A tanácskozás a mindkét ágazatot érintő témák után szekciókra bontva folytatódott, ahol a szarvasmarha szekcióban a hazai holstein-fríz tenyésztés globális kihívásairól Bognár László, a tejtermelés ellenőrzött állományok tendenciáiról pedig Dr. Mészáros Gyula tájékoztatta a résztvevőket. A takarmányozás embrió fejlődésére gyakorolt hatásáról Zubor Tibor tartott előadást.
Zárásként pedig a magas teljesítményû állományok takarmányozásának legújabb eredményeiről számolt be Dr. Peter Gerstädt és Dr. Mezőszentgyörgyi Dávid, melyek közül különös figyelmet fordítottak a TMR takarmányozásra.
Az előadáson elhangzottakat az alábbiakban foglaltuk össze:
A nagyteljesítményû tejelő tehén állományokban egyre nehezebb kielégíteni az állatok táplálóanyag szükségletét. A legújabb kutatási eredmények alapján a takarmányadagok számításánál a létfenntartás energia-, fehérje- és ásványianyag szükségletét, valamint a tejtermelés szükségletét külön kell kezelni. Ugyanakkor a takarmányozás technológiájának is a megemelkedett követelményekhez kell igazodnia, melynek legjobban a TMR felel meg. A gyakorlati alkalmazás során azonban számos tényezőre kell odafigyelni ahhoz, hogy a módszer eredményes legyen.
Takarmányhasznosulás
Elsődleges cél, hogy az alaptakarmánnyal minél magasabb tejhozamot érjünk el. Ennek feltétele, az alaptakarmány jó minősége, a teljesítménnyel arányos abrak és az optimális takarmányozási technika (pl. keverő kocsik használata). A takarmányértékesítést befolyásoló legfontosabb tényezők közé tartoznak:
A tejelő tehenek átlagos, összes takarmányszükséglete 50 kg alaptakarmány (45-50%-os szárazanyag tartalomnál). Csupán az alaptakarmány azonban nem biztosítja az állatok számára a magas teljesítményhez szükséges energia-, fehérje- és ásványi anyag szintet. Az adagok összeállításánál az alaptakarmányokat úgy kell kombinálni a különböző kiegészítőkkel, hogy a keverékben megfelelő mennyiségû energia, fehérje és ásványi anyag legyen. E célt szolgálja a teljes értékû keveréktakarmány (TMR), melynek alkalmazásnál a következő szempontokat feltétlenül figyelembe kell venni:
A laktációs időszakban a tehenek fehérje-, energia és ásványi anyag szükséglete mindig összefügg az élősúllyal, a tejképzéshez szükséges energia pótlásával, a testkondícióval, valamint a vehem fejlődésével.
A laktáció kezdetén a tehenek testsúlyvesztesége nem lépheti túl a 8 %-ot. Amennyiben a testsúlyveszteség meghaladja a 12 %-ot, akkor a tehenek a laktációs időszak végén több szárazanyagot vesznek fel, melyből a testtartalékokat növelik, amely végső soron elzsírosodáshoz vezethet. Az elzsírosodott tehenek a laktáció elején ismét kevesebb takarmányt fogyasztanak, melynek következtében negatív anyagcseremérleg alakul ki. Ekkor egy még erőteljesebb testsúlycsökkenés következik be.
A tejtermelés energia és fehérje szükséglete nemcsak a naponta megtermelt tej mennyiségétől függ, hanem az abban lévő zsírok és fehérjék mennyiségétől is.
Napjainkig a takarmányadag számításoknál abból indultak ki, hogy a fenntartási szükséglet és a liter tejre eső nyersfehérje és energiaszintje mindig állandó maradjon. A legújabb kutatási eredmények azt mutatják, hogy ez csak az életfenntartásra vonatkozik.
A korábbi szakirodalomban megadott 1 liter tejre vonatkozó 85 g nyersfehérje és 3,17 MJ energiaszükséglet csak a 20-25 literes tejtermelés esetén helytálló, ahol a tejzsírtartalom 4 % és a tejfehérje tartalom 3,4 %. Megváltozott tejtermeléssel azonnal változik az egy liter tejre vonatkozó nyersfehérje és energiaszükséglet is. Az emelkedő teljesítménnyel emelkedik az energia és nyersfehérje szükséglet is, azaz minden további egy liter tej előállításához 1 grammal több nyersfehérjére és 0,017 MJ energiára van szükség.
Ahhoz, hogy a tehenet megvédjük a negatív energia- és tápanyagcsere mérlegtől, és a legjobb teljesítményt tudják adni, mindenek előtt a takarmányadagot kell optimálisan összeállítani.
Összességében megállapíthatjuk, hogy számos új eredmény segíti, hogy a nagy teljesítményû állományok takarmányozási szükségletét kielégíthessük. Ugyanakkor a takarmányozás alapvető, de nem kizárólagos feltétele az állatok egészséges és nyereséges tartásának. Az üzemekben dolgozó külső és belső szakemberek (telepi menedzsment, állatorvos, takarmányozási szaktanácsadó) összehangolt munkája együttesen eredményezi, hogy a kívánt célokat el lehessen érni.
Címlapkép: Getty Images
