Hogyan járuljon hozzá az európai növénytermesztés a globális élelmiszer-ellátáshoz és miként tartsa fenn azt, miközben csökkentenie kell az üvegházhatású gázok kibocsátását? Minként tartsa fenn a biológiai sokféleséget, de szorítsa vissza a társadalmat és a környezetet potenciálisan károsító ráfordításokat? Mindeközben hogyan biztosítsa, hogy ne kerüljön ki több termőterület a termelésből? – teszik fel a kérdéseket az Agrárközgazdasági Intézet munkatársai tanulmányukban.

Nem beszélve arról, hogy az éghajlatváltozás kezelésének egyre sürgetőbb szükségessége is többletfeladatokat ró az EU mezőgazdaságának döntéshozóira. Az Európai Zöld Megállapodás (GD) keretében a „Termőföldtől a villáig” (F2F) stratégia az éghajlat semlegességének 2050-ig történő elérését segíti elő, és 2030-ra az üvegházhatású gázok kibocsátásának 55%-os csökkentését célozza meg. Ennek eléréséhez az élelmiszer-termelésben jelentős módosításra, a növényegészségügyi stratégiák átállítására és a mezőgazdasági ágazatban az innováció felgyorsítására lesz szükség – értesült a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara közleményéből az Agro Napló.

Ezekkel a sürgető kérdésekkel foglalkozik Szabó Levente és Nábrádi András tanulmánya, amely teljes terjedelmében itt olvasható.

(Forrás: NAK)