Magyar kutatók hozzájárulásával készült el a szikes talajok világtérképe

Az ismertetés kitár rá: az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) és az általa patronált Globális Talajügyi Partnerség (GSP) a közelmúltban kezdeményezte a szikesedés által érintett talajok egy négyzetkilométeres felbontású világtérképének az összeállítását. A nemzetközi kezdeményezés célja: a szikes talajokra vonatkozó globális és országos léptékű térbeli információk aktualizálása, továbbá e megkülönböztetett fontosságú talajok jövőbeni monitoringjának a megalapozása és támogatása.

Felidézik: hazánk nagy múltra és hagyományokra tekinthet vissza a szikvidékre és a szikes talajokra irányuló kutatások területén. Ennek talán egyik legfontosabb – egyúttal nemzetközi szinten is nagy megbecsülésnek örvendő – eredménye a Szabolcs István által 1979-ben szerkesztett, szikes talajokról készült világtérkép, amely napjainkban is standardként szolgál a só által érintett talajok globális eloszlására vonatkozóan. Ennek a világtérképnek aktualizálását és digitális platformra történő helyezését célozta meg az említett kezdeményezés, melyben az ELKH ATK Talajtani Intézet (TAKI) munkatársai is részt vettek.

A TAKI kutatói korszerű gépi tanulási algoritmusok és többváltozós geostatisztikai eljárások alkalmazásával, valamint globális földmegfigyelésekből származó multispektrális műholdfelvételek, illetve archív talajtérképek felhasználásával az előírtnál jóval részletesebben, egy hektáros térbeli felbontással modellezték, majd térképezték fel a feltalaj (0–30 centiméter) és az altalaj (30–100 centiméter) szikes indikátorainak együttes térbeli változékonyságát Magyarországon.

Kutatómunkájuk révén nemcsak a szikes talajok világtérképének elkészültéhez járultak hozzá sikeresen, illetve az eddig is rendkívül gazdagnak és színesnek mondható hazai szikes térképsorozatokat egészítették ki új elemekkel, hanem e talajok térképezési módszertanát is megreformálták. Utóbbira példaként említhető a térbeli bizonytalanság valószínűségelméleten alapuló modellezését és értékelését, amellyel explicit információ nyerhető a térképek megbízhatóságáról. A gépi tanulási algoritmusok alkalmazásán túl ugyancsak ide sorolható az ennek eredményeként létrejött komplex modellek post-hoc technikákkal történő szakmai interpretációját is, mely minden bizonnyal jó alapot nyújt majd a további szikes kutatásokhoz.

Habár a GSP és a FAO még nem publikálta az összeállított szikes világtérképet, a TAKI kutatói által elkészített hazai szikes térképsorozat, azonban elkészítésének részletes módszertani leírása elérhető a Remote Sensing című folyóiratban (D1, IF=4.509) megjelent publikációban – tartalmazza az összegzés.