A baromfiipar vertikális integrációjának erősödése és koncentrációja lehetővé tette a teljes termelési vertikum átfogó ellenőrzését és hathatós intézkedések bevezetését a termelési lánc minden elemében, amely garantálja a zoonózisok (Salmonella, Campylobacter) előfordulási lehetőségének csökkenését, a minőségi és a környezetvédelmi elvárások betartását. Természetesen a baromfiipar önmagában nem tette volna meg ilyen gyorsan a szükséges lépéseket, ha a vásárlók érdekeit markánsan megjelenítő élelmiszeráruház-láncok nem kényszeríttették volna ezt ki. Az áruházláncokkal közvetlen beszállítói kapcsolatban lévő cégeket e láncok saját szakembergárdája auditálja, amely folyamat kiemelt eleme a termék minőségi garanciáinak bemutatása. A megfelelés elengedhetetlen feltétele, hogy a szülőpártartástól, a hizlaláson és feldolgozáson keresztül mindenki feleljen meg az egységesített elvárásoknak (Code of practice), azaz a termék előállításában résztvevő minden cégnek azonos garanciákat kell adnia. Ez ma már gyakorlat Angliában, Franciaországban és a Benelux-államokban, de várható, hogy rövid időn belül az EU teljes területén polgárjogot nyer.
A fejlett országok baromfihús-fogyasztásának domináns részét a nagy integrációk adják, amelyek iparszerû körülmények között, a lehető leggazdaságosabban állítják elő a baromfihúst, illetve a továbbfeldolgozott termékeket. Az ipar termelése adja az EU baromfihús-fogyasztásának 90 %-át, az USA fogyasztásának 95 %-át.
A fejlődő országokban és a háztáji termelés tradíciójával rendelkező régiókban (mint amilyen Közép-Európa és Magyarország is) nem elhanyagolható a háztájiban, illetve kisüzemekben előállított baromfi mennyisége és választékbővítő szerepe sem, de termékminőségével (húsformák, minőségi és biztonsági garanciák) nem tud versenyezni a nagyobb volumenû, ellenőrzött termeléssel. Szerepével hosszabb távon is számolni kell, amelyet jól mutat az is, hogy a magyar baromfihús-fogyasztás több mint egyötödét ma is a háztáji gazdaságok adják.
A nagyüzemi, iparszerû termelés mellett az elmúlt két évtizedben, elsősorban Európában speciális, szabadtartásos baromfitermelési programok is elterjedtek, amelyek egészséges, a fogyasztók minőségi és biztonsági elvárásainak teljes mértékben megfelelő, különleges élvezeti értékû termékeket állítanak elő. A környezetkímélő, ökológiai baromfitartás szigorú és államilag ellenőrzött programja hozta létre Franciaországban a legismertebb szabadtartásos termékmárkát, a Label Rouge-t, amely nem csak a baromfitermékeket fémjelzi (bár erre hozták létre), de ma már a teljes állati terméktermelésben elterjedt módszer. A szabadtartásos programok speciális fajtája az ökológiai, vagy biobaromfi termelési program, amely hasonló, vagy szigorúbb követelményrendszer mellett termel, de jellegénél fogva jelentős fogyasztói igényeket nem tud kielégíteni.
A világ baromfitermelésében, a következő évtizedekben e két termelési irány fog erősödni. A fogyasztás zömét (80-90 %-át, országonként változóan) és a baromfihús világkereskedelem domináns részét a nagyüzemi, integrált baromfitermelés fogja biztosítani, amelyben további koncentráció és a globalizáció erősödése várható. A konyhakész, továbbfeldolgozott termékek zömének alapanyagát is a baromfiipar fogja előállítani. A frissen forgalmazott termékek köre továbbbővül és a fagyasztott termékek szinte kizárólag az export-értékesítésben maradnak meg.
A fennmaradó piaci igényeket a szabadtartásos, speciális baromfitermékek köre fogja kiszolgálni, elsősorban friss egész és darabolt baromfi formájában. Ma ez Nyugat-Európában a piaci forgalom 3-17 %-át adja.

Szabadtartásos baromfiprogramok a világban és jellemző előírásaik
A szabadtartásos baromfiprogramok az elmúlt két évtizedben alakultak ki, elsősorban Nyugat-Európában, de igazi fejlődésük a ‘90-es évek második felében indult meg. A fogyasztók minőségi baromfihús-termelés iránti igénye, amelyet sok termelő is elfogadott, alakította ki azokat a termelési, feldolgozási és kereskedelmi szabályokat, amelyek garantálják a szabadtartásos baromfitermékek kiemelkedő minőségét és biztonsági garanciáit. A rendkívül szigorú termelési előírásokat államilag kontrollált, független minősítő cégek ellenőrzik, amelyek igazolása szükséges a szabadtartásos minősítő címke és az egyedi nyilvántartási szám használatához.
A szabadtartásos baromfitermelési programoknak az alapvető elemei hasonlóak, bár országonként eltérések tapasztalhatók.
A szabadtartásos baromfihús-termelés alapszabályai a következőkben foglalhatók össze:
• Speciális, lassúbb növekedési erélyû baromfifajták használata, amely lehetőséget ad a későbbi vágásra, az érettebb, jobb ízû baromfihús előállítására.
• Szabadtartás a tenyészállományok tartása és a végtermék-előállítás során, behatárolt telepítési sûrûséggel és állománylétszámmal.
• Kizárólag növényi eredetû takarmány-alapanyagok felhasználása engedélyezett, minimum 70 % gabona (kukorica, búza) felhasználásával. A fehérjeellátás is csak növényi eredetû lehet (szója, napraforgó, repce).
• A minimális vágási életkor meghatározott, amely általában kétszerese a nagyüzemi vágási kornak. A vágási életkor alapvetően határozza meg a testformát, a hús érettségét, azaz a termék élvezeti értékét és minőségét.
• A levágott állatok végső, egyedi minősítése, amely szükséges a minősítő címke és az egyedi azonosítószám használatához. Ez ad lehetőséget a termékpálya teljes hosszában az azonosításra és az ellenőrzésre, amely alappillére az egész rendszernek.

A követésre méltó, már kialakult programok Franciaországban (Label Rouge), Angliában (free-range product), Németországban (bauerliche freihaltung), Svájcban és Olaszországban jól mûködnek, így anélkül, hogy másolnánk ezeket, célszerû a tapasztalatok átvétele és alkalmazása Magyarországon is. Ez lehetővé teszi a gyorsabb bevezetést, a buktatók elkerülését és egyúttal az EU előírásoknak is meg tudunk felelni, amely export esetén már most is szükséges.
A franciaországi Label Rouge-program a legrégebbi és leginkább kiforrott, így ennek követése adja a leghasznosabb tapasztalatokat. Az EU-jogszabályokkal összhangban a programellenőrzést akkreditált Minősítő Szervezetek (magáncégek) végzik, amelyek a termelés teljes folyamatát, szúrópróbaszerûen ellenőrzik. Ezek a cégek adják az egyedi nyilvántartási számokat és biztosítják a komputeres azonosítási rendszert, amellyel a biztonság és a nyomon követhetőség garantálható.
A szabadtartásos baromfitermelési programok, bár alapvetően fogyasztói igényeket szolgálnak ki, egyúttal biztosítják a környezetgazdálkodási és ökológiai elvárásokat is, így jól illeszkednek az általános elvárásokhoz és az EU által preferált programokhoz. A termelési program alapvetően azokat a kapacitásokat hasznosítja, amelyek gazdaságosan már nem hasznosíthatók, ezzel hozzájárul a foglalkoztatás fenntartásához, szociális funkciókat is betölt. Ezen ismérvei miatt az EU új támogatási politikájának is megfelel és így támogatható.
Franciaországban a teljes baromfihús-termelés 17-18 %-át a Label Rouge-program adja, így jelentős állattenyésztési ágazattá vált. Az áruházláncok friss, egész és darabolt csirkeértékesítésének 30-33 %-a Label Rouge márkájú, annak ellenére, hogy e termékek ára két-háromszorosa a nagyüzemi előállítású csirke árának. Természetesen az előállítási költségek is sokkal magasabbak, de ezzel együtt nyereséges ez a tevékenység.
A Label Rouge termékek térnyerését jól szemlélteti, hogy az elmúlt évben már 2,2 millió hagyományos brojler szülőpárt telepítettek Franciaországban (nagyüzemi brojler szülőpár 5,2 millió), amely közel 30 %-a az összes szülőpárnak. A Label Rouge csirke-előállítás az elmúlt évben elérte a 110 millió darabot.

A szabadtartásos baromfiprogram bevezetése és előnyei Magyarországon
A szabadtartásos baromfitermelési rendszer magyarországi bevezetése lehetőséget teremt a meglévő háztáji gazdálkodás hagyományainak felhasználására, annak átalakítására és magas minőségû, garantált biztonságú baromfitermékek előállítására. A magyar baromfiipar további koncentrációja miatt a korszerûtlen, kisebb méretû baromfiistállók gazdaságos hasznosítása már nem megoldható, felújításuk aránytalanul sokba kerülne. Ezeket, a másra nem használható kisméretû istállókat és a körülöttük lévő területeket hasznosítja a szabadtartásos baromfiprogram. A program indításához szükséges átalakítás viszonylag szerény, így jelentősebb tőkeigény nélkül megoldható.
A program alapvető takarmányozási előírása a gabona (kukorica, búza) 75 %-os felhasználása, amelyet a termelő maga tud megtermelni, saját gazdaságában és nem kényszerül azt a betakarítás időszakában értékesíteni.
A magyarországi baromfitenyésztési kultúrának még mindig része a rusztikus fajták tartása (a háztáji baromfifajták megléte és kedveltsége), így könnyen elterjeszthetők a programnak megfelelő fajták, amelyek egy része elsősorban franciaországi importból biztosítható. A víziszárnyas termelés alapvetően megegyezik a szabadtartásos rendszer alapelőírásaival, ebben csak a kontroll, eddig szokatlan szigorúsága és annak érvényesítése fog gondot okozni.
A szabadtartás az országnak azon a területein valósítható meg, ahol ennek már van hagyománya, a terület kevésbé alkalmas mezőgazdasági mûvelésre és a foglalkoztatottság, a GDP aránya, a legalacsonyabb (Észak- és Dél-alföld, Észak-Magyarország, Dél-Dunántúl).
A Magyar Szabadtartásos Baromfitermelők Szövetsége (MSZBSZ) 2001 tavaszán alakult meg azzal a céllal, hogy a magyarországi baromfitenyésztési és tartási hagyományokat kihasználva, a modern élelmiszer-kereskedelemnek és gasztronómiának hagyományos, természetes, de korszerû, különleges minőségû és élvezeti értékû, szigorúan ellenőrzött termékeket előállító termelőket, feldolgozókat és kereskedőket összefogja.
Ez évben már közel félmillió hagyományos szabadtartásban előállított csirke kerül fogyasztásra, amelynek különleges minősége és élvezeti értéke bizonyára színesíteni fogja a hazai termékkínálatot. A különleges minőség ennek megfelelő árral is együtt fog járni, hiszen ez a termelési mód kevésbé hatékony, magasabb költséggel jár, amely az értékesítési árban is tükröződik.

Dr. Zoltán Péter