Heti fókusz: A legnagyobb terméskiesést okozó betegségek napraforgóban. Mi a megoldás?

A legnagyobb terméskiesést okozó betegségek napraforgóban. Mi a megoldás?

A válaszokért kattintson!

Hangyel Attila (BASF Hungária Kft.)  

A napraforgó termesztés jelentős változáson ment át. Egyre több jó adottságú területen növelik a termőterületét, ahol több csapadék és magasabb tápanyagszintek állnak a növények rendelkezésére.

Itt a növények magasabbra nőhetnek és bujább állományokat alkotnak. Ennek alapvetően azt kellene eredményeznie, hogy napraforgó kórokozói egyre gyakrabban okoznak jelentős járványos megbetegedéseket.

Ez azonban nem így van!

A korai napraforgó betegségek szinte teljesen eltűntek, melyre jó példa a Diaporte, mely mára szinte csak a tankönyvekben van jelen. A fehérpenészes szárakat is egyre ritkábban figyelhetjük meg. Komoly járvány utoljára 2010-ben lépett föl, az is elsősorban a tányért érintette. A betegségek főképp a virágzás után, a tenyészidőszak végén jelennek meg.

A ritkább fertőzések alapvető oka valószínűleg az, hogy ma termesztett hibridek ellenálló képessége egyre jobb a fent említett betegségekkel szemben. Jó példa erre a 2019-es év, mely a napraforgó tenyészidőszakában az átlagosnál csapadékosabb volt, mégsem alakult ki járvány.

Kijelenthető, hogy a gombákkal szemben megnyertük a háborút és elhagyhatjuk a gombaölőszeres kezeléseket?

Ez olyan lenne, mintha azt mondanánk, szereljük ki az autókból a biztonsági övet és a légzsákot, mert az új vezetést támogató elektronikus rendszerekkel az autó úgyis elkerüli magától a balesetet. A napraforgó hibridek ugyanis egyre jobb toleranciával, de nem rezisztenciával rendelkeznek a betegségekkel szemben! A kettő között van egy alapvető különbség.

• A rezisztencia azt jelenti, hogy semmiféle körülmény között nem alakul ki a fertőzés.
• A tolerancia azt, hogy csak ideális körülmények között lép fel és kisebb mértékben.

Tehát előre nem jelenthető ki, hogy úgy sem lesz fertőzés. Azt is érdemes számításba venni, hogy nemcsak a növénynemesítők innovatívak, hanem a gombák is! Mivel a növények és kórokozóik évmilliók óta küzdenek egymással, nem újdonság a gombáknak, hogy meg kell küzdeniük a növények ellenük kialakított ellenálló képességével. Hogy mikor lép fel tömegesen egy ilyen Diaporte vagy a fehérpenész rassz, az előre megjósolhatatlan. Ma a napraforgó gombaölő szeres kezelésre úgy kell tekinteni, mint az autókban az ABS-re! Arra sincs szükség minden fékezésnél, de amikor egy hirtelen nem várt vészhelyzetet kell elkerülnünk, hatalmas segítség!

A korszerű napraforgó gombaölő szernek két alapvető hatással kell rendelkeznie.

Védenie kell a nagy kárt okozó fertőzésekkel szemben, de rendelkeznie kell egy olyan extra „nem gombaölő” hatással is, ami termésnövekedést biztosít fertőzésmentes körülmények között is. Virágzásig elsősorban erre az extra tulajdonságra van szükség, ami segít felépíteni és felkészíteni az állományt a virágzásra és a lehető legmagasabb hozam kinevelésére. Ekkor a gombaölő hatás egy jó biztosítás. Virágzástól, amikor jellemzően a kórokozók is megjelennek, főképp a gombaölő hatásra van szükség. Ekkorra napraforgó állomány „szerkezetkész”, azaz a szár és a gyökérzet kialakult, élettani hatásokkal nem tudunk már igazi többlet jövedelmet termelni. Ennek a kettős szerepnek egy szer nem feltétlen tud megfelelni. Itt is igaz, hogy rendszerben érdemes gondolkodni. Igazán a korai kezelésekre tökéletes gombaölőszer ma nincs! A szerek gombaölő hatása megvan, de az igazi extra hatás hiányzik. A Pictor® SC az egyik legerősebb „zöldítő” hatással rendelkezik, azaz a napraforgót extra nitrogén felvételére készteti. Azonban a napraforgó nitrogénreakciója rossz, ezért a termésnövekedés csekély. A virágzásig egy repce regulátor típusú hatásra lenne szükség, de ilyen szer ma nincs engedélyezve. A virágzástól érésig terjedő időszakra a Pictor® SC tökéletes. Hosszú a tartamhatása és hatékonyan védi a szárat és a tányért is az összes fontos betegséggel szemben. A boszkalid hatóanyaga igazi szürkepenész specialista!

A virágzáskor tehát tökéletes megoldás a Pictor® SC.

A BASF fejlesztés azon dolgozik, hogy kidolgozza a ma még nem engedélyezett új megoldást a korai kezelésre.

További információ:
agro.basf.hu

Boros Szilárd (Syngenta Kft.)  

Jelenleg az országban elvetett, kelés előtti illetve egyes helyeken szikleveles állapotú napraforgó állományokat találunk. Célszerű áttekinteni ezen kultúrnövényünk nagyobb terméskiesést okozó betegségeit, hogy a tenyészidő kezdetével felkészülten várhassuk az esetleges növénykórtani kihívásokat.

A napraforgó betegségeinek fellépése erősen időjárás- és hibridfüggő. Általánosan elmondható, hogy az 5 éves vetésváltás betartásával jelentősen mérsékelhetjük egyes kórokozók felszaporodását vagy akár el is kerülhetjük azt.

A napraforgó betegségeit két csoportra oszthatjuk. Az első csoport a szárfoltosságok kórokozói. Ide tartozik az alternáriás szárfoltosság (két faj okozhatja: Alternaria helianthi, A. helianthinficiens) és a fómás szárfoltosság (Phoma macdonaldii).

Alternáriás szárfoltosság esetében (1-2. ábra) a fertőzés szabálytalan, fekete foltok formájában látható a leveleken, ez később átterjed a szárra, de akár a tányérra is.

Jelentős kár a szártörés esetleges bekövetkezése előtt a levélfelület csökkenése, amely fotoszintetizáló felület csökkenés is, ezáltal garantált terméscsökkenést okoz. Fertőzési forrásként szolgálnak az előző évek növényi maradványai.

Fómás vagy fekete szárfoltosság esetében a fertőzés forrása lehet a fertőzött kaszat, vagy előző évi növényi maradványok. A leveleken megjelenő sötét foltok idővel a levélnyélen keresztül a szárra is átterjednek.

A betegségek második csoportjába a tányérbetegségek tartoznak. Leggyakoribb közülük a szürke (Botrytis cinerea) és fehérpenészes (Sclerotinia sclerotiorum) szár- és tányérrothadás, amely az előző csoportba is beletartozik. A szürkepenész egyrészt sebparazitizmus útján (pl: jégkár vagy levéltetvek szívogatása után, 3. ábra), másrészt biológiai stimuláció útján fertőzhet.

Utóbbi esetben ha virágzáskor csapadékos az időjárás, a virágpor vízoldható anyagai nagymértékben segítik, indukálják a konídiumok csírázási képességét. Fehérpenész esetében legtöbbször a talajban lévő szkleróciumok (kitartó képletek) micéliumos csírázása okozza a szártövek megbetegedését, ami a növények hervadásával és pusztulásával jár együtt (4. ábra).

A szkleróciumok nagyobb esőt követően ivaros úton is csírázhatnak, ekkor az aszkospórák kiszóródva indítják a fertőzéseket.

Az ismertetett betegségekkel szemben, a Syngenta Kft. az Amistar SUN terméket ajánlja napraforgó termesztő partnerei részére. A benne lévő azoxistrobin szisztémikus hatóanyag, transzlaminárisan és a xilemben is mozog, hatásspektrumába tartozik a napraforgó alternáriás betegsége és jó hatással rendelkezik preventív módon kijuttatva fehérpenészes szár- és tányérrothadás ellen is. Élettani, termésnövelő hatású. Difenokonazol tartalma preventív és kuratív hatású a napraforgó fómás, alternáriás, diaportés betegségei ellen. Hatásspektrumába tartozik még a szürkepenészes szár- és tányérrothadás is.

Az Amistar SUN kijuttatását (5. ábra) a kultúrnövény 6-8 levélpáros állapotától virágzás kezdetéig lehet elvégezni 0.8 – 1.0 l/ha-os dózisban, 250-300 l/ha vízzel. Fertőzésveszélyes időszakban lehetőség szerint törekedni kell a preventív védekezésre.

Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy a napraforgó betegségei sem „leküzdhetetlen ellenfelek”, a kórokozók biológiájának és fertőzési folyamatainak ismeretével felvértezve, valamint szükség esetén helyes szerválasztással sikerrel vehetjük fel a harcot ellenük és betakarításkor nyereségesen értékesíthető termést realizálhatunk.

További információ:
www.syngenta.hu