– árunövény-termesztés,
– takarmánybázis-növelés,
– zöldtrágyázás,
– ökológiai katasztrófa-mérséklés (vízkár, fagykár, kártevő gradáció stb.),
A sikeres másodvetéstől várható eredmény lehet:
– árbevétel növekedés,
– takarmánytermő területcsökkenés,
– jobb kapacitás-kihasználás
– terület intenzifikálás, biodiverzitás megőrzés,
– tájképi attraktivitás-növekedés.
Az elméletileg lehetséges és kecsegtető előnyök ellenére gyakran éltek meg a másodvetésre vállalkozó gazdálkodók kudarcokat. A rossz tapasztalatok okai között leggyakoribbak a következők:
– nincs elegendő forgóeszköz,
– nem biztosított az öntözés a június-augusztus közötti időszakban,
– mind a funkcionális, mind az ágazati gépkapacitás kicsi,
– szakmai felkészültség-, tapasztalat elégtelensége,
– a tervszerûség hiánya (katasztrófahelyzetek kivételével).
Az általános feltételek megléte mellett, a leggyakoribb hibaforrások megszüntetése esetén is a másodnövények termesztése felvet még néhány problémát. Ezeket is számításba kell venni. Ilyenek a következők.
Másodvetésben kisebb hozamokat tervezhetünk. A főnövény lekerülése után nagyon gyorsan, víztakarékos talajmûveléssel kell vetőágyat készíteni. A nagyobb arányú másodvetéseknek gátat szabhat az őszi fővetésû növények elővetemény igényének kielégítése. Nem lehet elégszer hangoztatni az „időtényező” jelentőségét. Minél korábbi a másodvetés, annál nagyobb a siker valószínûsége. Nem lehet véletlen, hogy a szakmai szóhasználat megkülönböztet májusi másodvetéseket és tarlóvetéseket, jóllehet az előbbiek is értelemszerûen tarlóba kerülnek. Nézzünk meg néhány példát az elmondottakra. Májusi másodvetésben nagy biztonsággal vállalkozhatunk kukorica, cirok, napraforgó, szója, köles, mohar, olajtök, bab magtermesztésre, korai fajtákat választva. Májusra felszáradnak a belvizes, vízjárta területek is, ekkorra eldönthető a valamilyen oknál fogva kiritkult őszi kultúrák, a kevés hozammal kecsegető évelők sorsa. A veszteség, az árbevétel-kiesés még májusban mérsékelhető. Júniusban már „fogy az idő”, de a silókukorica, silócirok, silónapraforgó, a keszthelyi keverék nyári változata, a csemegekukorica, zöldbab, vetőburgonya, a téli tárolásra alkalmas káposztafélék, a legtöbb közismert zöldtrágya növény (napraforgó, csillagfürt, facélia, olajretek), köles, mohar még sikerrel termeszthető. Július az igazi tarlóvetések ideje, de az aszályra is ebben a hónapban számíthatunk leginkább. Az öntözés nagyban elősegítheti, többnyire feltétele is a tarlóvetések sikerének. A tömegtakarmányok közül vethető a kukorica, a napraforgó csalamádénak, szudánifû, silócirok, takarmánykáposzta, tarlórépa. Az árbevétel pótlására, növelésére földbe kerülhet még a pohánka, zöldbab, zöldborsó, vetőburgonya. A talaj szerkezetét, egészségi állapotát javító zöldtrágya növények, így a facélia, napraforgó, csillagfürt vetésével sem késlekedhetünk.
Akik a téli tárolásra alkalmas káposztafélékből palántát neveltek, ültessék ki azokat mielőbb. Augusztussal kezdődik a lehetséges másodvetések utolsó ideje. Már csak késő őszi tömegtakarmányt, zöldtrágyát adó növények vetése jöhet szóba, a választék sem túl nagy. Most kell vetni a 70-80 nap alatt betakarítható, vagy alászántható emerald, perka, buko, fehérmustár fajokat (ez utóbbi még szeptember derekáig is vethető).
A másodvetésekben szereplő fajok sokfélesége, igényeik különbözősége, a változatos termesztési célok, a rövid tenyészidejük alatt uralkodó időjárás, a vetésszerkezeti problémák és növényvédelmi sajátosságok még jó szakmai, technikai felkészültség mellett is nagy kockázatot jelentenek. Ezért nem hiábavaló a termesztéstechnológia elemein végig menve néhány általános érvényû tennivalóra a figyelmet felhívni.
A fajtamegválasztás, a jó minőségû vetőmag másodvetésben éppen olyan fontos termésalakító tényező, mint fővetésben. Árutermelésre csak fémzárolt, lehetőleg I. fokú vetőmagot vásároljunk, a fajta legyen rövid tenyészidejû. Takarmányozási, zöldtrágyázási célú másodvetéseknél megengedett az utántermesztett egyévesnél nem öregebb vetőanyag is, de ez esetben is fontos a jó csírázóképesség.
A másodnövényeknek gyorsan felvehető tápanyagokra van szükségük, ezért trágyaigényüket mûtrágyákkal elégítsük ki. Általában 100-150 kg/ha NPK vegyes hatóanyag, a faji sajátosságoknak megfelelő arányban, kielégítő táplálást biztosít. Tervszerû másodtermesztésben a PK-mûtrágya adagokat már az elővetemény alá adjuk, a N-t közvetlenül a vetés-előkészítő talajmunkával dolgozzuk be a felső 8-10 cm-es rétegbe. Zöldtrágya növényeink is csak akkor adnak kielégítő tömeget, ha alájuk mûtrágyázunk és nem az amúgy is szûkös talaj tápanyag tőke rovására akarunk sok szerves anyagot előállítani.
A másodnövények talajelőkészítésénél még fokozottabban érvényes, hogy gyorsan és víztakarékosan dolgozzunk. Forgatás nélkül, kapcsolt v. kombinált eszközökkel végezzük a gyökér- és vetőágy előkészítést. Vegyük szó szerint, hogy az elővetemény lekerülése után azonnal lássunk munkához. Így az elővetemény által visszahagyott nedvesség sem vesz kárba, elkerülhető a rögösödés, a munkamenetek számának nemkívánatos növelése.
A másodnövények növényvédelmi problémái semmivel sem egyszerûbbek, mint a fővetéseké.
A másodvetésû növények termesztésének tervezésekor legyünk figyelemmel a fővetés betakarításakor érvényesülő ökológiai, biológiai és agrotechnikai jellemzőkre. A fővetés betakarításának időpontját jellemző ökológiai feltételektől függően számolhatunk még a talajban élő, kárt okozó fajokkal (drótférgek, áldrótférgek, pajorok), azok aktív vagy már mérsékelt táplálkozási fázisával. Ettől függően lehet számítani a csíranövény-kártétel mértékének alakulására. Hasonló megítélés alá tartoznak a talajból fertőző kórokozók (pl. fuzáriumok). A csíranövények pusztulását elősegítő különböző baktérium és gombafajok jelentőségét növelheti a hazánkban ebben az időszakban ritkán előforduló csapadékos időjárás és a vele együtt járó lehûlés.
Fontos annak ismerete is, hogy az elővetemények termesztése során milyen hatóanyagcsoportba tartozó peszticidek, főleg herbicidek kerültek alkalmazásra. Ebben az esetben figyelembe kell venni a hektáronként felhasznált mennyiséget és az akkor érvényesült időjárási körülményeket is, mert mindezek hatnak a lebomlási folyamatokra. Így elkerülhető a káros utóhatás érvényesülése. A tartós hatású perzisztens gyomirtó szerekkel kezelt területekre külön is figyelni kell, mert azok maradékai fitotoxikus hatást fejtenek ki az érzékeny kultúrákra. A teljesség igénye nélkül utalunk néhány – ilyen szempontból külön figyelmet érdemlő – hatóanyagra:
• atrazin,
• klórszulfuron,
• triaszulfuron,
• imazetapir.
A felsorolt hatóanyagokat tartalmazó területek talajába csak olyan növények vethetők, amelyek nem érzékenyek a herbicid maradékokra.
Vetés előtt meg kell győződni a talajlakó kártevők m²-re vetített egyedszámáról és annak figyelembevételével kell dönteni a talajfertőtlenítésről. A vetésre lehetőleg fémzárolt és csávázott vetőmagot használjunk.
A kárt okozó kórokozók és kártevők ökológiai igénye fajonként eltérő, ezért az egyes fajok jelentősége évenkénti eltérésekkel érvényesül. A nyári szárazság nem kedvez minden károsító felszaporodásának. Vannak azonban olyan fajok (pl. mezei pocok), amelyek száraz viszsonyok között gradációs mértékben szaporodnak el. Ritkán előforduló nyári csapadékos viszonyok között, vagy a csapadékot helyettesítő intenzív öntözésben részesített növényállományokban viszont kedvező feltételek alakulnak a károsító szervezetek felszaporodásához. A csapadék és az öntözővíz növeli a levegő relatív páratartalmát, mérsékli a hőmérsékletet, aminek együttes hatása kedvezően érvényesül a károsító szervezetek fejlődésére. A nagy tőszámú sûrû növényállományokban további kedvező hatás a kórokozók és a kártevők szempontjából az optimális igényeket biztosító 20-25 °C-os hőmérséklet és a 75-85 %-os levegő relatív páratartalom, szemben a szabad levegőn mérhető 30-35 °C-kal és a 35-55 %-os páratartalommal.
A másodvetésben bármilyen célra termesztett növény tenyészideje rövid. Abban az esetben, ha valamelyik károsító szervezet ellen peszticid használatra kényszerülünk, a készítmény kiválasztásánál legyünk figyelemmel a munkaegészségügyi és az élelmezés-egészségügyi várakozási idővel kapcsolatos előírásokra, amit minden körülmények között be kell tartani. Az előírások szigorú betartásáról egyaránt felelősséggel kell gondoskodni élelmezési, takarmányozási célú hasznosítás esetén is. Igény merülhet fel virágzó növényállomány védelmére is. Ilyen esetben méhkímélő technológiát kell alkalmazni az e célra engedélyezett növényvédő szerek használatakor. A méhészek tájékoztatása kötelező, legalább 2 nappal korábban a munkák megkezdése előtt.
A sikeres másodtermesztés, amint a bevezetőben már utaltunk rá, egyik alappillére az öntözés, ami egyúttal jelentős költségtényező is. Ezért különösen fontos, hogy csak akkor és olyan vízadagokkal dolgozzunk, amennyi éppen szükséges. A nyári nagy meleg a levegő relatív páratelítetlenségével párosul. Lehetőleg késő délutántól, másnap kora reggelig öntözzünk. A kelesztő vízadag (ha szükséges), ne haladja meg a 8-12 mm-t és kis intenzitású legyen, mert az összetömődött, cserepesedett felszín a „csíra halála”. A további öntözési fordulókban 100-150 mm-nél többet ne juttassunk ki.
A betakarítás idejére, módjára az áru- és takarmánynövények érzékenyebbek, mint a zöldtrágya növények, amelyek szárzúzását, leszántását viszonylag szabadabban választhatjuk meg.
Következő számunkban sorra vesszük a fontosabb másodnövények termesztéstechnológiai paramétereit. Addig is utalunk az Agro Napló 2001. évi 7., 8. és 11. számaira.
Dr. Késmárki István – Dr. Kuroli Géza
Címlapkép: Getty Images
