Záporok zavarják az aratást

A múlt hét második felében sokfelé alakultak ki heves zivatarok az országban, vasárnaptól is még többfelé esett, de már csak kisebb mennyiség. Múlt szerda óta az ország északkeleti harmadán jelentős, sokfelé 20-70 mm közötti csapadék hullott, bár például Csenger térségében csak 1 mm esett, a több felhőszakadás által érintett tájakon pedig akár 100 mm-nél is több. Az ország többi részén 3-20 mm közötti mennyiséget mérhettünk, délen és a Rába mentén többfelé csak néhány milliméter hullott (1. ábra). Az elmúlt harminc nap csapadékösszegében a megelőző időszakban megfigyelt hiány főként a Tiszántúlon és az Alföld északi tájain pótlódott jelentősen ezzel a csapadékkal (2. ábra). A 90 napos összeg főleg az Alföld déli részén marad el az átlagostól (3. ábra). A talajfelszín sokfelé sárossá vált (4. ábra), az Alföldön belvízfoltok is keletkeztek, az Északi-középhegységben pedig villámárvizek vonultak le egyes patakokon. A középső talajrétegbe is jutott a nedvességből, így főként az Alföld déli és nyugati részére jellemző kisebb száraz foltoktól eltekintve, jellemzően kellő nedvesség áll a növények rendelkezésére a talajban (5. ábra) – olvasható az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) agrometeorológiai jelentésében, melyet az Agro Napló is megkapott.

A legmelegebb órák hőmérséklete szerdán, csütörtökön és pénteken országszerte meghaladta a 30 fokot, pénteken az Alföldön nagy területen 35 fok fölé forrósodott a levegő (6. ábra). A pénteken érkezett hidegfront hatására szombatra jelentősen visszaesett a hőmérséklet. Átmeneti felmelegedés után kedden újabb hűvösebb léghullám érkezett térségünkbe, így szerdán a napos idő ellenére is csak 25 fok körüli maximumok alakultak ki, csütörtök reggelre pedig sokfelé 10 fok közelébe csökkent a hőmérséklet.

Az árpa aratása már többfelé megkezdődött hazánkban, de az érés végén jár a repce és a búza is. Az elmúlt napok csapadéka nem hiányzott ezeknek a kultúráknak és előfordulnak megdőlt táblák is. Az aratásra meleg, száraz idő lenne az ideális a folytatásban. A kukorica és a napraforgó számára viszont jól jött a múlt heti meleg és a napsütés, majd az azt követő csapadék, szépen növekednek az állományok.

A legfrissebb NDVI vegetációs index térképeink a június közepére vonatkozó állapotot mutatják. Ebben az időszakban magas az index értéke, de az előző időszakhoz képest már nagy területen csökkenés látható, mely főként az őszi vetések érésének tudható be. A nyári növények zöld tömege ugyanakkor intenzíven növekszik. Az anomália térkép szerint a sokéves átlagnál továbbra is országszerte jóval magasabb az index értéke, azaz a növényzet fejlettebb, dúsabb, zöldebb a szokásosnál (7. ábra).

A kukoricatermesztésben használatos 10 fokos bázishőmérséklettel április 1-től számolt hőösszeg jelenleg többnyire 490 és 610 foknap között alakul, az alacsonyabb értékek nyugaton, a magasabbak keleten, délkeleten vannak, az országon belüli különbség egyre nő. Az összegzés kezdete óta folyamatos elmaradásban van a hőösszeg, a tavalyi évhez képest 30-110 foknap ez az elmaradás, a sokéves átlaghoz képest pedig 30-70 foknap (8. ábra). Ez azt jelenti, hogy a növények fenológiai fázisai körülbelül egy héttel később következnek be a szokásosnál.

Az őszi vetésű kalászosok és a repce számára ideális, illetve a tényleges időjárási paraméterek (csapadék, talajnedvesség, hőmérséklet) összevetését mutatjuk be ezúttal a Kaposvár körüli területre vonatkozó agrogramon[*] (9. ábra). Augusztus utolsó dekádjában több hullámban jelentős csapadék hullott, így az őszi káposztarepce vetése a történelmi aszály után már kellően nedves talajba történhetett. A csapadékos idő szeptemberben is folytatódott, így a repce szépen kelt és gyorsan fejlődött. Az őszi kalászosok vetéséhez az október első felét jellemző száraz idő és optimális nedvességtartalmú talaj kedvező körülményeket teremtett. A hónap közepétől a talaj felső rétege egyre jobban kiszáradt, nehezítve ezzel a kelést. A november első hetében érkezett csapadékra igen nagy szükség volt az egyenetlenül kelt táblák egységesedéséhez, a sokáig kitartó enyhe időben az állományok kellően megerősödve indultak a télnek. A decemberi újabb bőséges csapadék hatására a talaj egyre mélyebb rétegei nedvesedtek át, töltődtek föl az Alföldön is, ami a növények tavaszi-nyári fejlődéséhez nélkülözhetetlen. Az év első hónapjában folytatódott az esős idő, egymást követő mediterrán ciklonok hoztak országszerte kiadós csapadékot, melyet a talaj már befogadni nem tudott, így egyre nagyobb területen jelentek meg a belvízfoltok, elsősorban az Alföldön. Január második felére már az ország túlnyomó részén elérte, a középső országrészben 100-150 mm-rel meg is haladta a szeptember eleje óta összegzett csapadék az őszi vetésű növények számára optimális mennyiséget. Január végén szárazabbra és kevésbé enyhére fordult az idő, de az igazi tél csak február első hetében érkezett meg. Február első fele száraz, hideg időt hozott, a tél folyamán egyedül ekkor sikerült a talajnak 5-20 cm mélyen átfagynia, miközben a belvizes területek kiterjedése lassan csökkent. A télies időjárás csak átmenetinek bizonyult, február közepén jelentően megenyhült az idő, de az egész hónap szárazabb maradt az ilyenkor szokásosnál, és március első két dekádjában is csak a déli országrészben hullott az átlagosnál több csapadék. Március utolsó harmadában kiterjedt esők érkeztek, az ország nagyobb részén átnedvesedett az ekkorra már kiszáradó fölső talajréteg. Kivétel ez alól az északnyugati országrész, ott csak áprilisban kezdődött ez a folyamat, de az április közepi nagy mennyiségű csapadék ott is feltöltötte a talajt. A hónap utolsó dekádjában azonban főként az Alföldön már száradni kezdett a talaj. Május első dekádjában főleg keleten kevés csapadék hullott, a talaj tovább veszített a nedvességtartalmából, majd a hónap közepén mediterrán ciklonok sorozata hozott bőséges csapadékot a kritikus kalászhányás – virágzás fenofázisra. Május utolsó dekádjában szárazabb, mérsékelten meleg idő volt a jellemző, csak elszórt záporok fordultak elő az országban, de június elején ismét csapadékosra fordult az idő, így a magképződés során is kellő nedvességhez jutottak a növények. Az érés időszaka nyári meleggel kezdődött, majd változékony időjárás lassította ezt a folyamatot is. Az összegzett csapadék az ország túlnyomó részén a tenyészidőszak kezdete óta az optimális mennyiség fölött vagy a körül alakul, délnyugaton és északkeleten többfelé jelentős többlet is kialakult mostanra.
A szokásosnál enyhébb őszi és téli idő hatására az összegzett hőösszeg számottevően meghaladja az optimális értéket. Az átlagosnál enyhébb tél és kora tavasz miatt a kultúrák a szokásosnál hamarabb fejlődésnek indultak, viszont áprilisban és májusban gyakran volt az optimálisnál hidegebb időjárás. A kalászosok magképződés fenofázisában nem volt hőség, így ez az életszakasz nem rövidült le, e miatt sem alakul ki termésveszteség.
Kukoricára vonatkozó agrogramot Miskolc térségére vonatkozóan mutatunk be (10. ábra). A tavalyi évhez hasonlóan az idén is késve kezdődött a kukorica vetése. Az április az átlagosnál hűvösebben alakult, és a talaj hőmérséklete csak lassan, a szokásosnál később érte el tartósan a 10 fokos küszöbértéket. A talajnedvesség kedvezően alakult még a vetés kezdeti időszakában, április közepétől azonban főként az Alföldön többfelé kevesebb csapadék hullott az ilyenkor szokásosnál, és május első dekádjában is kevesebb eső öntözte a friss vetést az optimálisnál. Így a felső talajréteg, ahonnan a kukorica ilyenkor a nedvességet gyűjti, elsősorban az Alföldön kiszáradt. A hónap közepén érkezett bőséges csapadék azonban pótolta nedvességet, a növények fejlődése optimálisan alakult, de északkeleten, ahol kevesebb esett, május végére ismét szárazzá vált a talaj. Június elején éppen időben érkezett az újabb csapadék, hogy megszüntesse a Tiszántúl északi felén kialakulóban lévő aszályt, majd a hónap utolsó dekádjában is országszerte záporok öntözték az állományokat. A tenyészidőszak eddig eltelt részében hazánk nagyobb részén az optimális körül, vagy a fölött alakult a csapadékösszeg, inkább csak a Tiszántúlon volt elmaradás. A hőmérséklet áprilisban, májusban és júniusban is gyakran alakult alacsonyan a kukorica igényeihez képest, így jelenleg az összegzett hőösszeg jócskán elmarad az optimálistól.

A következő 6-8 nap során meleg, nyári időben lesz részünk. Bár szombaton érkezik egy hidegfront, de jelentős lehűlést nem hoz. Szombaton sokfelé, vasárnaptól szórványosan várható, elsősorban a délutáni, esti órákban csapadék, zápor, zivatar formájában. Ez azt jelenti, hogy országos, tartós csapadék nem valószínű. A zivataros foltokban akár jelentősebb mennyiség is leeshet, míg nagyobb területek teljesen kimaradnak a csapadékból. Így az ország nagy részén száradni fog a talaj. Tartós levélnedvesség, illetve hosszan tartó magas páratartalom nem valószínű. Jelentősebb szél a zivatarok környezetén kívül vasárnap fújhat, a többi napon csak napközben élénkül meg átmenetileg. A legmelegebb órák hőmérséklete többnyire 30 fok közelében alakul majd.

(Forrás: OMSZ)

Kövesse napról-napra az agrometeorológiai elemzéseket az Agro Napló főoldalán: www.agronaplo.hu!

[*] Az őszi vetésű kalászosok számára ideális, illetve a tényleges időjárási paraméterek (csapadék, talajnedvesség, hőmérséklet) összevetése látható az agrogramnak elnevezett ábrán. A legfelső, a csapadékot ábrázoló grafikonon megjelenik a napi csapadék (bal oldali tengelyen), az időszak során összegzett és a növény számára optimális összegzett csapadék (jobb oldali tengelyen). Így jól látszik a két utóbbi érték közötti eltérés, ami a csapadékhiányt vagy -többletet mutatja. A talajnedvesség ábrán a növények számára felvehető hasznos vízkészlet százalékában vannak megadva az értékek. Szeptember és október hónapokban a talaj felső 20 cm-es rétegét, a későbbiekben a felső 50 cm-es rétegét ábrázoljuk. A már kritikusnak tekinthető 40%-os érték alatti időszakot pirossal emeljük ki. A hőmérséklet ábrán a napi hőmérsékleti szélsőértékek mellett a növény számára optimális napi középhőmérsékletet (bal oldali tengelyen), valamint a görgetett hőösszeget (2 Celsius fokos bázissal) és ennek optimális értékeit mutatjuk be (jobb oldali tengelyen).
A kukoricára vonatkozó agrogram az erre a növényre jellemző optimális értékekhez viszonyítja a ténylegesen mért környezeti adatokat a növény vegetációs időszakában. A talajnedvesség május 15-ig a fölső 20 cm-es, majd ez után a fölső 50 cm-es réteg nedvességét mutatja. A hőösszeget 10 Celsius fokos bázishőmérséklettel számítjuk.