Az intézmény egyike azon helyeknek a világon, ahol a kutatóknak meggyőződése, hogy a kecskék, sertések és más jószágok nem buták, és gondolkodásuk szempontjából is méltók a tudományos figyelemre. Ezt pedig egyre több eredmény is alátámasztja, az elmúlt évtizedben az FBN kutatói és mások igazolták, hogy a sertések az empátia jeleit mutatják, a kecskék pedig vetekednek a kutyákkal a szociális intelligencia tekintetében. És a tudományterület egyik legfrissebb felfedezése szerint a tehenek képesek „bilire” járni, ami olyan tudatos viselkedésre vall, amely még néhány szakértőt is megdöbbentett – értesült az iPon cikkéből az Agro Napló.

A terület ugyanakkor nagy kihívásokkal néz szembe, és nem csak azért, mert a kecskéket például nem könnyű kordában tartani. A haszonállatok hatalmas méretűek lehetnek, sokukat nehéz betanítani, és a megszokott finanszírozók, illetve a nagy presztízsű folyóiratok általában nem vevők az ilyen kutatásokra. De ahogy a szakértők sorra leküzdik ezeket az akadályokat, nemcsak a haszonállatok elméjébe, hanem saját evolúciónkba is betekintést nyernek. És amit feltárnak, az még azt is megváltoztathatja, ahogyan ezeket az állatokat tartjuk és kezeljük.

Sertésfitnesz és egyéb kihívások

Az FBN több mint 700 sertésnek otthont adó, L alakú, zárt istállójának egy kis helyiségében a kutatók egyenként terelik a mindössze 6 hónapos, de máris 120 kilogrammos sertéseket egy futópadra. A hagyományos vezérlőpanel helyett a rendszerre egy méretes, világító kék gomb van felszerelve orrmagasságban, amelyet az állatok megnyomva néhány másodpercre bekapcsolhatják a gépet. A legtöbb sertés rövid időre a futópadra lép, majd kisétál, és mély, böfögések és nyögések közepette távozik a „konditeremből”.

„Vannak sportosabb disznóink, de vannak a kanapéhuszáraink is”

– mondja nevetve Birger Puppe, az FBN viselkedéspszichológiai részlegének vezetője. Katharina Metzger és Annika Krause elmondása szerint van, hogy egy állat hétszer is megnyomja a gombot, majd csak utána távozik. A cél az, hogy a sertéseket betanítsák egy olyan kísérletre, amelyben azt vizsgálják, hogy hajlandóak-e csak örömből mozogni, mert jól érzik magukat tőle. „Az alapötlet az emberi sportfiziológiából származik, tudjuk, hogy a testmozgás javíthatja a hangulatot” – mondja Puppe.

A becslések szerint 78 milliárd haszonállat él a Földön, amely mellett eltörpül a majmok, rágcsálók és emberek együttes száma is, és a kutyákon kívül minden más élőlénynél régebb óta élnek velünk. De egy olyan korszakban, amikor a kutatók számítógépen modellezik a patkányok agyát, és igazolni tudják, hogy kutyáink képesek megérteni a gondolatainkat, a haszonállatok viselkedéséről alig vannak ismereteink.

Ez pedig elsősorban azért van, mert a közelmúltig a kutatók nem vették komolyan ezen állatok vizsgálatát. „Amikor az első konferenciáimra mentem, a többiek nem értették, miért tanulmányozom a haszonállatok elméjét” – mondja Christian Nawroth, az FBN viselkedésbiológusa. „Minek pazarolom az időmet valamire, ami nem javítja a tej- vagy húshozamot? Nem látták az értelmét” – folytatja.

Nawroth azonban fontosnak találta a területet. Bár pályafutását az emberszabású majmok kogníciójának kutatásával kezdte, 2010-ben áttért az tenyésztett állatokra. Egy német állatkertben érdekes lehetőség kínálkozott számára:

„törpemalacokon végeztek egy kutatást, amely során azt vizsgálták, hogy az állatok képesek-e a tárgyállandóságra, vagyis annak megértésére, hogy valami akkor is létezik, ha eltűnik egy akadály mögött.”

Ez fontos mérföldkő az emberi gyermekek kognitív fejlődésében is. Nawroth beleszeretett a területbe, amely meglepően újnak látszott. „Szinte semmilyen hasonló kutatást sem végeztek még haszonállatokkal. Olyan érzése volt az embernek, mintha az első felfedezők egyike lenne” – mondja a kutató.

A cikk további részletei ide kattintva olvashatók!

(Forrás: iPon)