A területalapon nyújtott támogatások egyik lényeges feltétele a minimumkövetelmények betartása, melyet a 10/2015 (III.13.) FM rendelet szabályoz.

E szerint az a terület, amelyen mezőgazdasági termelés folyik, de nagymértékű, súlyos lágyszárú vagy fásszárú, vagy nagymértékű, súlyos és maradandó fásszárú gyomosodás észlelhető, úgy adott évben a terület nem támogatható – értesült a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara tájékoztatásából az Agro Napló.

A nagymértékű, súlyos, lágyszárú gyomosodást abban az esetben állapítja meg az ellenőr, amikor a lágyszárú gyomnövény bármely szomszédos földterületre átterjed, vagy a területen virágzó veszélyes gyom található, vagy a földterület 50%-át meghaladó mértékű lágyszárú gyomnövény található.

De melyek is ezek a veszélyes gyomnövények, melyek a tarlókon, a táblaszéleken virágba borulva a támogatás elvesztését eredményezhetik adott év vonatkozásában?

Aranka fajok

Az aranka fajok a szulákfélék családjába tartoznak. Az élősködő növény népies nevei: fonalfűnyűg, görényfű, herefojtó, köszvényfű, lucernakosz – hogy csak a legfontosabbakat említsük. Az aranka a gazdanövény által már felvett és feldolgozott tápanyagból él, vagyis teljesen élősködő. Szépen rácsavarodik és kiszívja belőle a táplálékot. Ezt az adott növény aztán vagy túléli, vagy nem. Virágzási ideje júniustól szeptemberig tart. A szakirodalom szerint a gyakori visszavágást nem szereti, így a haszonnövények rendszeres kaszálásával kipusztítható. A levágott, arankával betekert növényeket ajánlatos megsemmisíteni, mert a szétvágott arankahajtások ismét fejlődésnek indulnak. A talajban a magok akár 10-12 évig is megőrzik a csíraképességüket.

Fotó: Aranka (Depositphoto), Nemzeti Agrárgazdasági Kamara

 

Selyemkóró, vagy vaddohány

A méhészek kedvelik, annak ellenére, hogy a veszélyes gyomnövények közé sorolt mezőgazdasági területen. Eredetileg a textilipar számára hozták az országba – az akáccal csaknem egyidőben. Az 1970–80-as években még intenzíven termesztették, de mivel a hasznosíthatósága nem vált be, felhagytak a termesztésével és sorsukra hagyták az ültetvényeket. A szakirodalom szerint: „Az eredeti, ültetett állományokból a selyemkóró a magvaival »kiszökött«.” Bolygatott területeken gyorsan megtelepedik és rizómáiból fakadó sűrű hajtásrendszerével /klónok/ uralja a területet. Gyökereiből más fajok csírázását, növekedését gátló vegyületeket juttat a talajba, és hamarosan kipusztul az őshonos növénytársulás. A homok puszták különösen veszélyeztettek. Bonyolult porzórendszerébe beleakad, sokszor le is törik a házi méh lába.”

Fotó: Selyemkóró (Depositphoto), Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK)

A mechanikai irtás (kitépés, kaszálás, legeltetés, zúzás) nem hatékony (0-64%-os). A rizómák (tarackok) újra és újra kihajtanak. Csakis a vegyszeres kezelés hozhat eredményt. Megfelelő védelmet csak a gyökéren keresztül is ható készítmények biztosíthatnak ellene. Nagyon nehéz kiirtani, mivel föld alatt is terjeszkedik, sarjtelepeket hoz létre, így könnyen kihajt, ha a föld felett visszavágjuk.

Látjuk e növény megosztja a véleményeket, mert a méhészek s fogyasztók szeretik a selyemfűmézet (vaddohánymézet), ugyanakkor agresszív terjedésével kiszorítja a természetes vagy termesztett növényállományt. Jelenlegi szabályozás szerint a termőföldön veszélyes gyom, mely ellen védekezés kötelező.

Parlagfű

S a veszélyes gyomnövények sorába tartozik a mindenki által jól ismert parlagfű is. Allergén hatása miatt közegészségügyi okokból is írtandó növényként tartjuk számon. Terjedése igen intenzív, mint ismeretes. A parlagfűről számos ismeretterjesztő hír olvasható a Nébih honlapján is.

 

Fotó: Parlagfű (Depositphoto), Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK)

Fentiek szerint tehát tekintsük át területeinket, s tegyük meg a szükséges lépéseket mindegyik fél érdekében.

 

(Forrás: NAK)