A változásokról a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) készített összefoglalót. a köztestület mindenekelőtt emlékeztet: az erdészeti szakirányításra, és az erdészeti szakszemélyzet tevékenységére vonatkozó szabályozást jelenleg az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (a továbbiakban: Evt.) X. fejezete (Az erdészeti munkák szakmai irányítása, az erdő őrzése), valamint az erdészeti szakszemélyzet és a jogosult erdészeti szakszemélyzet nyilvántartásba vételének és nyilvántartásból való törlésének, továbbképzésének, szolgálati tevékenységének részletes szabályairól, valamint az erdészeti hatósági és igazgatási feladatokat ellátó személyek szolgálati tevékenységének egyes szabályairól szóló 71/2010. (V. 13.) FVM rendelet tartalmazza.

A szabályozási területre már az 1996. évi erdőtörvény óta jellemző, hogy a törvény néhány rendelkezésben mindössze a főbb szabályokat, az erdőgazdálkodók erdészeti szakszemélyzet alkalmazási kötelezettségét; az erdészeti szakszemélyzet jogosultságainak és kötelezettségeinek tételes felsorolását, valamint az erdészeti szakirányítói névjegyzék adattartalmát rögzíti.

Az erdészeti szakszemélyzet tevékenységére – nyilvántartására, esküjére képzésére, továbbképzésére, esetleges elmarasztalására, egyenruhájára, igazolványára, jelvényére, stb. – vonatkozó átfogó részletszabályozást pedig egy külön végrehajtási rendelet (korábban Erdészeti Szolgálati Szabályzat néven) közli..

Ez a tartalmi megosztás a továbbiakban is fennmarad, ami viszont indokolttá tette, hogy a végrehajtási rendeleti szabályozás miniszteri rendelet helyett kormányrendeletben kapjon helyet. Ezt a cserét is szolgálja a most megjelent, július 1-én hatályba lépő, az erdészeti szakszemélyzet és az erdészeti szakirányító vállalkozás tevékenységének és nyilvántartásának, valamint az erdészeti szakszemélyzet továbbképzésének szabályairól 244/2020. (V. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet).

A rendelet megalkotásához kapcsolódóan ugyancsak július 1-i hatályba lépéssel néhány ponton módosul, illetve kiegészül az Evt. említett X. fejezete is. A módosítások elsősorban fogalmi pontosítások, a kiegészítések pedig az erdészeti szakszemélyzetnek és az őt alkalmazó erdőgazdálkodónak, illetve mindkettőjük viszonylatában az erdészeti szakirányító vállalkozásnak az erdészeti szakirányítás során egymás irányában fennálló viszonyrendszerét szabályozzák.

A törvénymódosítás során újragondolást igényelt, hogy az erdőgazdálkodás szakszerűségét biztosító szakirányítói szolgáltatások milyen típusú, lehetőleg tartamos jogviszonyokban nyújthatók magas színvonalon, átláthatóan, jogszerűen úgy, hogy a szakirányító alkalmazásának kötelezettsége a rendeltetését valóban be is töltse.

A jogalkotó abból indult ki, hogy erdészeti munkák szakmai irányítását csak korszerű, folyamatosan megújuló szakmai tudás birtokában, üzletszerű tevékenység esetén pedig csak vállalkozási formában lehet végezni, a szakirányítási munka letéteményesei pedig továbbra is – erdészeti szakirányító vállalkozás megbízása esetén is – a képzett és gyakorlott erdészeti szakszemélyzet.

A törvény a módosítást követően immár kifejezetten rögzíti, hogy az erdészeti szakirányítási tevékenység során a szakmai tudást össze kell hangolni az erdőkhöz fűződő közérdekekkel és az erdőgazdálkodó érdekeivel. Az erdészeti szakszemélyzetre és az erdészeti szakirányító vállalkozásra egyaránt értelmezhető kötelezettségnek a törvényi rögzítése azért is fontos, mert a közérdek figyelembe vétele a polgári jogi jogviszonyokban nem magától értetődő és elvárt kötelezettség. Az erdészeti szakszemélyzet továbbra is önálló felelősséggel tartozik az általa ellátott szakirányítási tevékenységért, és ezzel összefüggésben közvetlenül számon kérhető az erdészeti hatósági eljárásokban. A  további változásokról részleteket találhatnak az érdekelődők a NAK honlapján.