A "minõség" jelentõsége a búzatermesztésben

Agro Napló
A 2000/2001-es kalászos termelési ciklus a közelmúltban fejezõdött be. Miként az utóbbi évek mindegyike, ez az év is jó néhány olyan kellemetlen élményhez juttatta a gazdálkodókat, melyeket célszerûbb lett volna megelõzni. Ellentmondásos ez az évjárat azért is, mert az ország keleti részén a ciklus nagy részében a víztöbblettel, a nyugatiban éppen a vízhiánnyal kellett megküzdeni.
A termelés alapvető feltételeit figyelembe véve azonban semmi nem változott. Ha jól végiggondoljuk a termelést meghatározó tényezőket, akkor a klasszikus osztályozás szerint 3 fő elemet emelhetünk ki: ezek a biológiai, az ökológiai (környezeti) és a agrotechnikai tényezők. Mindegyik fő elemnek a termelés egészében más és más alkalommal van meghatározó szerepe, azzal együtt, hogy a tényezőn belüli változatok, vagy alternatívák önmagukban is determinálhatják az elérendő célt. S ma talán az a legfontosabb szempont, hogy már az újabb ciklus megkezdése előtt legyen nyilvánvaló az, hogy mit is akarunk elérni, azt hogyan, milyen feltételek mellett tudjuk a lehető legkisebb kockázattal megvalósítani. Az elmúlt hónapokban is sokat jártam az országot, több helyen volt alkalmam a termelők kisebb-nagyobb csoportjaival találkozni, s a velük folytatott konzultációk alapján is tovább erősödött bennem az a tudat, miszerint a gazdálkodás eredményességének biztosításhoz nagyon nagy szükség van a minél szélesebb és teljesebb körû ismeretre. Az a véleményem ugyanis, hogy a termeléssel újra közvetlenül foglalkozók kellő információk hiányában nem tudnak hatékonyan cselekedni.
Az elmúlt évtizedek termelésének mennyiségi szemléletét mára a minőségi szemlélet váltja fel. A témánkhoz közelítve ez azt jelenti, hogy a búza termesztésének alapvető kérdésévé a "minőségi búza előállítása" vált, megannyi ellentmondásosságával együtt. Hogy miért? A válasz erre is egyszerû: a jó minőségi paraméterekkel rendelkező búzát mindig el lehetett adni, arra a piacon állandóan akadt vevő.
Tisztában kell azzal is lenni, hogy a minőség fogalma is komplex, más és más eleme domináló az egymást követő termelési ciklusokban is. S ha már az egyes tényezők hatásait nézzük és összevetjük azokat a minőség egyes elemeivel, akkor láthatók igazán a maguk rejtelmes összefüggésrendszerében azok a kapcsolódások, amelyek megismerése még e témával többet foglalkozók számára is nyújt "meglepetéseket".
Változásokat tapasztalhatunk a gazdálkodás módszereit, elveit illetően is. A jövő alapvető feladata a természeti erőforrások megóvása, valamint a környezet további terhelésének elkerülése lesz. Egy ilyen új feltételrendszerben változnia kell a termesztéstechnológia egyes elemeinek. A hagyományos- és a mindinkább előtérbe kerülő biotermesztés újabb és újabb kihívások elé állítja a földdel gazdálkodókat és újra értékelteti eddigi ismereteinket is. A biotermesztés nálunk még kezdeti stádiumban van ahhoz, hogy eredményei összevethetők legyenek a konvencionális termeléssel. A rendszere, s a létező eszközök azonban előre vetítik alkalmasságát, s ha azt a kívánalmat is megfogalmazzuk, miszerint az egészséghez megfelelő beltartalmi értékekkel rendelkező, kedvező összetételû növényi termelvényekre van szükség, akkor joggal merül fel végzésének szükségessége. A hazai kisebb átlaghozamok és a minőségi kritériumoknak való meg nem felelősség e téren az "átállás" nehézségeivel magyarázhatók.
Az eddigiekből kitûnik, hogy sokszor ellentmondás jelenik meg a mennyiségi és a minőségi termesztés okszerûségét illetően. E két fogalom a búzatermesztésben is szemben áll egymással, hiszen köztük az egyes résztulajdonságok tekintetében nemegyszer negatív kölcsönhatás mutatható ki. A XX. század utolsó évtizede kivételével nálunk is tapasztalható növekvő átlaghozamok elfedték a "minőség" jelentőségét, s ez mindaddig érthető, amíg a világon éhezők vannak. Mára a feladatok új megvilágításba helyezték a tovahaladás prioritásait, korlátozzák a mennyiségi növekedést.
Az általánosságoknál maradva a jelenlegi helyzetet még a mennyiség motiválja. A termelőt sokkal inkább az foglalkoztatja, hogy mennyiséget és nem az, hogy milyen minőségben. Ennek az oka, hogy az értékesítési lehetőségek elsődlegesen a tömeget preferálják, a minőséget minden esetben a piac sem ismeri el.
A kalászos gabonafélék közül az őszi búza vetésterülete a legnagyobb, évente eléri az 1,2-1,3 millió hektárt. Adottságaink összességében a búzatermesztés számára kedvezőek, sajnos az évenkénti adatok tanúsága szerint sem érjük el az elmúlt évszázad nyolcvanas éveinek termelési szintjét. A kedvezőtlen folyamatnak több előidézője van, melyek részben a termesztéstechnológiára vezethetők vissza, részben az átalakult gazdasági háttérrel magyarázhatók, de mint minden gazdasági folyamat esetén alapvetően a tőkehiány következményeként alakultak így.
A termelés megalapozásának eszköze a hatályos szabványok ismerete, amelyek nélkül elképzelhetetlen a termelés okszerû végzése. Az 1 táblázatban az 1998-ban megjelent búzaszabvány legfontosabb követelményeit tüntettem fel. E követelményszintek "magasabbak" az érvényben lévő EU-szabványnál, ami nem is volna baj, hiszen ez is az előrelépést sugallja.

1. táblázat

A termelési ciklus kezdetén az egyik leglényegesebb dolog az elérendő cél megfogalmazása kell, hogy legyen, vagyis, hogy milyen célból kívánjuk a búzát termeszteni. Nem mindegy ugyanis, hogy mi lesz az általunk megtermelt szem sorsa, milyen minőségi paraméterekkel jellemezhető terményt kell előállítani. Hogy ez mennyire fontos, azt a 2. táblázatban Pollhamerné nyomán összeállított felhasználás szerint is változó minőségi követelmények bemutatásával foglaltam össze. A gazdák nagyobb része e kérdést nem is tudja kezelni. Érdektelen, ugyanakkor tanácstalan is, pedig ez lenne a legfontosabb lépése a célorientált termesztéstechnológiai kidolgozásának, amit viszont már helyi szinten nekik, akár táblánként kellene végrehajtaniuk. Az érdektelenség másik oka az átvételi gyakorlatban keresendő, abban, hogy kevés kivételtől eltekintve a termények minőségi tulajdonságok szerint történő elkülönült kezelése, tárolása, feldolgozása sem megoldott. A termelés jobbára a "lesz, ami lesz", a további manipuláció pedig a "csináljunk vele valamit" elvek mentén történik - kellően el nem ítélhető módon.

2. táblázat

A termelés biológiai feltételrendszereit illetően a fajta szerepe meghatározó. A fajták tulajdonságai határozzák meg azt, hogy azok mire használhatók, s végső soron azt a termesztéstechnológiát, amelyet a fajta kívánalmainak megfelelően kell biztosítani. Az elismert fajták száma az utóbbi időszakban jelentős mértékben növekedett. Ez a szám mára elérte a 105-öt. Sok az új fajtajelölt is a kísérletekben, számuk az utóbbi évben közel 120 volt - csak őszi búzából. A Nemzeti Fajtajegyzékben emellett 5 tavaszi- és 1 tönkölybúza - az ÖKO-10® - áll a termelők rendelkezésére. A 105 őszi búza fajta érésidő szerinti megoszlása kedvező (korai érésû 48, középérésû 41, középkésői érésû 16 fajta). A fajtaváltás e növényfaj esetében is nagyon intenzív, hiszen az államilag elismert őszi búza fajtákból 66 az elmúlt 5 évben került minősítésre. A gyors fajtaváltásnak a minőségre való törekvésben is szerepe van.
Az újabb fajták megjelenése arra ösztönzi a termelőket, hogy minél több információt gyûjtsenek az általuk termeszteni kívánt fajták jellemzőiről. Erre több lehetőség kínálkozik. Az OMMI által évente kiadott "Leíró Fajtajegyzék"-ek jól hasznosíthatók, tájékoztató jelleggel egy-egy térségre vonatkoztatva lehet is választani belőlük fajtát. A kiadványok a legfontosabb értékmérő tulajdonságokat szintén ismertetik. A fajták további fontos tulajdonságairól - mint a termésbiztonság, az adaptációs képesség, a klimatikus stressz- és betegségrezisztencia, a víz- és tápanyagreakció, az elővetemény- és talajmûvelési igény - különféle forgalmazók által közzétett adatok alapján lehet csak információhoz jutni, amit a gazdáknak maguknak kell összegyûjteni.
Egy adott helyre történő fajtakiválasztás alapja lehet az adott térségben végzett fajtakísérletek eredményeinek értékelése is. Ezt a célt szolgálják az OMMI által integrált un. tájkísérletek, lehetővé téve a termelőknek a személyes tapasztalatszerzést is e kísérletek szemrevételezésekor. Mosonmagyaróváron az OMMI-val együttmûködve mi is végzünk fajtakísérleteket. E kísérletek eredményei a fajtakiválasztás fontosságát emelik ki. Azt is kimutattuk, hogy a különböző minőségi tulajdonságok (hektoliter- és ezerszemtömeg, nyersfehérje-tartalom, a sikér mennyisége, sikérterülés, farinográfos- (valorigráfos-) értékszám, minőségi értékcsoport, Hagberg-féle esésszám, a próbacipó térfogata és alaki hányadosa) között egy nagyon bonyolult összefüggésrendszer áll fenn, mely nagymértékben változik az ökológiai- (éghajlati-, talaj-) viszonyoktól, valamint a gazdálkodó által biztosított feltételrendszertől. Ez utóbbi feltételek közül az alkalmazott agrotechnika, a tápanyagellátás, a növényvédelem, valamint a betakarítás megválasztásának időpontja emelhető ki, mint önmaguk egyedül is meghatározó minőségbefolyásoló faktorok.
Az igények és a lehetőségek nemegyszer szöges ellentétben vannak a gyakorlatban. Ezek közül néhány termesztéstechnológiai elemet kihangsúlyozok, melyek hiánya, vagy nem megfelelő mértéke mind-mind a minőségi termék biztosításának ellenében hat:
- a talajelőkészítés ideje, mélysége, okszerûsége;
- a vetésváltás és a pillangós növények nagyobb arányú termesztése;
- a tápanyag-visszapótlás fontossága: az utóbbi évtizedben a szükséges tápanyagmennyiség töredéke került csak pótlásra, s az sem a legoptimálisabb arányokban. A különféle talajtípusok és tápanyagszintek mellett 1 t búza fajlagos mûtrágyaszükséglete 28-93 kg/ha között változik. Ezzel szemben hektáronként csak mintegy 60-80 kg vegyes hatóanyag kijuttatása történt, aminek nagyobb része - mintegy 80%-a - nitrogén volt. A szem beltartalmi mutatóinak alakulására a nitrogénen kívül a foszfor is jelentős szerepet játszik, a növényállományok szárazságtûrését pedig a talajok K-ellátottsága határozza meg;
- a vetés időpontja, a vetett csíraszám mennyisége: optimális az október első két dekádjában történő és a fajtánként, valamint az éréscsoportonként változó 5,0-6,5 millió csíra vetése (a vetendő magmennyiség az ezerszemtömegtől függjön - s ezt ki is kell számítani);
- a növényvédelem preventív volta: a tápanyagigény szerinti fejtrágyázás, a kórokozók és a kártevők elleni megelőző védekezés elvégzése;
- a gyomirtás szükségessége: a gyomok a nagyobb vitalitásuk és vízfelhasználásuk miatt az egyébként is szûkös tápanyag- és vízkészletet felélik a kultúrnövények elől, a betakarítás idejére elgyomosodó táblák bizonytalanná és nehézzé teszik az aratást; - a gyomos területekről származó terményt azonnal tisztítani kell a későbbi gombás eredetû fertőződés megakadályozása céljából.
Nem szabad megfeledkezni a betakarított termény tárolásáról sem, hiszen "élő anyagról" van szó.
A minőségi tulajdonságok között rangsort felállítani nem lehet. Azok fajtánként is nagy variabilitást mutatnak. Az idei fajtakísérletek beltartalmi vizsgálatai még nem fejeződtek be, így néhány jellemző alakulását a 3. táblázatban foglaltam össze az elmúlt ciklus éréscsoportonkénti adatsoraira vonatkoztatva. Az esetek többségében évente eltérő az a limitáló minőségi tulajdonság, ami az áru átadásakor meghatározóvá válik. Az EU-ba való értékesítésekkor a fehérjéhez kötött tulajdonságok szerinti minősítések a meghatározók. Nálunk ezzel szemben mindig az a meghatározó, ami minimumban van, ugyanis a termelői kiszolgáltatottság rendkívül nagyfokú.

3. táblázat

A gazdák munkájuk eredményével, vagy eredménytelenségével javarészt csak az átvételkori minősítéskor szembesülnek. Célszerûnek látnám, ha ki-ki maga töprengene el sikerei, esetleges kudarcai láttán azon, hogy mit is csinált jól, vagy rosszul - mindenki számára ez lenne a leghasznosabb cselekvés!
Címlapkép: Getty Images
CÍMLAPRÓL AJÁNLJUK
KONFERENCIA
AgroFuture 2024
Új rendezvény a fenntarthatósági követelményeről és innovációs lehetőségekről!
AgroFood 2024
Országos jelentőségű rendezvény az élelmiszeripari vállalkozások számára!
Vállalati Energiamenedzsment 2024
Tudatos vállalati energiamenedzsment a hazai cégeknek!
Agrárium 2024
Jön a tavasz kiemelkedő agráripari konferenciája!
EZT OLVASTAD MÁR?