Egyre rosszabb az aszályhelyzet a keleti országrészben

A Dunántúlon május végén, június elején jelentős mennyiségű csapadék hullott, arrafelé még van nedvesség a talajban, sőt ma reggelre az ország délnyugati mintegy egynegyede újra megázott. A folytatás nem ígér jelentős csapadékot, csak elszórtan alakulhatnak ki záporok, zivatarok, jellemzően száraz, igen meleg idő lesz a következő egy hét során.

Az elmúlt egy hétben csütörtökön és pénteken elszórtan, hétfő estétől szerda reggelig pedig főként a nyugati országrészben fordultak elő záporok, zivatarok. Ma reggelre virradó éjjel a délnyugati, déli részeken egy kiterjedt zivatarzóna haladt végig, nagy területen okozva 10-40 mm csapadékot (térképen csak a tegnap éjfélig lehullott mennyiség szerepel), hazánk nagyobb része azonban szárazon maradt (1. ábra). Május végén, június elején a Dunántúlt, illetve az Alföld nyugati, délnyugati tájait még jelentős esők öntözték, így arrafelé az elmúlt 30 nap csapadékösszege helyenként számottevő többletet mutat az ilyenkor szokásos értékekhez képest (2. ábra). A csapadék területi eloszlásában megfigyelhető nagy különbségek tükröződnek a talajok nedvességtartalmában is. Bár az elmúlt tíz nap során a Dunántúlon is sokat száradtak a talajok, de arrafelé a felső fél méteres réteg még jellemzően 40% fölötti nedvességet tartalmaz a növények számára hasznosítható vízmennyiség arányában (3. ábra). Ezzel szemben a keleti országrészben ez az érték már igen nagy területen a 30%-ot sem éri el, ami nagyfokú aszályt jelent (4. ábra). Az alsóbb talajrétegek vízhiánya is egyre fokozódik, a felső egy méteres rétegből keleten 110-130 mm, de a Dunántúlon is egyre többfelé több, mint 100 mm hiányzik a telítettséghez képest (5. ábra) – olvasható az Országos Meteorológiai Szolgálat agrometeorológiai jelentésében, amelyet az Agro Napló is megkapott.

2. ábra: Az elmúlt 30 nap csapadékösszegének eltérése a sokéves átlagtól 2022. június 22-ig (mm)

A hőmérséklet csúcsértéke a múlt hét második felében jellemzően 25 és 30 fok között alakult, vasárnap emelkedett nagy területen 30 fok fölé, majd hétfőn tovább folytatódott a melegedés, és az idei év eddigi legmelegebb napján a maximumok már 31 és 36 fok között alakultak, és az Alföldön a napi középhőmérséklet is sokfelé meghaladta a 25 fokot. Hétfőről keddre éjszaka egy hidegfront vetett véget átmenetileg a kánikulának, és kedden 5-8 fokkal visszaesett a hőmérséklet.

Az őszi árpa a teljes érés fenológiai fázisában jár, megkezdődött az aratása. Az őszi búza (6. és 7. ábra) és a repce is érik (8. ábra). A keleti országrészben erősen megviselte az őszi vetésű növények állományait a virágzás és szemfejlődés időszakában bekövetkezett aszály, az érést pedig felgyorsítja a forró, száraz időjárás. Ez a termés minőségében és mennyiségében is megmutatkozik majd. A Dunántúlon ebben a két kritikus fenológiai fázisban kaptak esőt az állományok, arrafelé kedvezőbb a kép.

6. ábra: Tejes érésben lévő őszi búza Miskolc térségében 2022. június 22-én (fotó: Kovács Attila)

A napraforgó és a kukorica is vegyes képet mutat: a Dunántúlon szépen fejlődnek az állományok, a talajban van elegendő nedvesség, így a meleg, napos idő kedvező. Keleten azonban szenvednek, alig fejlődnek az állományok az aszálytól. Miskolc térségében, amely terület nem tartozik a legaszályosabb részek közé, vannak egészen szép 130-140 cm átlagmagasságú kukoricatáblák (9. ábra), és mellettük 30-40 cm-esek furulyázó levelekkel (10. ábra). Az állapotot tehát a fajta, a vetési idő és az agrotechnika is nagyban befolyásolja. A napraforgó Miskolc térségben még aránylag bírja, de vannak ebben is különbségek (11. ábra). A talaj a június 22-i vizsgálataink szerint a búza táblában a fölső fél méteres rétegben csontszáraz és „beton kemény”, a kukorica talaja a fölső 15 cm-en szintén teljesen száraz, de alatta még van némi nedvesség.

A legfrissebb NDVI vegetációs index térképeinken a június első felére vonatkozó állapotot láthatjuk. Az index értéke állandó kultúráinkban, erdeinkben ebben az időszakban közel jár a maximumhoz, miközben a nyári növények NDVI értéke még javában növekszik, az őszi vetések, kalászosok „zöldessége” pedig erősen csökken. A változást jelző térképen és az anomália térképek az aszály jeleit mutatják az Alföld középső és északi tájain, ahol piros foltok jelzik a zöld tömegnek a szokásosnál alacsonyabb értékét. A Dunántúlon a sokéves átlaghoz képest nagyobb mennyiségű a zöld tömeg.   

A kukoricatermesztésben használatos 10 fokos bázishőmérséklettel április 1-től számolt hőösszegek jelenleg többnyire 520 és 600 foknap között alakulnak (12. ábra). A nagyobb értékek a délkeleti, az alacsonyabbak az északi és nyugati országrészre jellemzőek. Az idei értékek a sokéves átlagnak megfelelőek, a tavalyinál pedig 100-140 foknappal magasabbak, (a 2021. év a hűvös májusáról is emlékezetes). Ez azt jelenti, hogy a növények fenológiai fázisai a tavalyinál másfél-két héttel korábban, az ilyenkor szokásosnak megfelelő időben következnek be.

Az őszi vetésű kalászosok és a repce számára ideális, illetve a tényleges időjárási paraméterek (csapadék, talajnedvesség, hőmérséklet) összevetését mutatjuk be ezúttal a Kaposvár körüli területre vonatkozó agrogramon[*] (13. ábra). Az őszi káposztarepce vetése augusztus végén volt ideális, mert a hónap utolsó napjaiban szinte országszerte hullott több-kevesebb eső, de aztán szeptember első fele szárazra sikerült. A Dunántúlon és a középső országrészbe ez után jelentős csapadék érkezett, a kis növények fejlődésnek indulhattak, ezzel szemben keleten, északkeleten kevés csapadék hullott, így hiányosan kelt és nehezen fejlődött a repce. Az őszi kalászosok vetésének a talaj előkészítéséhez többnyire kedvezőek voltak a feltételek, de északkeleten és az Alföld középső részén szinte egész októberben nagyon száraz volt a talaj. Október végére ezeken a részeken 30-50 mm-es csapadékhiány alakult ki az ideálishoz képest. November első dekádjában az addig szárazsággal küzdő területekre is jelentős csapadék érkezett, amire a repcének és a frissen kelt őszi kalászosoknak egyaránt nagy szüksége volt. A november nagy része ismét száraz idővel telt, a hónap végén és december elején érkezett jelentős csapadék. A talajok téli feltöltődését december utolsó dekádjában ismét csapadékos időjárás segítette, a január és a február viszont jobbára száraz időt hozott, a szükségesnél jóval kevesebb csapadékkal. Március első két dekádját, hideg, száraz északkeleti szél jellemezte, így a csapadékhiány tovább fokozódott. Március végén melegedett a levegő, majd a hónap utolsó napján országos eső érkezett, mely az addigra egyre fokozódó aszályt megszűntette, jelentősen enyhítette. Áprilisban többször is érkezett országos eső, melyből viszont a Kisalföld északi része jórészt kimaradt vagy csak nagyon keveset kapott. Május nagy részében csak záporos csapadék hullott itt-ott az országban, kisebb körzetek megáztak, nagyobb területek azonban szárazon maradtak, elmaradtak az országos áztató esők. A hónap utolsó hetében a déli, délnyugati országrészben öntözték számottevő esők az állományokat, a keleti országrészben azonban nagy területen tovább száradtak a talajok. Június első dekádjában az ország nyugati felén esett jelentős mennyiség, arrafelé a kritikus virágzás-szemfejlődés fenológiai fázisokban jobbára kedvező nedvességi viszonyok álltak a növények rendelkezésére, míg keleten aszályos körülmények és kényszerérés a jellemző. Az állományokon a további csapadék már nem segít, az aratásra pedig már a száraz idő a kedvező. A szezon során összegzett csapadék mennyisége a délnyugati országrészben kevéssel az optimális érték alatt alakul, de az ország nagyobb részén 110-150 mm-es a hiány, mely keleten többfelé a 200 mm-t közelíti, azaz az ideális mennyiségnek a fele sem hullott le. A hőmérséklet tág határok között ingadozott a tél folyamán, de a sarkvidéki eredetű hideg légtömegekkel járó, többfelé hótakaró nélküli erősebb éjszakai fagyokat a vetések gond nélkül bírták, fagykár nem fordult elő. Február közepétől már előfordultak 10-15 fokot is meghaladó nappali csúcsértékek, de márciusban gyakran voltak kemény éjszakai fagyok. Így a hőösszeg februári intenzív növekedése megtorpant, és csak március utolsó dekádjában indult újra, ekkor kezdtek fejlődésbe a vetések. Áprilisban is egymást érték a hideghullámok, gyakran volt a vetések számára hűvösebb idő az optimálisnál, majd május elején melegedés kezdődött, gyors növekedésnek indult a hőösszeg, a hőmérséklettel innentől kezdve nem volt gond.

Kukoricára vonatkozó agrogramot Nyíregyháza térségére vonatkozóan mutatunk be (14. ábra). Késve kezdődött a kukorica vetése az idén. Az április az átlagosnál hűvösebben alakult, és a talajok hőmérséklete csak lassan, a szokásosnál később érte el tartósan a 10 fokos küszöbértéket. Csapadék áprilisban több hullámban is érkezett, de a rekord száraz évkezdet után erre óriási szükség is volt. Május nagy részében csak nagy területi változékonysággal kialakuló záporok öntözték a friss vetést, így az ország jelentős részén a növény számára az optimálisnál jóval kevesebb csapadék hullott, és nagy területen kritikusan szárazzá vált a talaj felszín közeli rétege, ahonnan a kukorica ekkor a nedvességet gyűjtötte. A hónap utolsó hetében a déli, délnyugati országrészben, június első dekádjában pedig nyugaton, északnyugaton esett nagyobb mennyiség, miközben keleten tovább száradtak a talajok. Az április óta összegzett csapadék mennyisége jelenleg nyugaton (a kezdeti lemaradás után) már közelíti, néhol meg is haladja a kukorica számára optimális értéket, míg keleten jóval az alatt alakul, a Tiszántúlon nagy területen a fele, harmada hullott az ideálisnak, a növények szenvednek az aszálytól. A hőmérséklet áprilisban gyakran alakult alacsonyan a kukorica igényeihez képest, de az átlagosnál kissé melegebb májusban intenzív növekedésnek indult a hőösszeg. Júniusban gyakran volt nyári meleg, így a hőösszeg jelenleg az optimális érték körül jár.

Az előttünk álló egy hétben nagyrészt napos, száraz, igen meleg időre számíthatunk magas UV sugárzással. Számottevő csapadék nem várható, csak elszórtan lehetnek záporok, így az ország keleti felén tovább fokozódik a szárazság, egyre növekszik a súlyos aszállyal érintett területek nagysága. Országszerte a talajok száradására lehet számítani. A hőmérséklet csúcsértéke egyre nagyobb területen haladja meg a 30, vasárnaptól a 35 fokot. A magas hőmérsékletekhez alacsony, a legmelegebb órákban 30% alatti páratartalom társul, légköri aszály várható.

(Forrás: OMSZ)

[*] Az őszi vetésű kalászosok számára ideális, illetve a tényleges időjárási paraméterek (csapadék, talajnedvesség, hőmérséklet) összevetése látható az agrogramnak elnevezett ábrán. A legfelső, a csapadékot ábrázoló grafikonon megjelenik a napi csapadék (bal oldali tengelyen), az időszak során összegzett és a növény számára optimális összegzett csapadék (jobb oldali tengelyen). Így jól látszik a két utóbbi érték közötti eltérés, ami a csapadékhiányt vagy -többletet mutatja. A talajnedvesség ábrán a növények számára felvehető hasznos vízkészlet százalékában vannak megadva az értékek. Szeptember és október hónapokban a talaj felső 20 cm-es rétegét, a későbbiekben a felső 50 cm-es rétegét ábrázoljuk. A már kritikusnak tekinthető 40%-os érték alatti időszakot pirossal emeljük ki. A hőmérséklet ábrán a napi hőmérsékleti szélsőértékek mellett a növény számára optimális napi középhőmérsékletet (bal oldali tengelyen), valamint a görgetett hőösszeget (2 Celsius fokos bázissal) és ennek optimális értékeit mutatjuk be (jobb oldali tengelyen).
A kukoricára vonatkozó agrogram az erre a növényre jellemző optimális értékekhez viszonyítja a ténylegesen mért környezeti adatokat a növény vegetációs időszakában. A talajnedvesség május 15-ig a fölső 20 cm-es, majd ez után a fölső 50 cm-es réteg nedvességét mutatja. A hőösszeget 10 Celsius fokos bázishőmérséklettel számítjuk.