Heti fókusz: A szklerotínia és a magas tőszám összefüggései napraforgóban

A szklerotínia és a magas tőszám összefüggései napraforgóban

A válaszokért kattintson!

Nagy Marianna (Bayer Crop Science) 

A védelem minden eszközére szükség van 

A tavaszi munkákról szóló hazai statisztikai jelentések is azt tükrözik, amit a vetőmag-értékesítési adatok már korábban előre vetítettek: a napraforgó népszerűsége, és így eddig is jelentős vetésterülete tovább nőtt, közel 700 000 hektáron vetették idén tavasszal. Ez a rekordot jelentő vetésterület azt is jelenti, hogy a napraforgóra – de sok esetben a repcére és a szójára is - specializálódott kórokozók számára minden eddiginél kedvezőbbek a szántóföldi feltételek. Integrált növényvédelemmel lehet sikeres a védekezés a komoly terméskiesést és ezzel jövedelem-csökkenést okozó betegségek ellen.

A fertőzés

Az egyik legjelentősebb napraforgó betegség, a fehérpenészes szártő- és tányérrothadás fertőző anyaga szántóföldjeinken folyamatosan megtalálható. A betegség kialakulásának magas páratartalom és alacsonyabb hőmérséklet kedvez. Már a fertőzés primer tüneteire érdemes figyelni: az állományban könnyen felismerhetők az alacsonyabb, a virágzás kezdetén gyorsan és teljes mértékben elhervadó, majd elhaló növények. A komoly károkat okozó szekunder fertőzés ezeken az elhalt növényeken keletkező szkleróciumokból terjed tovább.

A védelem

Az agrotechnikai védelem eszközeinek sorába tartozik a megfelelő vetésváltás, a fogékony gyomnövények, a napraforgó árvakelés és a fertőzött növényi maradványok megsemmisítése mellett az optimális tőszámválasztás is. A szellősebb állományokban a fertőzés nehezebben terjed növényről növényre. A zártabb és szinte folyamatosan párás növényállomány pedig kedvező feltételeket teremthet más betegségeknek is. A választott fajtához, hibridhez ajánlott tőszám betartása ezért a terméspotenciál legjobb kihasználása mellett a betegségek elleni védekezésnek is fontos eleme.

A nemesítéssel kapcsolatban el kell ismerni, hogy a fertőzésre kevésbé fogékony fajtákkal egyszerűsítette a termelők életét. Ám a fertőzésre kedvező időszakban azonban, továbbra sem célszerű elhagyni a napraforgó betegségek elleni, megelőző vegyszeres védelmét. Az állomány 6-8 leveles állapotától kezdődően egészen az érésig számolni kell a különböző betegségek fertőzési nyomásával. Emellett általában egyszerre több kórokozó támadhatja a növényeket. A megelőző védekezés nagyon fontos, mert a kórokozók gyakran már egészen korán megfertőzik a napraforgót, de a tünetek csak később, a vegetációs időszak közepére-végére, az olajfelhalmozódás időszakára alakulnak ki. Ekkor a védekezés hatékonysága már kérdéses lehet.

A két hatóanyagú Propulse magas szintű védelmet biztosít a fehérpenészes szártő- és tányérrothadás mellett a diaportés szár- és tányérkorhadás, a szürkepenészes tányérrothadás, a fekete szár- és levélfoltosság, valamint az alternáriás levél- és szárfoltosság ellen is. Felhasználása elsősorban megelőző jelleggel javasolt, de kuratív és eradikatív hatása is jó. A rezisztencia elleni védekezésben is fontos szerepe van: a protiokonazol elsődleges bomlásterméke is rendkívül jól kapcsolódik a hatáshelyhez, így az ellenálló gombatörzsek ellen is hatékony marad. A Propulse kedvező élettani hatással is rendelkezik: javítja a növény stressz hatásokkal szembeni tűrőképességét és fokozza fotoszintetikus aktivitást.

A napraforgóval a mostani helyzetben várt vonzó jövedelem realizálásához tehát az integrált védelem minden eszközét javasolt bevetni. Ezzel az állomány és a termés védelme mellett a fertőzőanyag csökkenését is elősegítjük.

További információ:
agro.bayer.co.hu

Bálint Sándor (Corteva Agroscience) 

A napraforgó rendkívül szépen fejlődik a meleg időjárás hatására, amit a regionálisan jelentkező csapadék hatékonyan segít. Itt az ideje a növény egészségének megőrzésével foglalkozni, ugyanis a meleg és a nedvesség nem csak a napraforgónak, hanem a kórokozóknak is kedvező összeállítás. A gyomirtás rakja le az alapokat a vetés-kelés utáni időszakban, a kórokozók elleni hatékony védelem a gyomok csökkentő hatásától már megóvott hozamszintet tudja megőrizni egészen a betakarításig.

TUDNI KELL, MI TÖRTÉNIK AZ ÁLLOMÁNYBAN

A magas tőszámú állományok mikroklímája általában kedvezőbb a növénybetegségek számára minden kultúrában. Nem csak a magasabb növénysűrűség által előidézett párás környezet és alacsony intenzitású légmozgás, hanem az ilyenkor kialakuló kevésbé robusztus, vékonyabb szárú, lazább szöveti szerkezetű növények betegségek iránti emelkedett fogékonysága is figyelmet igényel. Potenciálisan mindig azok a legveszélyesebb betegségek, amelyek a tenyészidőszak korai szakaszában járványszerű méretekben képesek fellépni. Természetesen ez alól is vannak kivételek, ugyanis pl. a fehérpenészes rothadás (Sclerotinia sclerotiorum) szinte bármikor végzetes károkat képes okozni a napraforgóban és még számos kultúrában. A fehérpenészes rothadást mindenképpen számításba kell venni a napraforgó fungicid technológiájának kialakításakor tudva, hogy a talajokban szinte bárhol lehetnek szaporítóképletei, amik elindítják a fertőzést. A Sclerotinia rendkívül sok tápnövényen képes szaporodni, melyek akár kultúrnövényként, akár gyomnövényként segítenek a kórokozónak a több éven át életképes szkleróciumok létrehozásában, melyek a talajban várják a számukra kedvező körülmények eljöttét.  A talajból támadó fertőzés a gyökérnyak tájékán válik láthatóvá a jellegzetes fehér penészgyeppel és a gazdanövény hirtelen hervadásával.

Mivel az elsődleges fertőzési gócok a talajszinten találhatók, a továbbterjedést csak az oda lejuttatott fungicid hatóanyagok akadályozhatják meg. Ez a törekvés kell indokolja a hatékony gombaölő szer viszonylag korai kijuttatását, ami a napraforgó 6-10 levélpáros fejlettségét jelenti.

A FERTŐZÖTT NAPRAFORGÓ KEVESEBBET TEREM

A gombabetegségek terméscsökkentő hatását sokan sokszor vizsgálták, általánosságban megállapítható, hogy csapadékos években, amikor a napraforgónak, de a kórokozóknak is kedvezők a környezeti tényezők, sokkal nagyobb a várható hozam mellett a károkozás mértéke is. Ilyen években a gombafertőzések elvihetnek akár tonnányi mennyiséget is hektáronként. Olyan években, amikor a tenyészidőszak csapadékellátottsága rossz, az általában nedvességet, párát kedvelő kórokozók sem tudnak jól terjedni, de terméscsökkentő hatásuk (250-500 kg/ha) ekkor is túllép a gazdaságilag elfogadható szinten. Az ilyen irányú vizsgálatok elsöprő többsége arra a következtetésre jut, hogy a napraforgótermesztésben igenis indokolt hatékony gombaölő szerek használata, évjárattól függetlenül!

TERMÉSNÖVELŐ BEAVATKOZÁS

A hozammaximalizálásra optimalizált magasabb tőszám a növényvédelmi technológia oldaláról is fokozottabb követelményeket támaszt, amibe az  Optimo® Care* kiválóan illeszkedik.

A jelenleg forgalomban lévő gombaölő szerekben használt hatóanyagok egy része nem csak mint fungicid fejti ki hatását, hanem a növény élettani folyamataira is pozitív hatást gyakorol, önmagában is termésnövelő hatással. Ilyen gombaölő szer az Optimo® Care* is, nagy mennyiséget tartalmaz a piraklostrobinból, ami az erőteljes gombaölő hatás alapja. Az Optimo® Care ezen túl megemeli a napraforgó tápanyagfelvételének intenzitását, fokozza a szárazanyag beépülést, késlelteti a növényi szövetek öregedését, ezáltal hozzásegíti, hogy fertőzésmentes körülmények között is emelkedjen a kaszattermés. Hatására napokkal hosszabbá válik az aktív fotoszintézis időtartama, mely hozamnövekedést eredményez.

Az Optimo® Care használata 2 alkalommal javasolt egy tenyészidőszakon belül. Először akkor, amikor még le tudjuk juttatni a hatóanyagot a növényzet talaj közeli régiójába a fehérpenészes fertőzés terjedésének megakadályozása érdekében. Ekkor alacsonyabb dózis használata javasolt, ami nagyon kedvező költségszintet eredményez. Ezt követően csillagbimbós állapotban, illetve a virágzás első felében célszerű kijuttatni emelt dózissal, lehetőleg nagy lémennyiséggel a jobb hatékonyság érdekében.

Az Optimo® Care egy kiváló, hosszú hatástartamú gombaölő szer napraforgóban, mely nagyon kedvező élettani hatással is rendelkezik, alacsony költségszintjének köszönhetően hasznosan járul hozzá a jövedelem növeléséhez.

További információ:
www.corteva.hu

Szeleczki Attila és Boros Szilárd (Syngenta Kft.) 

Az utóbbi években növekvő számban találkozunk a 75 cm-es sortávolságtól – főleg lefelé – eltérő sortávolságú vetésekkel. A csökkenő sortávolságú vetések mellett vagy mellé fontos újragondolni a hozzájuk illő tőszámokat is. A napraforgó hektáronkénti tőszám növelésében, amit a Syngenta Kft. itthon már több éve vizsgál, így vagy úgy, de mindenképp van fantázia. Ezért érdemes körülnézni miféle választ adhatunk a címbe csomagolt kérdésre.

A sajnos jól ismert szklerotínia vagy fehérpenészes szártő- és tányérrothadás okozta termésveszteség és minőségromlás több, főleg kétszikű kúltúrában jelentős lehet. A fellépésére fokozott mértékben számíthatunk azokon helyeken, ahol több gazdanövényét is termesztik, mint a napraforgó, repce, szója és zöldségnövények, mert így szinte lehetetlen betartani a javasolt 4-5 éves vetésforgót. A 4-5 évet nem lehet egyetlen növényre érteni, ha a követő kúltúra is fogékony a fertőzősre és szaporítja a talajba kerülő és évekig elfekvő szkleróciumok számát. Azt is meg kell jegyezni, hogy széleslevelű kétszikű gyomnövények (pl. szerbtövis, parlagfű, disznóparéj stb.) is segíthetik a túlélését, fennmaradását, így a korlátozását komplexen kell kezelni.

Egy biztosan kijelenthető: fertőző anyag kell hozzá.

Ezért a cél a fertőző anyag (szkleróciumok) csökkentése, amelynek mennyisége, koncentrációja a talajban irodalmi adatok szerint a legmarkánsabb tényező, főleg a szártőfertőzés létrejöttében. A szárközepi, illetve tányér, felső rész fertőzését az ivaros termőtestekből, apotéciumokból kiszabaduló aszkospórák okozzák, de szerencsére ellenük megfelelő időben alkalmazva hatékonyak a gombaölőszeres permetezések. Az eltérő hatásmechanizmusú hatóanyagokat (azoxistrobin, difenokonazol) tartalmazó Amistar Sun preventív módon kijuttatva kiváló hatékonyságot és hatástartamot biztosít a szklerotíniás betegség szárközepet és tányért célzó aszkospórás fertőzéseivel szemben.

A szkleróciumok ivartalan (miceliogén) csírázásának következményeként jönnek létre a szártövi fertőzések, ezek ellen állománypermetezéssel érdemi hatékonyságot nem tudunk elérni, ezért ezen fertőzési forma kivédéséhez vagy mérsékléséhez az előzményekre, körülményekre kell fokozottan ügyelnünk. Az érzékeny növényekből álló vetésforgóban időben, években távolítsuk egymástól a fogékony növénykultúrákat és használjunk szkleróciumokat táplálékként hasznosító hiperparazita gombaféléket tartalmazó készítményeket.

Emellett érdemes odafigyelni napraforgóban a nitrogén használatára is, mert mint ez az amerikai kísérlet is mutatja, a túlzó mennyisége megkönnyíti a fertőzés létrejöttét (1. ábra).

Az állományban használ nitrogén kijuttatási módja még inkább fokozhatja a szártő fertőzés létrejöttét. A klasszikus tápkultivátor, amely a sor közelébe helyezi a nitrogén műtrágyát, mivel közelvág a gyökerekhez, vastagabb gyökereket vág át, mint a sorközben dolgozó kis lúdtalp kapás lazító kultivátor. A „szklero” egy régi vizsgálata szerint (2. ábra) szereti a glükózt, amely a vágott gyökérnedvekkel kiáramolva fejlődésre serkentheti a micéliumát. A fontos szimbionta mikorrhiza gomba javuló megismerése révén tudjuk, hogy a növények az előállított cukor akár 20%-át is a gyökérrendszerbe juttatják. A 3. ábrán az egyik sorhoz közelebb haladó tápkultivátor munkája több méteren át adott lehetőséget a gyökérfertőzésre, míg a másik oldalon szinte nincs fertőzött növény.

A kanadai Manitoba államban történt vizsgálatok adják talán a legrészletesebb hátteret a szklerócium sűrűség és a fertőzés kapcsolatáról (4.ábra).

Ennek okán a tőszám növelés önmagában nem növeli a fertőzés valószínűségét, csak ha a fertőző anyag (szklerócium) is a kelleténél nagyobb mennyiségben van jelen. Nagy mennyiségű szklerócium és sűrű állomány esetében a kórokozó számára megfelelő időjárás esetén (22-24 °C, csapadék) az aszkospórás fertőzés (szárközepet és tányérokat célzó) lehet erősebb, mivel a növények árnyékoló hatása kedvezően hat az apotéciumok (ivaros termőtestek) fejlődésére. Ritkább állomány és nagymennyiségű szklerócium esetében pedig az ivartalan, miceliogén fertőzés, ez a növények szártövi részét érinti (5. ábra).

Összefoglalásként elmondhatjuk a leírtak ismeretében, hogy a napraforgó szklerotíniás betegsége elleni hatékony védekezés komplex szemlélet igényel a termesztés során, ebbe beletartozik a vetésváltási szabály lehetőség szerinti betartása, megfelelő hibridválasztás (jó ellenállóság), helyes tápanyag-utánpótlás (N), precízen végrehajtott agrotechnika (növényápolás) és az okszerű, előrejelzésre alapozott növényvédelem. Ha ismerjük a kórokozó biológiáját, fertőzési stratégiáját és a fentebb leírtakat betartjuk a tenyészidőszak során a szklerotíniás betegség sem lesz leküzdhetetlen ellenfele és gátja a sikeres és nyereséges napraforgótermesztésnek.

További információ:
www.syngenta.hu