A múlt héten jelentette be Nagy István agrárminiszter, hogy a rendkívüli aszályhelyzet és az energiaárak mezőgazdaságban okozott következményeinek kezelése érdekében aszály veszélyhelyzeti operatív törzset alakít a kormány – idézte fel az előzményeket reagálásában a WWF Magyarország. A szervezet szerint
Magyarországon csaknem egymillió hektár szántóföldet érint az aszályprobléma, de még nagyobb bajban vannak a gyepgazdálkodók és állattartók, akiket az egekbe szökő takarmányárak, a kiszáradt gyepek alacsony fűhozama és a rendkívül egyenlőtlenül elosztott agrártámogatási rendszer teljesen ellehetetlenít.
Deák Dalma, a szervezet környezetpolitikai szakértője szerint bőven lesz feladata az új operatív törzsnek. Bár az eddigi hírek alapján agrárfókuszú intézkedések várhatók, „magának a problémának a kezelése sokkal inkább komplex környezetvédelmi-vízgazdálkodási megközelítést igényel” – hangsúlyozza. A Deákot idéző közlemény kiemeli, hogy:
először is át kellene gondolni az uniós agrártámogatásokat, mert azok jelenleg „rendkívül egyenlőtlenül oszlanak el”.
Rendre a támogatott gazdák felső 10 százaléka kapja az agrárpénzek mintegy 80 százalékát, és szántóföldi termelésre megy a finanszírozás háromnegyede, a gyepgazdálkodók, állattartók, szőlő- és gyümölcstermesztők, kertészetek, nád- és halgazdaságok csak a pénzek maradékán osztozhatnak – sorolta a szervezet közleménye.
Jelenleg az látszik, hogy „a nagy gazdák termelékenységének javítása elvitte a pénzt a kisebb gazdaságoktól és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodástól, mivel az áremelkedések miatt sorra dőlnek be a kis- és közepes gazdaságok, és az idei aszály még a legnagyobbakat is felkészületlenül érte” – fogalmazott Deák Dalma.
Az új agrártámogatási ciklus stratégiai terve most készül, eszerint Magyarország 2027-ig mintegy 5300 milliárd forintot oszthat el a gazdák között. Deák szerint ebből a pénzből fordítani kéne
a még talpon lévő, de méltánytalan helyzetbe került kis- és közepes gazdaságok megmentésére, illetve arra, hogy az uniós források olyan gazdálkodási formák és beruházások terjesztéséhez járuljanak hozzá, amelyek a mezőgazdaság klímaváltozáshoz való rugalmas alkalmazkodóképességét segítik.
Ilyenek szerinte a vízvédelmi és élőhelyfejlesztési beruházások vagy az agrár-környezetgazdálkodási kifizetések – értesült a HVG cikkéből az Agro Napló.
Meg kell tanulnunk alkalmazkodni az egyre hosszabb száraz időszakokhoz
„A rendkívüli aszályhelyzet környezeti problémáktól leválasztott kezelése olyan, mintha egy TBC-s beteget lázcsillapítással akarnánk meggyógyítani. Amennyiben pedig az aszálykezelés leszűkül a mezőgazdasági vízhasználatok, ellenőrizetlen vízkivételek további fokozására és az újabb és újabb területek művelésbe vonására, az egyenesen a legyengült szervezet piócás kezeléséhez vagy a vércsapoláshoz hasonlítható. Rekord alacsony vízállásoknál egyszerűen nincs miből öntözni, a felszín alatti vizek fokozott kitermelése pedig a talajvízszint süllyedését okozza, ami bár nem olyan látványos, mint egy kiszáradó patak, de hasonlóan nagy, sőt olykor még nagyobb problémákat okoz. Az ellenőrizetlen kutakból öntöző mezőgazdaság a saját ellehetetlenülését okozza, nem túlzás azt mondani, hogy ez olyan, mintha a félrekezelt beteg öngyilkosságot követne el” – fogalmaz Deák Dalma.
Szerinte tüneti kezelés helyett a kiváltó okokat kellene megszüntetni, és gyökeresen át kéne gondolni a vízgazdálkodást Magyarországon, amely a mai napig a víztöbbletek elvezetésére, a belvizek és árvizek mielőbbi eltüntetésére van optimalizálva.
„Most is mindenhol nagy erőkkel zajlik a belvízelvezető-csatornák mélyítése, kotrása, a part menti, árnyékot adó növényzet eltávolítása, pedig ez éppen olyan tévút, mint a gátrendszerek mögötti duzzasztás és medertárazás. Az aszály miatt leállított nyugat-európai vízerőművek példája jól mutatja, hogy a gátak sem mérséklik a vízhiányt, sőt, a könnyen felmelegedő állóvizek vízminőségi és ivóvízellátási problémákkal terheltek”.
„A termőföldeken a megoldás az ár- és belvizek minél nagyobb területen történő szétterítése, a hirtelen lezúduló csapadék talajba szivárogtatása és a felszín alatti vízkivételek mérséklése lehet, települési szinten pedig a csapadék és tisztított szennyvíz összegyűjtése, víziközműrendszerek felújítása és átállás víztakarékos megoldásokra.”
Végezetül Deák kiemeli, hogy a mostani aszály nemcsak a gazdáknak, de a turizmusnak, a vízigényes ipari létesítményeknek is gondot okoz, szenvednek a természeti erőforrásainkat fenntartó ökoszisztémák, és már a városi családok életét is megnehezítik az egyre gyakoribb vízkorlátozások.
(Forrás: HVG)
