A környezet hatása a hústermelésre

A környezet gyakran korlátozza annak lehetőségét, hogy a sertés maradéktalanul kibontakoztassa a genetikai potenciáljának megfelelő maximális növekedést. A termelési teljesítményt bizonyos stressztényezők korlátozzák. Ilyenek a levegő minősége, a hőmérséklet, a technológiai viszonyok, az ivóvíz- és takarmányellátás. Hiába tartjuk a legjobb genetikai potenciájú sertésállományt, ha a teljesítmény maximális kibontakoztatását korlátozza a takarmányozás és a környezet. A környezet talán a legösszetettebb tényező, mely befolyásolja az állat teljesítményét. Csökkenti a növekedési teljesítményt a rossz levegő, a hőmérsékleti viszonyok, a nem megfelelő takarmány- és ivóvízellátás. Amennyiben ezek együtt járnak a rossz minőségû gondozással és az állatok immunrendszerének legyengülésével, akkor növekedni fog a rendellenesen fejlődő egyedek száma és az elhullás aránya is. A környezeti stressztényezők a legjobb takarmányozás mellett, önmagukban is korlátozzák a növekedési és színhústermelő-képesség kiteljesedését.
A környezet korlátozó hatását kiküszöbölve kihasználhatóvá válik a jó takarmányozási program minden előnye.
A levegő minősége az a környezeti tényező, mely komoly hatással van a sertés egészségi állapotára. A rossz minőségû levegő a sertéseket fogékonyabbá teszi a betegségek iránt. A betegségek csökkentik a jövedelmezőséget a színhústermelés hatékonyságának csökkentése révén. A rossz levegőminőség következtében kialakuló közismert tünetek:
- Tüsszentés, - Köhögés, - Könnyezés, - Kedvetlenség, - Csökkent növekedési teljesítmény.
A termelő, a stresszhatásra és a magas kórokozó szintre általában a tünetek és nem a kiváltó okok kezelésével reagál. A végeredmény a magasabb állatorvosi és gyógyszerköltség, és így kisebb profit. A levegő minőségével kapcsolatban felmerülő legfontosabb problémák:
• Magas ammóniaszint
• Az istálló porának szennyezettsége
• Magas páratartalom

Az ammónia károsítja a sertés és az ember szemét és tüdejét egyaránt. Vízzel keveredve égető érzést, irritációt okoz a szemben, és köhögést eredményez. Ezek a tünetek már 25 ppm koncentráció felett jelentkeznek. A kutatások kimutatták, hogy a téli időszakban a sertésistálló levegőjének átlagos ammónia-tartalma 30–50 ppm között van. Ilyen koncentráció mellett a növekedéscsökkenés egyértelmûen jelentkező probléma a hízósertések esetében.

50 ppm ammóniatartalom felett:
– Az átlagos napi gyarapodás 12%-kal csökken
– A takarmányértékesítés 9%-kal romlik

100 ppm ammóniatartalom felett:
– Az átlagos napi gyarapodás 30%-kal csökken
– A takarmányértékesítés 9%-kal romlik
Az Illinois Egyetem kutatói kimutatták, hogy 50 ppm-es ammónia-koncentráció esetén a növekedési ráta 12%-kal csökken, míg 100 ppm-nél a csökkenés már 30%-os azokhoz az egyedekhez viszonyítva, amelyek levegője nem, vagy csak alig tartalmazott ammóniát. Az ammónia többsége a sertés trágyájából kerül a levegőbe.
Mivel az ammónia elsődlegesen a trágyából felszabaduló gáz, ezért a trágyát kezelni kell.
Hígtrágyás tartástechnológia esetén, ha kivitelezhető, aknaventilátorok beépítésével csökkenthetjük az ammóniaszintet. Egyéb, az istálló belső légteréhez idomuló kapacitású ventilátor a padozat felett elhelyezve segít a szellőzés megoldásában. A trágya eltávolítása azonnal csökkenti az ammónia mennyiségét. A trágyaaknába engedett víz is csökkenti az ammóniaszintet.

Por- és páratartalom
A nagy porszennyezettség (elsősorban állati és takarmány eredetû) számos módon zavarhatja a sertést. A legrosszabb esetben a por allergiás reakciót válthat ki a sertéseken, melyet szervi porszindrómának neveznek. Az allergiás reakció az influenza tüneteihez hasonló formában jelentkezik. Ez érinti a sertés termelők 25%-át. Az állati eredetû por olyan biológiailag aktív anyag, melyhez baktériumok és gázok kötődhetnek. Ez alapot biztosít a betegségek terjedéséhez is.
Honnan származik az istálló porszennyezettsége? A por legnagyobb arányú (85%-os) összetevője takarmány eredetû. További összetevők lehetnek; sertés ürülékek anyagai, baktériumok, emésztőrendszeri hámsejtek, emésztetlen takarmányrészek, virágpor és növényi termések, rovar testrészek, egyéb szerves és szervetlen anyagok.
A takarmányból származó porképződés csökkenthető, a táp durvább őrlésével, az etetőkre tetők felszerelésével, zsírkiegészítés alkalmazásával. Csökkenthető az istálló levegőjének portartalma, megfelelő mértékû szellőztetéssel.
A felesleges por (különösen a takarmány eredetû) az egészségi állapot mellett kedvezőtlenül hat a jövedelmezőségre. A takarmány portartalmának 1%-nyi porcsökkentése, egy 500 egyedes hízóállomány esetében éves szinten 4-5 tonna takarmány-megtakarítást eredményez.
A levegő portartalmán kívül a páratartalom is igen nagy szerepet játszik az optimális környezet kialakításában. A magas páratartalom hat a sertés közérzetére, – takarmány felvételére – és a betegségek iránti fogékonyságára. A levegő páratartalma a sertésistállóban az állat által kilélegzett levegő víztartalmából, a trágya párolgásából a csurgalékvíz és az istálló padozatáról történő párolgásból származik.

Napi páraképződés
Az állatok száma	200	300
Képződött víz (kg)	360	550

Az elpárolgott víz mennyisége függ az állatok tömegétől, valamint a trágyakezelési rendszertől. Így pl. 200 darab, egyenként átlagosan 45 kg testtömegû sertés naponta körülbelül 360 kg vizet termel.
A páratartalomnak komoly jelentősége van, ugyanis a magas páratartalom kedvez a levegővel terjedő kórokozóknak, baktériumoknak, gombáknak és vírusoknak, így közvetetten kihat a hústermelésre is. Ugyanakkor a megfelelő szellőztetéssel megelőzhetjük a túlzottan magas páratartalom kialakulását. A levegővel terjedő kórokozók és hordozóik szabályozása feltétlenül szükséges a betegségek kialakulásának megelőzéséhez.
A relatív páratartalmat a sertésistállóban 50-80% között legoptimálisabb tartani. 50%-os páratartalom alatt a por szintje is növekszik.

A sertés optimális hőmérsékletigénye:
Az ábrán látható szürke sáv a sertés termoneutrális zónája (hőmérsékleti komfortzóna, TNZ).
A termoneutrális zóna lehetővé teszi az optimális termelési teljesítményt, minimálisra csökkenti a stressztényezőket és hozzájárul a betegségek minimális szintû megjelenéséhez.
A TNZ az a hőmérsékleti tartomány, amelyben a sertés hőtermelése minimális az állandó testhőmérsékletet fenntartó hőleadó mechanizmusok mûködése nélkül.
A TNZ alsó határa az alsó kritikus hőmérséklet. Ennél alacsonyabb hőmérsékleten a sertés környezeti fûtést vagy takarmánnyal bevitt többletenergiát igényel a testhőmérséklet fenntartásához.
A TNZ felső határa a felső kritikus hőmérséklet. Magasabb hőmérsékleten az állat liheg, erei kitágulnak és testhelyzetét gyakran változtatja, gyakran túlzott mértékben vizet pazarol és fogyaszt, hogy több hőt tudjon leadni.
Leggazdaságosabban és a legjobb minőségû húst a legoptimálisabb hőmérsékleti határok között állíthatunk elő.
A kedvezőtlen környezeti hőmérséklet tünetei, hideg esetén a gyakori csoportosulás, összebújás, durvává váló szőrzet, székelési problémák jelentkezése, esetlegesen kannibalizmus, vagy egyéb gyakori megbetegedések. A felvett takarmányból az állat hőt termel, így visszamarad a növekedésben. Gazdasági szempontból ezen okokból kifolyólag nagy jelentősége van a legoptimálisabb hőmérséklet biztosításának.

Gajdacsi Gábor