Ennek megfelelően a higiénikus fejés szabályai a tej szennyeződéseinek az elkerülésére, az idegen anyagok bekeveredésének megakadályozására, valamint a tőgy fertőződésének megelőzésére szolgálnak.
Az első szempont, amire figyelemmel kell lennünk, - ráadásul nem is közvetlenül a fejéshez kapcsolódik -, a tejelő állatok takarmányozása. Nem szabad olyan adalékokat, kiegészítőket bekeverni a takarmányba, amelyek esetlegesen szag-, íz-rendellenességeket vagy szín, állag-elváltozásokat okozhatnak a tejben.
A tehenek gyógyszeres kezelését, a gyógyszerek maradék-anyagainak jelenlétét különösen figyelemmel kell kísérnünk. A kezelt állatokat az élelmezésügyi várakozási idő lejártáig el kell különíteni, tejüket külön kell fejni, és meg kell semmisíteni. Rossz az a gyakorlat, hogy az ilyen tejet a borjakkal felitatják, bár takarékossági szempontból valóban kedvező, de - a gyógyszer-rezisztencia kialakulásának veszélye miatt - sokkal nagyobb károkat okozhat, mint amit a takarmányként való felhasználással nyerünk. Tehát a maradvány-anyagokat tartalmazó tejet meg kell semmisítenünk. Nem csak gyógyszermaradvány-anyag kerülhet a tejbe, hanem különböző fertőtlenítőszerek, ill. a tisztítás, fertőtlenítés során felhasznált kémiai anyagok is. Egyrészt a tehén tőgyéről származó (csurgalék, a nem szárazra törölt tőgyről lecsepegő) másrészt a csövekben, egyéb szerkezeti elemekben megmaradó (nem kielégítő öblítés miatt ott pangó) fertőtlenítő szerek kerülhetnek a tejbe.
A tőgygyulladásos tehenek teje alkalmatlan mind emberi, mind takarmányozási célú fogyasztásra. Meg kell tehát semmisítenünk a csak kiegészítő laboratóriumi vizsgálat alapján kóros összetételû tejet ugyanúgy, mint azt, amelyik szemmel látható elváltozást mutat.
Ma már több neves szerző által bizonyított tény, hogy a Staphylococcus aureus baktérium képes a borjúkorban felvett fertőzött tej útján úgy fertőzni, hogy majd az üsző első ellése utáni tőgygyulladás okozója lehet. Ez lehet az egyik oka az üszők első ellése utáni „megmagyarázhatatlan” tőgygyulladásának.
A tőgygyulladásos tehenek kiszûrésének legegyszerûbb és leggyakorlatiasabb módszere az első tejsugarak vizsgálata. Gyakran előforduló hiba, hogy valami oknál elmarad ennek az egyszerû és könnyen ellenőrizhető próbának az elvégzése. Vagy „elvesznek” a próbacsészék, vagy „látom én így is” jelszóval a padozatra fejik a sugarakat, ami egyrészt a hatékonyság rovására megy (nem lehet az apró, pelyhes elváltozásokat látni) másrészt a gyulladásos tej a padozatra jutva további fertőzési forrásként szerepel. Tehát a próbacsészék használata mindenképpen megkövetelendő.
A szubklinikai mastitis felderítésére többféle istállópróba használható, amelyeket nem összehasonlítani kívánok, hanem azt szeretném kihangsúlyozni, hogy az állategészségügyi technológiába beépítve, azt rendszeresen alkalmazva, nagyon hatékony eszköz a kezünkben a szubklinikai mastitist, vagy a „csak” magas szomatikus sejtszámú tejet termelő állatok kiszûrésére. Az állományszintû vizsgálattal kiszûrt klinikai és szubklinikai tőgygyulladásos állatok tejmintáit laboratóriumba küldve, tájékozódhatunk a kórokozókról, valamint a gyógyszer-rezisztencia vizsgálat eredménye alapján, hatékony gyógyszert tudunk használni.
A tőgygyulladásos teheneket azonnal el kell különíteni, mert egymást is fertőzhetik (a fejőgépnek, illetve a fejő kezének fertőzésterjesztő szerepével számolnunk kell kiemelnünk), ezért a tőlük fejt tejet elkülönítve kell kezelni, ill. meg kell semmisíteni.
A tejkezelést, a fejést, csak olyan dolgozó végezheti, aki érvényes, kedvező orvosi vizsgálati eredménnyel rendelkezik. Az időszakos orvosi vizsgálat, az állandó üzemorvosi felügyelet, nem csak a fogyasztók védelmében fontos, hanem a dolgozók esetleges fertőződését is időben felderíti, így biztosítéka az ember és az állat közötti fertőzések megelőzésének.
Az egyik legfontosabb környezeti tényező a szûkebb értelemben vett környezet: az istállók, a fejőház padozata, és a fejőberendezések, különböző eszközök higiéniai állapota. Ezek kedvezőtlen állapota több oldalról is veszélyeztetheti a tej minőségét. Amíg a szennyezett padozat, a szennyvíz a tőgy fertőződésének a forrása lehet, a nem megfelelően tisztított és fertőtlenített berendezések, csőrendszerek, tartályok a kifejt tejet szennyezhetik. Tehát a tisztítási fertőtlenítési technológiát szigorúan be kell tartanunk. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a technológiai folyamatokhoz felhasznált víz minőségét, csíratartalmát sem. Tisztításra és fertőtlenítésre csak ivóvíz minőségû vizet szabad használni, amit időszakonként (legalább évente), hivatalos mintavétel alapján vett minta vizsgálatával kell ellenőrizni.
Minden munka hatékonysága annyit ér, amennyire ellenőrizhető és amennyire ellenőrzik. Az ellenőrzés alapja a nyilvántartás, - tehát a különböző folyamatokról, vizsgálati eredményekről, kezelésekről, pontos feljegyzést kell vezetnünk, amit az ellenőrzés során fel kell tudni mutatnunk az ellenőrzést végző hatóságnak. A munkafolyamatok hatékonyságának magas szinten való tartása jó eszközei az ellenőrző listák. Mint amikor a pilóták felszállás előtt, pontról pontra - egy írásos lista alapján – ellenőrzik a tennivalókat, ugyanígy lehet a különböző munkafolyamatokat listázni, a sorrendet meghatározni, és a végrehajtást ellenőrizni. Ezekkel biztosíthatjuk, hogy nem marad ki semmi lényeges, minden nap pontosan ugyanúgy végezzük a munkafolyamatokat, így állandó, jó minőséget tudunk biztosítani. Hasonló leírásokkal könnyen látható és értékelhető módon mérhetjük és összehasonlíthatjuk a dolgozók teljesítményét, amit a bérezésnél is figyelembe lehet, és kell venni.
Összefoglalásként megállapítható, hogy a termelés emberi oldala, a munka magas színvonala és nagy teljesítmény elérése csak szigorú feltételek és következetes számonkérés mellett, jól fizetett dolgozókkal érhető el, ahol a megfelelő minőségû és mennyiségû tej termelésének fent említett egyéb feltételei is teljesülnek.
Dr. Cseh Kálmán
Címlapkép: Getty Images
