek megóvása érdekében jelentős megkötésekkel tudnak csak gazdálkodni a szigetmonostori emberek. De ezeket a kötöttségeket az önkormányzat és a helyiek értékké kívánják fejleszteni, fenntartható életmód alapjaivá tenni azokat. Ennek egyik eszköze a nevelés. Az évente több mint ezer általános iskolás részvételével megrendezendő ÖKO-Sziget a helyiek mozgósításában, a fenntarthatóság fontosságának tudatosításában is hatékony eszköz.
Kovács-Hostyánszki Anikó kitért a beporzók sokféleségére, Európában 20 000, Magyarországon 700 méhfajt tartanak számon. Legnagyobb problémának a biodiverzitás csökkenését, a méhlegelők hiányát látta, amik tavasztól őszig a beporzóknak táplálékul szolgálnak.
Zsebeházi Gabriella, az OMSZ munkatársa, az éghajlatváltozás beporzókra gyakorolt hatását elemezte. Leginkább a nyári és téli időszakban jelentkező melegedést, valamint a fagyos időszakok zsugorodását prognosztizálják. A XXI. század második felében a márciusi fagyok akár el is tűnhetnek. Bár a csapadékmennyiség alakulásában a modellek eltérést mutatnak, 60-80 százalékos a növekedés valószínűsége, főként ősszel. Ennek eloszlása is megváltozhat azonban: a heves esőzések és a száraz időszakok hosszának növekedése prognosztizálható. A virágzási időszakok esetleges eltolódása kérdéses, hogyan lesz összhangban a beporzók bioritmusával. A klímaváltozás másik lehetséges veszélyének a kártevők elszaporodását mondta az éghajlatkutató.
Sipos József növényorvos, címzetes egyetemi tanár, akit a tágabb közönség Sipos gazdaként ismer, a károsítók, elsősorban az inváziós rovarok veszélyeire hívta fel a figyelmet. Főként annak ismeretében, hogy a Föld felszínének mindössze 3 százaléka a megművelt terület, aminek nem kisebb a feladata, mint 10 milliárd ember minőségi élelmiszerrel való ellátása a nem távoli jövőben.
Bross Péter, az OMME elnöke a háziméh-populációk helyzetét vázolta fel. Megítélése szerint jelenleg az a legnagyobb kérdés, hogy megéri-e méhészkedni, hiszen a repce- és napraforgó-virágzás időszakában a méhcsaládok tömeges pusztulása figyelhető meg, ami a nappali permetezés problematikájával szembesíti az érintetteket.
A permakultúra lelkes híve, Márkuly István a fás rendszerek fontosságát hangsúlyozta: a földfelszínhez képest ugyanis a fák lombkoronájával vertikálisan növelhetők a beporzók legelői. Városi körülmények között szintén lehetséges a felfelé terjeszkedés, és bár a földfelszínt beépítjük, a tetők szolgálhatnak élőhelyül és táplálékforrásul a beporzók számára is. Megemlítette továbbá azt is, hogy technológia beporzókra gyakorolt veszélyeit is, mint például az 5G bevezetését, amelynek káros hatásait azonban egyelőre nem ismerjük pontosan. Előadásában jó példaként említette az írországi All Ireland Pollinator Plan (Egész Írország Beporzásának Terve) sikerét, ami gazdálkodók, helyi iskolák és vállalatok összefogásában valósult meg, és tesztprojektként uniós támogatást nyert el. Az szóban forgó projekt a beporzók táplálékforrását és fészkelő-helyeinek megóvását célozza.
A konferencia előadói egyetértettek abban, hogy a vegyszerezés jelenti az egyik legnagyobb veszélyt a méhekre, hiszen vagy azonnal elpusztulnak, vagy megváltozott tájékozódási-képességük miatt nem találnak vissza a kaptárba, otthonukba. A nagy területeken végzett monokultúrás növénytermesztés is kockázatot jelent, mivel a nagy mennyiségű, azonos fajhoz tartozó növény hamar elvirágzik, nincs köztes legelő, amely táplálékforrásul szolgálna a beporzóknak. Ezért is rendkívül fontos a biológiai sokféleség, a biodiverzitás, a természetes élőhelyek megőrzése – olvasható az összegzésben.
