Agro Napló • 2021. február 15. 12:31
Csípős hidegben, de szikrázó napsütésben találkoztunk pénteken a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara Veszprém megyei Szervezete és Tóth Gábor házigazda meghívására a Somló hegy szomszédságában fekvő Apácatornán. A gazdaság melletti táblán szépen bokrosodott őszi árpa várta az érdeklődő kollégákat, és adott helyszínt a növényélettani konzultációhoz.
A program ismét kötetlen beszélgetéssel indult, de ez már a megszokott menetrend részévé vált, hiszen a személyes találkozások ritkasága miatt sok mondanivalójuk van a gazdatársaknak. A rövid „bemelegítés” után következett a szakmai tájékoztató. Az indító gondolat ismét a szakembereket leginkább érdeklő téma, a hozam növelése volt: hogyan csináljunk a 8,5 t/ha termésből 9 t/ha-t, hol fogjunk hozzá? „Adjunk az árpának azt és akkor, amire és amikor szüksége van!” – érkezett a lényegre törő felelet a házigazdától. Ennek mentén aztán „elemeire” bontottuk a termést, és meghatároztuk ezek kialakulásának idejét, azaz megkerestük a választ az „amikor”-ra:
Megvannak tehát azok az időszakok, lényegében a csírázástól a viaszérésig, amikor a termelőnek alkalma nyílik arra, hogy hatással legyen az egyes terméselemek kialakulására, ezáltal a végső hozam nagyságára. A szemle során a következő lépéssel kapcsolatban (azaz a mit és mennyit) igazi interaktív beszélgetés alakult ki, és közelítettünk a tényleges és esetre szabott szaktanácsadás felé. Szó volt a levél- és talajvizsgálatok használhatóságáról, az időjárás és egyéb környezeti paraméterek hatásáról, a tavaszi növénytáplálási módok alkalmazhatóságáról és hatékonyságáról.
Ha az őszi árpa működését meg akarjuk érteni, akkor ismernünk kell még az asszimiláták, a tápanyagok termelésének/belépésének illetve felhasználásának helyét és ezek kapacitását. Erre azért van szükség, mert a növény ezek egyensúlyi állapotában érheti el genetikai potenciáljának maximumát – természetesen adott környezeti feltételek mellett. A termelő/felvevő helyet szaknyelven forrásnak (külföldi szakirodalomban „source”), a felhasználó helyet pedig elnyelőnek (külföldi szakirodalomban „sink”) nevezzük. A forrás szervek általában a levél (fotoszintézis) és a gyökér (felvétel), míg az elnyelő szervek általában a virág és a termés, bár fejlődésük megfelelő idejében – főleg a vegetáció elején – minden növényi rész lehet. Gazdasági növényeink termésének mennyiségét és minőségét az fogja meghatározni, hogy ezek közül melyik a szűk keresztmetszet, azaz a növény forrás vagy elnyelő oldalon korlátozott:
- a forrás oldalon korlátozott növény termését az asszimilátákat előállító (pl. levélfelület) illetve a tápanyagokat felvevő (gyökérzet nagysága és szerkezetessége) kapacitás határozza meg
- az elnyelő oldalon korlátozott növény termését a kialakuló termésképletek száma (pl. kalászok) és nagysága (pl. szemek) határozza meg
Az őszi vetésű növényeink közül a kalászosok elnyelő korlátozottak. Eszerint a termés nagyságát az fogja meghatározni, hogy mennyi kalászt hoz egyetlen növény, és azon mennyi a kalászemeletek illetve az emeletenkénti szemek száma. Az őszi árpa tehát akkor fog többet teremni, ha jobban bokrosodik, a kalász fejlődésének idején optimálisak a feltételek, és a szemtelítődés idején megfelelő az asszimiláták termelése.
A kalászosokkal szemben a repce ún. forrás korlátozott növény. A termése azzal növelhető, ha a képződő nagyszámú virág minél nagyobb arányban termékenyül meg, és a becőfejlődés, szemtelítődés idején a környezeti feltételek optimálisak. Ez azt jelenti, hogy a vegetatív fejlődés idején maximalizálni kell a repce levélfelület indexét (azaz az egységnyi területre eső levélfelület nagyságát), teljes virágzástól az elvirágzásig pedig biztosítani kell a zöld növényi részek egészségét és fotoszintézisük zavartalanságát.