Az elemzés – amely teljes egészében az MME honlapján olvasható – arra hívja fel a figyelmet, hogy miközben folytatódott az agrár élőhelyeken 2005 óta zajló fészkelőállomány-csökkenés, ennek jelei már mutatkoznak a korábban növekedést mutató erdei élőhelyeken fészkelő madárfajoknál is Magyarországon.
A szignifikáns csökkenést mutató 30 faj között magas az agrár-élőhelyeket dominánsan használó fajok (70 százalék) és a hosszútávon vonuló fajok aránya (53 százalék). A szignifikáns növekedést mutató 36 faj között ugyanakkor az agrár-élőhelyeket használók aránya mindössze 22 százalék, a hosszútávon vonuló fajok esetében pedig csak 14 százalék, ami jelzi a szóban forgó két csoport fenyegetettségét.
A magyarországi mezőgazdasági területeken éppen az történik, ami a világban szinte mindenhol: a természeti sokféleség csökkenése valamennyi élőlénycsoport és természetes élőhely esetében kimutatható. Egy világméretű tömeges kihalási folyamat zajlik. Európában ez a folyamat a mezőgazdasági területek és a tengerek élővilágát érinti a leginkább. A szárazföldön biztosan igaz, hogy a mezőgazdasági területek természeti sokféleségét veszítjük el a legvészesebb mértékben – mutatnak rá a szakemberek.
A madárfajok esetében európai szinten 40 év alatt ez csaknem 60 százalékos állománycsökkenést jelent. Magyarország pedig egyre inkább ehhez a „trendhez zárkózik fel”. A szakértők kiemelik, hogy a madarak mellett más élőlénycsoportokban is aggasztó változások tapasztalhatók. Például a mezei nyúl évtizedek óta tartó állománycsökkenésének okai ugyancsak a mezőgazdaságban keresendők. Olyannyira, hogy e fontos apróvad-faj a következő években akár védelemre is szorulhat. A vadbeporzók, ezzel párhuzamosan a házi méh állományainak összeomlása egyes növényvédő szerek használatával hozható összefüggésbe – több szakértő szerint.
Általában azt lehet mondani, hogy a negatív tendenciákért nagymértékben felelős az európai agrárterületek egyre intenzívebb hasznosítása: az élőhelyi változatosság csökkenése, a jelentős növényvédőszer- és műtrágya-használat, a termesztett növénykultúrák sokféleségének csökkenése és ezzel párhuzamosan a monokultúrák táblaméretének növekedése, valamint az egyre jelentősebb gépesítettség és az ezzel járó gyorsan lezajló élőhelyi változások - például nagy területek egy nap alatt történő betakarítása.
Gyökeres változtatás nélkül rosszak a kilátások. Számba véve a fogyatkozás lehetséges okait, minden jel arra mutat, hogy mezőgazdaság, az élelmiszertermelés és a fogyasztás szintjein lehet és kell a leginkább változtatni az embereknek, hogy a negatív tendencia megállítható legyen. Az embereknek ugyanis erre van leginkább hatásuk. Ez az unió közös agrárpolitikai (KAP) cél- és támogatási rendszerének, a kapcsolódó feltételrendszereknek, illetve az kapcsolódó ellenőrző- és monitoring rendszereknek a felülvizsgálatát, alapvető reformját kívánja meg. Nem szabad ugyanakkor elfelejteni, hogy a rendszert a fogyasztók „hajtják meg”, hiszen igényeikkel, döntéseikkel befolyásolják az élelmiszer-rendszerek működését. A változtatáshoz ezért a fogyasztói döntések megváltozása, a felelős, tudatos fogyasztói magatartás térnyerése is elengedhetetlenül szükséges, amihez viszont nélkülözhetetlen a szemléletváltás.
Szignifikáns és jelentős, évi 5 százalékot meghaladó, állománycsökkenést (P<0,05) állapított meg az MME 2 madárfaj esetében (réti tücsökmadár, kerti poszáta). Szignifikáns, mérsékelt, évi 5 százalék körüli állománycsökkenést (P<0,05) állapított meg az egyesület 28 madárfaj esetében (bölömbika, fehér gólya, barna rétihéja, fogoly, fürj, fácán, bíbic, piroslábú cankó, vadgerle, kakukk, búbospacsirta, erdei pacsirta, mezei pacsirta, füsti fecske, sárga billegető, rozsdás csuk, cigánycsuk, hantmadár, berki tücsökmadár, foltos nádiposzáta, énekes nádiposzáta, cserregő nádiposzáta, nádirigó, szürke légykapó, tövisszúró gébics, házi veréb, csicsörke, sordély).
Stabil hazai állományt mutatott a szakértői felmérés 18 faj eatében (egerészölyv, parlagi galamb, molnárfecske, erdei pityer, barázdabillegető, ökörszem, fülemüle, nádi tücsökmadár, karvalyposzáta, mezei poszáta, sisegő füzike, fitiszfüzike, rövidkarmú fakusz, sárgarigó, kis őrgébics, mezei veréb, kenderike, nádi sármány).
Szignifikáns és jelentős, évi 5 százalékot meghaladó, állománynövekedést (P<0,05) állapítottak meg és tettek közzé az emelésben 2 madárfaj esetében (nagy kócsag, örvös galamb). Szignifikáns, mérsékelt, évi 5 százalék körüli állománynövekedést (P<0,05) állapítottak meg a szakemberek 34 madárfaj esetében (kárókatona, tőkés réce, vörös vércse, balkáni gerle, gyurgyalag, búbosbanka, nyaktekercs, zöld küllő, fekete harkály, nagy fakopáncs, közép fakopáncs, vörösbegy, házi rozsdafarkú, fekete rigó, énekes rigó, kis poszáta, barátposzáta, csilpcsalpfüzike, örvös légykapó, őszapó, barátcinege, kék cinege, széncinege, csuszka, szajkó, szarka, dolmányos varjú, holló, seregély, erdei pinty, zöldike, tengelic, meggyvágó, citromsármány) – tartalmazza az MME legfrissebb összegzése.
