Műtrágya-problémák: mit fogunk enni?

Az orosz–ukrán háború kitörése óta kevés olyan hír érkezett, melyet az egész világ örömmel üdvözölt, de a háborús felek megegyezése az ukrán gabonaexport újraindításáról mindenképpen ilyen volt. A megtámadott ország a világ egyik legnagyobb gabonatermelője és -exportőre, a támadó fél mellett az ő kivitelüktől függ egy sor afrikai, közel-keleti és ázsiai ország élelmezése, így a fél világot sújtó éhínséggel, illetve az erre borítékolhatóan következő migrációs hullámokkal fenyegetett az, hogy a sorozatos orosz támadások miatt a raktárakba szorult mintegy 22 millió tonna ukrán szemestermény. Bár a fő exportkikötőre, az odesszaira már a megállapodás másnapján orosz rakétatámadás zúdult, az ukránok így is folytatták a kivitel újraindítására való felkészülést, hétfő reggel pedig ki is futott Odessza kikötőjéből a háború kezdete óta az első, ukrán gabonával megrakott hajó.

A háborúskodáson túl viszont két további, fontos tényező befolyásolja még a világ mezőgazdasági termelését. Az egyik persze a klímaváltozás miatt már teljesen megváltozott időjárás, a másik pedig napjaink szintén nagy slágere, az egekben járó gázár. Utóbbi azért kritikus kérdés az agráriumban, mert a jó termés egyik előfeltétele a műtrágyázás, az egyik legelterjedtebb műtrágyafajta gyártásához pedig rengeteg földgáz kell. És mivel a termények előállításához nagyon drága dologból kell nagyon sok, nyilván a termények is iszonyúan megdrágulnak.

Minden drágul, és drágulni is fog

Az Eurostat július elején közölt adatai szerint a mezőgazdasági termékek és szolgáltatások átlagárai 9,5 százalékkal nőttek 2022 első negyedévében 2021 negyedeik negyedévéhez képest az Európai Unióban. Ezen belül az energiahordozók és kenőanyagok ára 17,4 százalékkal lett magasabb, a műtrágya és egyéb talajjavítók pedig 21,2 százalékkal kerülnek többe, mint tavaly év végén. Éves összevetésben ez azt jelenti, hogy a műtrágya ára egy év alatt megduplázódott, a mezőgazdaságban felhasznált energiáé és kenőanyagoké pedig több mint 55 százalékkal ugrott meg EU-s szinten – értesült a HVG cikkéből az Agro Napló.

Mindez persze a takarmányárakat is feljebb húzta, tavaly decemberhez képest 9,2 százalékkal kerülnek többe, a tavalyi első negyedévhez képest pedig 23 százalékos a drágulásuk. A mezőgazdasági termékek pedig mindeközben kategóriától függően 21 és 51 százalék közötti dráguláson estek át. Nem csoda, hogy az ENSZ élelmezésügyi szervezete, a FAO élelmiszerár-indexe nemrég történetének legmagasabb értékére, 156 pontra hágott – két éve ez az érték még csak 103 pont volt. Igaz, az index már zsinórban harmadik hónapja ismét csökken – a legfrissebb, júniusi index 154,2 pontot mutat – de még mindig 29 ponttal, vagyis 23 százalékkal magasabb, mint egy éve. Friss és pozitív fejlemény ugyanakkor, hogy az ukrán gabonaszállító hajó elindulása, valamint a kiemelkedő orosz termésátlagok hírére a háború előtti szintre csökkentek vissza a szemestermények árai, ami még tovább csökkenti majd a következő FAO-indexeket is.

A műtrágyához visszakanyarodva: a globális átlagárak már közel 30 százalékkal emelkedtek az év kezdete óta – de a gondok nem akkor kezdődtek, tavaly egész évben összesen 80 százalékkal drágult meg a termék. A különféle műtrágyák alapanyagai közül a karbamid (melynek a magyar mezőgazdaságban is használatos az angol, „urea” megnevezése) ára megdöntötte a 2008-as csúcsát, a foszfátok és a kálisó pedig szintén csúcsközelben mozog, mutatott rá a Világbank blogja még májusban.

A nitrogénalapú műtrágyák gyártásához pedig az ammónia az elengedhetetlen hozzávaló, mely gyártásához pedig rengeteg földgáz kell – hogy a gáz mennyire megdrágult az oroszok Északi Áramlat 1-es machinációinak és más, szerencsétlen körülményeknek köszönhetően, azt meg mára már mindenki kívülről fújja. Az energiahordozó várhatóan egyhamar nem is lesz olcsóbb, miután a Gazprom bejelentette, hogy még lejjebb tekeri az említett vezetéken küldött gáz mennyiségét, az alapból kevés, 40 százalékosról a vezeték kapacitásának csupán 20 százalékára sorvasztva a szállítmányokat.

De nemcsak Európában van műtrágyagond. A világ második legnagyobb exportőre, Kína nem gázzal, hanem jellemzően szénnel gyártja az ammóniát, de az is megdrágult, így a termelést ott is vissza kellett fogni. Az ország már korábban „legalább 2022 júniusáig” leállította a műtrágya-exportját, hogy el tudja látni a saját gazdáit. A Reuters értesülései szerint Kína ráadásul most arra készül, hogy az egyik fontos műtrágyaalapanyag-csoport, a foszfátok kivitelét is korlátozza. A tervek szerint 2022 második félévében a tavalyi második félévben exportált 5,5 millió tonna helyett idén csak 3 millió tonna foszfátot adhatnak el külföldre a gyártók. A kínai műtrágya és műtrágya-alapanyagok legnagyobb felvásárlói a környező országok, de ha ők nem jutnak hozzá a szükséges termékekhez, akkor más piacokon fognak szétnézni, tehát ez is tovább fogja pörgetni a műtrágyák globális drágulását.

A Világbank szerint összességében a műtrágyák most vannak a „legkevésbé megfizethető” szinten a 2008-as gazdasági összeomlást követő élelmezési krízis óta. Elemzésük szerint a kilátások sem jók: arra számítanak, hogy a karbamidárak egészen addig történelmi magasságokban maradnak, míg a szén és a földgáz ára is ott tanyázik. A foszfátok ára pedig addig nem kezd el csökkenni, míg előbb az ammónia és a kén ezt meg nem teszi – de az árukra hatással lesz a kínai export alakulása is. A kálisónál az elemzők egész jövő évre történelmi árcsúcsokra számítanak, hacsak az orosz és a fehérorosz ellátás vissza nem tér a nemzetközi piacokra.

Csak a kirakatnak keménykednek

Oroszország a gabona mellett a műtrágya előállításában és kivitelében is ott van a világ legnagyobb tényezői között, Fehéroroszországgal együtt a globális műtrágyaexport 20 százalékáért felelnek. Mindez idén eltűnt a világpiacról – legalábbis első látásra. A fehérorosz műtrágya-alapanyagok felvásárlását még egy korábbi szankciós csomag akadályozza az EU-ban, az orosz ipari és kereskedelmi minisztérium pedig márciusban, válaszul arra, hogy a háború miatt kivonultak az országból a nyugati cégek, arról tweetelt, hogy leállították a műtrágyaexportjukat. Vlagyimir Putyin tudva, milyen erős ütőkártya van a kezében, májusban azt mondta Mario Draghi olasz miniszterelnöknek egy telefonos egyeztetésen, hogy a nyugati szankciók eltörléséért cserébe újraindítja Oroszországból a gabona- és műtrágyaexportot.

Valójában az export soha nem állt le. Eleve, az orosz műtrágya (és gabona) annyira fontos, hogy a Nyugat nem is tiltotta meg a vásárlásának folytatását, ahogy kimaradt a szankciók hatálya alól minden más orosz mezőgazdasági termék is. A Kreml pedig a kirakatnak keménykedik ugyan, de valójában bolond lenne lemondani egy ekkora üzletről, pláne háborús helyzetben, amikor a nyugat által valóban szankcionált egyéb termékek miatt kiszakadt a pénztárcája.

Az viszont igaz, hogy Oroszország letekerte az export volumenét. Azonban ezt jóval a háború előtt megkezdték, már tavaly érvényben volt a kvótázás, és május végéig tartott. Júniusban aztán annyit exportálhattak a vállalatok, amennyit csak akartak, míg érvénybe nem lépett a következő korlátozás, ami július 1. és december 31. között szabályozza le a termékekből a kivihető mennyiséget.

Ezzel együtt sem lett sokkal tisztább a kép az orosz műtrágya-külkereskedelemben. Bár a Kreml közleményeiben ott vannak a célszámok, a Trade Data Monitor szerint már idén januártól nincs adatszolgáltatás a műtrágyakivitelükről, így a valós volumen ellenőrizhetetlen. Ugyanakkor több országból – köztük az USA-val és Brazíliával – érkeztek hírek befutó orosz műtrágya-szállítmányokról, már áprilisban.

Mi lesz jövőre?

Az agrárminisztériumi jelentés szerint az amerikai gazdák az aktuális szezonban még a tavaly megvásárolt és betárazott műtrágyát használják fel. Az USA alapesetben az összes importműtrágyája 17 százalékát Oroszországból és Fehéroroszországból szerzi be, de olyan nagyon akkor sem kellene kétségbe esniük, ha ezek a források teljesen elapadnának, mert jelentős a hazai műtrágyagyártásuk is. A kevésbé gazdag országok viszont másként kénytelenek megküzdeni az elszállt árakkal, a szubszaharai államok például már most visszafogták a műtrágya-felhasználásukat, pedig ők alapból sokkal kevesebbet használnak a nagy nyugati termelőországokhoz képest, anyagi okokból. Ez tovább növeli az élelmiszerellátás összeomlásának kockázatát a világ egyik legsebezhetőbb régiójában.

A nagy agrárországok közül Brazília és Mexikó függ leginkább az orosz – és fehérorosz – műtrágyától, az ő importjuk több mint negyede jön a két országból. Brazília teljes – tehát nem csak Oroszországból érkező – importmennyisége 15 százalékkal csökkent az első negyedévben az egy évvel korábbihoz képest, márpedig Jair Bolsonaróék a világ legnagyobb műtrágyaimportőrei, az éves felhasználásuk több mint négyötöde érkezik a határaikon túlról. Legnagyobb ellátójuk pedig pont Oroszország, rendes körülmények között a brazil mezőgazdaság Putyinék kivitelének 21 százalékát szívja fel. A bizonytalan szállítmányok miatt idén Brazília is taktikát váltott, nagyon erősen rámentek a kanadai kálium-kloridra, tavalyhoz képest több mint 71 százalékkal többet szereztek be belőle az első félévben. Az észak-amerikai ország így is csak a második helyre bírt feljönni a brazilok műtrágya-ellátóinak ranglistáján, a szemlátomást örök első oroszok mögé.

Ukrajna óriási szemestermény-exportőr, de nem nagy műtrágyagyártó. Önmagukat látják el leginkább, és a hazai fogyasztás kb. 25 százalékát importból fedezik – melynek háromnegyede viszont eddig Oroszországból és a szövetséges Fehéroroszországból származott. Bár a gazdák idén is bevetették a földeket, ők is még a tavaly vásárolt műtrágyát használták, és az anyag utánpótlása kérdéses. Így, ha a beragadt, 25 millió tonna termény exportja a mostani próbaüzem után „rendesen” újraindul is, a globális élelmiszer-ellátás kérdése hosszú távon nem oldódik meg, hiszen a megcsappanó műtrágyakészletek az ukrán termésátlagot is lecsökkenthetik jövőre. Persze ebben a kérdésben is rengeteg múlik azon, meddig húzódik még el a háború, és mi lesz a végkimenetele.

Az amerikai mezőgazdasági minisztérium 2023-as kilátásai borúsak. Szerintük a műtrágyaárak jövőre is az egekben maradnak, ez pedig a következő évben még szélesebb körben kényszeríti majd arra a gazdákat, hogy kisebb területen vessenek vagy kevesebb műtrágyát használjanak fel, de képben van az is, hogy a megszokottakhoz képest átállnak más, kisebb műtrágyaigényű növények termesztésére. Ezek várhatóan mind a termésátlagok hanyatlásával járnak majd együtt.

Pár gyár már feladta

A műtrágya nemcsak a termésátlagok fokozása miatt fontos, a gyártása melléktermékeként képződő ipari szén-dioxidot számos egyéb területen felhasználhatják. Nagy-Britanniában például az üzemek eladják, így kerül buborék az üdítőkbe, de a műtrágyás széndioxiddal kábítják el az állatokat a vágóhidakon, azt használják fel a húskészítmények hűtéséhez és tartósításához, de a kórházak is felhasználják a betegek altatásához. Hogy mennyire életbevágó lehet ez a melléktermék, az tavaly ősszel vált nyilvánvalóvá a szigetországban, amikor a már akkor megszaladó gázárak miatt leálltak a helyi műtrágyagyárak, és a kormánynak csak az utolsó pillanatban, komoly tőkeinjekcióval sikerült őket rábírnia a továbbműködésre, és megelőznie ezzel egy kártyavárszerű összeomlást.

A brutális árak miatt azonban megint szorul a hurok a brit műtrágyásoknál. A legnagyobb gyártó, a CF Fertilisers UK június elején jelentette meg átstrukturálási tervét, mely értelmében a tavaly szeptemberi energiakríziskor leállt, és azóta újra sem indított, Cheshire megyei Ince településen működő ammóniagyáruktól végleg elköszönnek, és a jövőben a billinghami komplexum lesz az egyetlen helyi ammóniagyáruk. Egyébként ez volt az, aminek tavaly a brit kormány azért fizetett, hogy ne zárjon be.

A fenti átstrukturálás, illetve végleges gyárbezárás még csak terv, de konkrét leállást már hoztak a gázárak a szomszédban. A régió egyik legnagyobb műtrágya-gyártója, a marosvásárhelyi Azomures június 23-tól leállította az ammóniagyártást az üzemében (ezt már tavaly év végén is megtették, akkor is a gázárak miatt). A műtrágyagyártás ment tovább, most is megy, de attól fogva a korábban felhalmozott ammóniakészleteket élik fel, míg azok el nem fogynak. A leállást bejelentő sajtóközlemény arról nem tett említést, mi lesz a készletek kiürülése után. Az Azomures kínlódása nem román belügy, ők a fő beszállítói Csányi Sándor KITE Zrt.-jének, de más magyar ügyfeleik is vannak.

Bigéék a présben

Ami az importot illeti, az elmúlt években hagyományosan a Magyarországon értékesített műtrágya 8–11 százaléka Oroszországból érkezett, de itthon a nagyjából 60 százalékos piaci részesedéssel bíró Nitrogénművek Zrt. a fő ellátó. Bige László vállalata nem értékesít ipari szén-dioxidot, így egy esetleges gyárleállást „csak” a mezőgazdaság szenvedne meg, a hazai egészségügy nem. De a jó híreknek itt a végére is értünk.

A piaci gázárak természetesen a Nitrogénműveket is kínozzák – már tavaly óta. A vállalat néhány nappal ezelőtt adta le céges beszámolóját, aszerint, míg 2020-ban 3,5 milliárd forintos nyereség jött nekik össze, addig tavaly már 11,4 milliárdot buktak, elsődlegesen az energiahordozó durva drágulása miatt. Konkrétan az a helyzet, hogy az ammónia, majd a nitrogénműtrágyák gyártása a földgáz szintézisén alapszik, és általánosságban a termelési önköltségek 72–85 százalékát teszi ki.

A HVG megkereste a vállalatot, ahol érdeklődésükre közölték, hogy a földgázbeszerzésükkel nincs gond, a szükséges mennyiséget, ha nagyon drágán is, de biztosítani tudják a gyáruknak, és „mindent elkövetnek”, hogy a következő mezőgazdasági szezonban el tudják látni a piacaikat a termékeikkel (a régióban elismert a Nitrogénművek műtrágyája, a cég exportaránya 50 százalékos).

A Nitrogénművek a lapnak rámutatott, hogy a földgázpiachoz hasonlóan a műtrágyagyártásra is erős szezonalitás jellemző. A felhasználás elsősorban tavaszi időszakra koncentrálódik, de a kereslet kielégítése csak folyamatos gyártással biztosítható, a nyári időszakban le nem gyártott mennyiség később nem pótolható, hasonlóan ahhoz, hogy azok a gáztárolók, melyeket a tavaszi-nyári időszakban nem töltenek fel folyamatosan, télen okozhatnak óriási problémát.

Műtrágyázás itthon

Korábban idézte a HVG az EU-s statisztikákat az eszeveszett módon dráguló műtrágyáról. Csak Magyarországot tekintve se jobb a helyzet: a Központi Statisztikai Hivatal szerint az idei év első negyedévében átlagosan háromszor voltak magasabbak a hazai műtrágyaárak, mint egy évvel korábban. Így, míg a tavalyi év első negyedévében a gazdák 723,2 ezer tonna műtrágyát vásároltak, és 60,9 milliárd forintot fizettek érte, idén, az első három hónapban már csak 565 ezer tonna műtrágyát értékesítettek itthon közvetlenül a termelőknek, ami 28 százalékos csökkenés – az értékesítés nettó árbevételében viszont 118 százalékos növekedés, idézi az Agrárszektor az Agrárközgazdasági Intézet (AKI) Agrárstatisztikai Információs Rendszerének (ASIR) legfrissebb kiadványát.

De az első negyedévben a mezőgazdasági termelés során közvetlenül használt egyéb anyagok ára is emelkedett. Éves összevetésben a gépek ára 7 százalékkal, a növényvédő szereké 12,8 százalékkal, a vetőmagé pedig 18,6 százalékkal nőtt. A takarmány és az energia több mint 33 százalékkal drágult. Nyilván számos egyéb tétel is drágult az agráriumban, a KSH szerint a mezőgazdasági termelői árak szintje összességében 33,9 százalékkal lett magasabb egy év leforgása alatt.

A Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Országos Szövetsége sem mosolyodik el, amikor kiértékeli a fennálló helyzetet. A MAGOSZ a HVG kérdésére először is kiemelte, hogy az idei, „rettentő nagy” aszály hatalmas terméskiesést okoz. Az általános drágulás ilyen alacsony termésátlagok mellett jelentős veszteségeket okoz a gazdáknak, és a termények felvásárlási árainak növekedését simán elmossa a műtrágya, az üzemanyag, az áram és a munkaerőköltségek emelkedése. A MAGOSZ szerint az egy hektárra vetített költségek idén közel háromszorosára emelkedtek.

A szövetség műtrágya terén ellátási problémáktól nem tart, szerintük nagyobb gond, hogy lesz-e fizetőképes kereslet ilyen áron a műtrágyákra, hiszen az aszályos területekre még több anyag kell a megfelelő termelésszint eléréséhez. Szerintük sokan – mint a fentebb már említett szubszaharai országokban – inkább kevesebb ráfordítással fogják megvalósítani a termelést, mely a terméseredményekre lesz negatív hatással. „Feltételezhető, hogy olyan kultúrák kerülhetnek előtérbe, melyek extenzívebb körülményekhez adaptálhatók” – ez azt jelenti, hogy szerintük a magyar gazdák is átállhatnak külterjes gazdálkodásra, mely nem a termelékenységet növeli (például műtrágyázással) ugyanazon a területen, hanem ehelyett újabb területeket von be a termelésbe. Erre valószínűleg minden lehetőségük meg is lesz, miután az Európai Bizottság a múlt héten azt javasolta, hogy az EU rövid távon térjen el az agrárszabályozásától, és tegye lehetővé további 1,5 millió hektár terület művelésbe vonását, hogy növekedhessen az államszövetség gabonatermelése.

A MAGOSZ szerint a műtrágyázás drasztikus visszafogása lehet, hogy elsőre költségkímélő húzás, de a talajaink tápanyagszolgáltató képességét is negatívan befolyásolja, mely talajdegradációhoz vezethet. Úgy látják, ezzel a terméseredmények akár 50–70 százalékkal is csökkenhetnek. Szerintük a mostanihoz hasonló, extrém aszályos, illetve nagyon drága műtrágyás időszakok kezelésére a precíziós gazdálkodás, a talajnedvesség-megőrző eljárások alkalmazása (pl. forgatás nélküli művelés, talajlazítás, takarónövények alkalmazása), a felszíni vizek megtartása és a medertározás lehet a megoldás – utóbbi, ha kell, akkor a folyók duzzasztásával is.

(Forrás: HVG)