Versenyképes-e az erdőgazdálkodás?

A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény (a továbbiakban: Fétv.) 68/E. § (4) bekezdése így szól:

„(4) Az erdőkezelő az erdőgazdálkodási tevékenységeket a tulajdonos közreműködésével és egyetértésével határozza meg, amelynek végrehajtásában a tulajdonos közreműködhet.”

A tulajdonos közreműködése az erdőgazdálkodási tevékenységek meghatározásában

A bekezdés valójában két külön rendelkezést tartalmaz, amelyek közül először az elsőt járjuk körbe, amely szerint az erdőgazdálkodási tevékenységeket erdőkezelés esetében az erdőkezelő és a tulajdonosok együtt határozzák meg – olvasható a NAK által készített összeállításban. Tekintettel arra, hogy az erdőkezelés alapjában véve egy megbízási típusú jogviszony az erdőtulajdonos, mint megbízó, és az erdőkezelő, mint szolgáltató között, a rendelkezés tartalma tulajdonképpen magától értetődő. Ha pedig azt is számításba vesszük, hogy a hazai magánerdők kb. 40%-án az elmúlt évtizedekben megbízott erdőgazdálkodói jogviszony keretében folyt az erdőgazdálkodás, a felek egyeztetési és együttes döntési folyamata tulajdonképpen nem újkeletű és ismeretlen elvárás, sőt jól kialakult gyakorlatának kell lennie.

Ennek ellenére az idézett rendelkezéstől a legtöbb magánerdészeti vállalkozás most komolyan tart, illetve a rendelkezésre hivatkozva sokan elsiratták már az erdőkezelés intézményét, mondván, hogy a tulajdonosokkal való előzetes és utólagos egyeztetés, illetve ennek megalapozása céljából az erdőgazdálkodási tevékenységek ingatlanonként (szerződésenként) elkülönülő tervezése, kivitelezése és pénzügyi elszámolása végzetesen megdrágítja a konstrukció alkalmazását.

Valamit valamiért

Először is ne feledjük el, jelenleg az erdőkezelés az egyetlen lehetőség arra, hogy egy erdőgazdálkodásban és nem csak szakirányításban gondolkodó magánerdészeti vállalkozás vállalható befektetés és kockázatok mellett alakítson ki hatékony és versenyképes méretű erdészeti üzemet. Illetve az erdőbirtokossági társulati és a polgárjogi társasági formát nem számítva az erdőkezelés az egyetlen jogszerű lehetőség az erdőtulajdonosnak arra, hogy biztosítsa az erdőgazdálkodás folyamatában való részvételét, illetve az erdőgazdálkodás eredményéből való arányos részesedését. (Az erdőgazdálkodás eredményéből való arányos részesedést a haszonbérlet típusú ingatlanhasznosítási formák is biztosíthatják, de figyelembe véve, hogy a haszonbérlőnek elemi érdeke minden felmerülő gazdálkodási kockázatát – ami lényegesen magasabb, mint az erdőkezelőé – figyelembe vennie és „beáraznia” a haszonbérleti díj meghatározásakor, ezért nyilvánvaló, hogy a haszonbérleti díj csak tisztes távolságból követheti az erdőgazdálkodás valós hozamait.)

A kapcsolattartás tartalma, rendszeressége

Az erdő használatára vonatkozó jelenlegi szabályozás végső kinézetét a gyakorlatnak kell, illetve lehet kialakítania. Így van ez például a tulajdonosokkal való kapcsolattartás módját illetően is. A szabályozás jelenleg ennek a módját sem határozza meg tételesen, ezt gyakorlatilag teljes egészében a felekre bízza. Illetve, mivel az erdőkezelés mint szolgáltatás tartalmát a két fél közül inkább az erdőkezelő formálja, továbbá az erdőkezelési lehetőséggel (szerződéssel) egyelőre jellemzően az erdőkezelő keresi meg a tulajdonosokat, a kapcsolattartás módjának a „kitalálása” elsődlegesen az erdőkezelő lehetősége.

Meg kell jegyezni azonban, hogy ez a probléma is elsősorban a magán erdőgazdálkodás hibája, az osztatlan közös tulajdon esetében valós probléma. Érdemi kapcsolatot tartani egy tulajdonossal nem nagy gond, hárommal már problémásabb, ennél többel, különösen több tucattal viszont szinte lehetetlen.

Ha a kapcsolattartást valaki úgy alakítja ki, hogy minden kapavágásról tértivevényes levelekben kéri ki minden tulajdonos véleményét, vagy ebből a célból egy folyamatos ügyfélszolgálati irodát tart fenn, akkor az erdőkezelés valóban drága lesz. Ha viszont erre a felek egy ésszerű megoldást határoznak meg, akkor annak a költségei jelképessé is válhatnak.

Egy további kérdéskör, hogy mire és hány alkalommal terjedjen ki az egyeztetés? Ebben a legegyszerűbb megoldás, ha fő szabály szerint évente két alkalommal egyeztet az erdőkezelő a tulajdonossal. Az éves erdőgazdálkodási tevékenységek meghatározása, majd azok végrehajtásáról történő beszámolás céljából. Ősz elejétől következő nyár végéig tartó gazdasági éves tervezés esetén a két egyeztetésre akár egy alkalommal is sort lehet keríteni. Ha pedig az egyeztetést az erdőkezelő írásos dokumentummal készíti elő, amit előzetesen megküld a tulajdonos (tulajdonosi képviselő) részére, akkor a személyes egyeztetést elég az esetleges kérdések, véleményeltérések megtárgyalására korlátozni, illetve ezek hiányában a hozzájárulást akár írásban is meg lehet kérni.

A kapcsolattartás formája

A kapcsolattartás szempontjából osztatlan közös tulajdon esetében a legegyszerűbb megoldás az, ha a tulajdonosok ebből a célból tulajdonosi képviselőt jelölnek ki. Ehhez az erdőkezelő akár ragaszkodhat is, illetve az erdőkezelő személyét érdemes már az erdőkezelői szerződés megkötésekor meghatározni. Ebben az esetben az erdőkezelő a törvényben megjelölt egyeztetési kötelezettségének olyan egyszerűen tud eleget tenni, mint az önálló tulajdonban álló erdő esetében. Hasonló kapcsolattartási forma él a vadászatra jogosult és a földtulajdonosi közösség között, már a múlt század vége óta.

A mai kor kommunikációs technikái továbbá a kapcsolattartás módjára is számos, jól nyomon követhető, mégis olcsó lehetőséget biztosítanak, így ma már nem csak nagy költséggel járó vaskos levelekben és tömegrendezvény méretű személyes egyeztetésekben lehet gondolkodni.

Nyilvántartási feladatok

Sokan túlzott adminisztrációs feladatként, illetve költségként említik azt is, hogy az erdőkezelőnek az erdőgazdálkodási tevékenységeket, illetve azok bevételeit és költségeit ingatlanonként, illetve szerződésenként elkülönítve kell terveznie, valamint nyilvántartania. Az észrevétel tulajdonképpen valós, de nem kellően átgondolt. Ugyanezt egy tulajdonosi erdőgazdálkodó, illetve erdőgazdálkodási haszonbérlő vagy integrátor is megteszi, hiszen az erdőgazdálkodási tevékenység eredményességét pénzügyi elszámolási kötelezettség hiányában is célszerű figyelemmel kísérni. A nyilvántartási feladatokat továbbá informatikai megoldásokkal kellően gördülékennyé lehet tenni, illetve a számviteli eljárások és alkalmazások a bevételek és költségek elkülönített nyilvántartására már most is – külön fejlesztés nélkül – lehetőséget biztosítanak.

A tulajdonos közreműködése az erdőgazdálkodási tevékenységek végrehajtásában

A fenti rendelkezés második része arra biztosít lehetőséget az erdő tulajdonosának, hogy az erdőgazdálkodási tevékenységek konkrét kivitelezésében is közreműködhessen. Első hallásra ez még ijesztőbbnek tűnhet egy erdőkezelésben gondolkodó magánerdészeti vállalkozás számára. Nyilvánvaló azonban, hogy ez a közreműködés nem valósulhat meg az erdőkezelő felelőssége terhére, illetve közös tulajdon esetében a többi tulajdonostárs kárára. Azaz csak olyan tevékenységre terjedhet ki, amelyet a tulajdonos az adott tevékenységre előírt általános szabályok szerint jogszerűen végezhet (pl. fakitermelés!), a közreműködés feltételeit külön megállapodásban célszerű rögzíteni, továbbá az erdőkezelő részéről felmerülő szakmai irányítási és szervezési költségeket a tulajdonosnak nyilvánvalóan meg kell fizetnie. Ilyen tulajdonosi igény tehát várhatóan a kézimunkaigényes erdőművelési tevékenységek esetében merülhet majd fel, ami munkaerőhiányos időszakban akár az erdőkezelőnek is hasznos lehet. Az erdőtulajdonos pedig a közreműködés révén jelentős költségektől mentesülhet. A lehetőség biztosítása erősítheti a bizalmat a két fél között, illetve az erdőkezelési konstrukció iránt.

Szerződés tartalma, időbeli hatálya

Az előzőek mellett sokan azért is „drágának” tartják az erdőkezelési konstrukciót, mert a feltételezésük szerint ilyen megbízási típusú szerződést csak rövid időszakokra, jellemzően egy-egy évre kötnek majd a felek. Ennek a feltételezésnek azonban semmi alapja nincs, sőt! A haszonbérleti típusú használatátadási formák esetében a törvény csak határozott idejű jogviszony létesítését teszi lehetővé. Ez a kitétel egyfelől mindkét félnek biztosítja a hosszabb távú tervezhetőséget, másfelől arra készteti a feleket, hogy időszakonként tekintsék át a szerződéses feltételeket, és módosítsák azokat, ha indokolttá válik. Erdőkezelési szerződést azonban határozatlan időre is lehet kötni. Ezt lehet úgy is értelmezni, hogy a jogalkotó ebben az esetben az előbbiek tekintetében magára hagyta, illetve kiszolgáltatottá tette a feleket, illetve úgy is, hogy az erdőkezelési konstrukció esetében ilyen jogszabályi garanciákra eleve nincs is szükség. Az erdőkezelés ugyanis a felek rugalmas együttműködésén alapul, ami kölcsönös szándék esetén eleve biztosítja a hosszú távú, időtlen kapcsolat lehetőségét. Ha pedig a bizalom megrendül a két fél között, akkor a kapcsolatot kár is lenne jogszabályi úton bebetonozni hosszabb időszakra.

A korrekt kapcsolat kialakításában az erdőkezelőnek jelentős szerepe van, illetve ahogy korábban írtuk, az erdőkezelés feltételeit is elsősorban ő határozhatja meg. Ha a feltételek mindkét fél szempontjából előnyösek, akkor a határozatlan időtartamú szerződéstől nem kell tartani. Ha pedig adott szituációban az erdőkezelő számára szükséges a hosszú távú kiszámíthatóság, akkor kössön határozott idejű szerződést. Akár száz évre, hiszen erdőkezelés esetén ezt is megteheti. Mivel kicsi az esély arra, hogy a gazdálkodási feltételek megváltozása miatt bármelyik fél kiszolgáltatott helyzetbe kerüljön, a jogalkotó ennek az időtartamnak a korlátozását sem tartotta indokoltnak.

A szerződéses feltételeket azonban – az éves egyeztetésekre alapozva, illetve például a változó paramétereknek külön, általános szerződési feltételek keretében történő meghatározásával vagy az erdőkezelő honlapján történő megjelentetésével – rugalmasan célszerű meghatározni, hogy a szerződést az esetleges változásokhoz igazodás érdekében se kelljen gyakran módosítani. Mert a módosítás is drága, közel annyiba kerül, mint egy új szerződés megkötése.

Tulajdonosi hozzájárulás az erdőgazdálkodás költségeihez

Ami a „drága az erdőkezelés” gondolatkörben még fel szokott merülni, hogy az erdőkezelés esetén egyes időszakokban, illetve években – például erdőfelújítás, fiatal erdő esetén – az erdőgazdálkodási tevékenységből nem képződik a tulajdonos részére kifizethető hozam, sőt a tulajdonosnak adott esetben még anyagilag is hozzá kell járulnia az erdőgazdálkodás költségeihez. Ez igaz, de bizonyos értelemben magától értetődő is. Az erdőgazdálkodás a jelenleg általánosan alkalmazott erdőgazdálkodási módszerek esetén hosszú termelési ciklusú tevékenység, és ahogy a mezőgazdálkodás esetében is igaz, a tevékenység a termelési ciklus végéig jellemzően költségigényes, amely költségek azután az „aratáskor” térülnek majd meg.

Ez azonban más használatátadási formák esetében is így van, továbbá akkor is, ha a tulajdonos az erdőgazdálkodó. Erdőgazdálkodási haszonbérlet és erdőgazdálkodási integráció esetén ez a kérdés sokszor azért nem kérdés, mert ilyen erdőket ritkán vesznek haszonbérbe, illetve csak olyan időszakra vesznek haszonbérbe vagy integrációba, amely időszakban várható legalább akkora értékű haszonvételi lehetőség, amelynek a bevétele fedezi az időszakban felmerülő költségeket (a haszonbérleti díj, illetve erdőgazdálkodási integráció esetén a járadék ugyanis csak pozitív összeg lehet).

Összegzés

Tehát, ha az erdőkezelés intézményét valaki jó dolognak tartja, akkor meg tudja találni a megfelelő lehetőségeket, de még a magán erdőgazdálkodás gazdasági realitásaival arányos áron.

Még jobb lenne persze, ha a szabályozás több fogódzót adna ehhez, hogy a jog útvesztőiben bizonytalanul eligazodó erdészvállalkozók magabiztosabban tudjanak szerződést kötni, illetve praxist építeni. Például a tulajdonosi képviselő intézményét, vagy a kapcsolattartási kötelezettség minimum elvárásait – de akár egy sor további szerződéses kitételt is, amely kérdéskörben a szerződéses szabadságnál fontosabb lenne egy jól lefektetett alapra támaszkodni – a szabályozás is tartalmazhatná. Ezeket ebben az esetben a tulajdonosok is jobban elfogadnák, mintha az erdőkezelő „diktátumaként” találkoznak velük. Erre már több alkalommal javaslatot tettünk a jogalkotó részére. Illetve az erdőkezeléssel kapcsolatos kezdeti elképzelések is arról szóltak, hogy annak a főbb működési kereteit rendelet határozza majd meg. Az erdőtörvénybe 2017-ben e célból bekerült felhatalmazó rendelkezés máig megvan, csak eddig nem használtuk ki.

(Forrás: NAK)