A napraforgó vetése, a vetõgépek beállítása

Agro Napló
Olajos növényeink között a napraforgó jelentõsége elvitathatatlan. Széleskörû növényolaj-ipari felhasználása és kedvezõ exportálási lehetõségei mellett a feldolgozása során keletkezõ olajipari-darák állattartásunk jelentõs takarmány-alapanyagaiként segítik elõ az ország fehérjetakarmány gondjainak enyhítését. A napraforgó a kalászos gabonával és a kukoricával ágazattársításban termeszthetõ, géprendszere azokéval közel megegyezõ, külön gépberuházást csupán a betakarítás – az arató-cséplõ gépekre szerelhetõ különbözõ napraforgó-betakarító adapterek beszerzése – vonatkozásában igényel. A következõkben a napraforgó vetését, annak gépeit mutatjuk be, ill. ajánlásokat adunk a vetõgépek elõkészítéséhez, beállításához és üzemeltetéséhez.
A vetés és gépei



A napraforgó vetése a termesztés egyik legfontosabb technológiai mûvelete, s a vetéstechnika az eredményes napraforgó-termesztés meghatározó eleme. A napraforgó megfelelő időben és magszámmal, közel azonos tőtávolságra végzett hibátlan vetése egyenletes fejlődést, egyöntetû növény állományt biztosít, végső soron pedig jobb minőségû, nagyobb hozamú termést eredményez.



A napraforgó vetésére a pneumatikus rendszerû kukorica szemenkénti vetőgépeket használjuk. Ezek elsődlegesen a kukorica vetésére készültek, de megfelelő vetőtárcsák/vetődobok használata esetén a napraforgó vetésére is jól használhatók. Szemenként vetésről akkor beszélhetünk, ha a gép a növény meghatározott sortávolsága mellett – ez napraforgónál 70-75-76,2 cm – a napraforgó magot még a soron belül is egymáshoz közel azonos, előre beállított tőtávolságra és mélységbe szemenként helyezi a csoroszlyák által nyitott barázdákba.



A szemenkéntvető gépekből a napraforgó vetésére igen sokféle változat áll a termelők rendelkezésére, ill. azok számos típusát gyártják. A gépek függesztett vagy vontatott kivitelûek lehetnek, s hazánkban a függesztett gépek 4-6-8-, ill. a könnyû építésû 12-soros, a vontatott gépek 6-8-12-soros változatait használják. A vetőgépek tárcsás vagy késes (csúszó) csoroszlyákkal vannak felszerelve, s pneumatikus vetőszerkezetük szívó/nyomó légáramú megoldású lehet. Magtartályaik (magládáik) soronkénti (elemenkénti) elhelyezésûek, vagy központi kialakításúak. A vetőelemenkénti elhelyezésû magládákat általában a szívó légáramú pneumatikus vetőszerkezetû gépeknél alkalmazzák, míg a központi magtartályokat leggyakrabban a nyomó légáramú pneumatikus vetőszerkezetû gépekre építik. A vetőszerkezetek meghajtása soronként (a tömörítő kerekekről lánchajtással), vagy központilag (a járókerekekről előtéttengely és a hajtómû közbeiktatásával) lánchajtással van megoldva. A vetési mélység beállítása a különböző gépeknél mechanikus úton – általában csavarorsós mechanizmussal -, vagy kombinálva (pneu-mechanikus úton) több fokozatban valósítható meg.



A gépek többsége talajfertőtlenítő-szer (inszekcitid) kiadagoló és „starter” mûtrágya kijuttató adapterekkel is fel van szerelve. A vetőgépek nyomjelzői tárcsás kivitelûek, emelésük/süllyesztésük, átváltásuk hidraulikus munkahengerek segítségével végezhető el.



A vetőgépek előkészítése



A gépek előkészítése során vizsgáljuk felül azok mûszaki állapotát, ellenőrizzük a kötőelemek rögzítettségét, valamint a vetés technikai megvalósításának lehetőségét (lánckerekek, hajtóláncok, a talajkerék és lehajtása, a hajtómû-szekrény állapota, stb.). Ezt követően készíthetjük fel a gépet a napraforgó vetésére, ami a vetőmagnak megfelelő vetőtárcsák vagy vetődob(ok) kiválasztását és felszerelését jelenti. Ellenőrizzük az egyes vetőelemek sortávolságát, s amennyiben szükséges végezzük el az után-állítást. (A sortávolságok beállításánál mindig az üzemeltető erőgép geometriai középpontjából induljunk ki, s a távolság értékeket a vetőelemek csoroszlyáinak csúcsainál mérjük). A pneumatikus vetőszerkezetû gépeknél különösen fontos a teljes légtechnikai rendszer (a ventilátor, a szívó- és nyomóoldali csatlakozások, tömítések, légvezetékek) átvizsgálása, s a vetőelemeknél jelentkező eltérő légnyomás, ill. vákuum megszüntetése. Amennyiben a vetőcsoroszlyák kopottak – a csúszó csoroszlya öblös, széles barázdát nyit a talajban, amelyben a vetőmagvak elgurulhatnak – cseréljük ki azokat a pontos maglehelyezés érdekében.



A kivetendő magszám/magmennyiség meghatározása



A napraforgó vetőmagot a termelők osztályozva, méretre kalibrálva (és természetesen csávázva) kapják. A fajtára, ill. a hibridre jellemző fizikai tulajdonságok között nagy jelentősége van az (ezerkaszat) ezermag-tömegnek. Ez az érték egy fajtán belül attól függ, hogy melyik magfrakciót szállította a vetőmag-üzem. A vetőmag ezerkaszat-tömege és térfogata között lineáris összefüggés van, így a vetőgépek helyes beállításánál erre az értékre is alapozhatunk. Fontos még a mag alakjának (hosszúkás, ovális, lapos, esetleg kerekded) ismerete is. A beállítható tőtávolságok értékeit, a szükséges áttételeket – a gépkönyvekben ajánlott gyári beállítási értékeken kívül – számítással is meghatározhatjuk. A napraforgó vetésére használt gépek vetőszerkezetét a talajkerekeikről hajtják meg. A tőtávolságot a talajkerék és a vetőtengely közötti áttétel változtatása, valamint a vetőtárcsa vagy vetődob sorokhoz tartozó furatainak száma – ezek cseréje – határozza meg. A tőtávolság (t), a vetőtárcsa/vetődob furatszáma (f), a meghajtó talajkerék – cm-ben mért – kerülete (Tk), ill. a gépen belüli áttétele (i) között a következő összefüggés áll fenn:



t=Tk /(i · f) (cm).



(A képlet nem veszi figyelembe a talajkerék – 5-8 %-os – csúszását, „slip”-jét, ez közelítő számításoknál elhanyagolható.)



A kivetendő vetőmagnorma (magmennyiség) meghatározásához, közelítő számítások elvégzéséhez jól alkalmazható az ábrán látható nomogram, amelynek használata egyszerû, könnyen elsajátítható. A nomogram figyelembe veszi a vetőmag csírázóképességét, a biztonsági szempontból (pl. madárkártétel, növénykipusztulás miatt) indokolt + 10 % mennyiségû többlet-vetést, a vetőgép sortávolságát, az ezermag-tömeget, és mindezek függvényében – a betakarításkor megkívánt tőállományból kiindulva – leolvasható az elvetendő mag mennyisége. A nomogramban található közbenső adatokat – a tőtávolság és folyóméterenkénti tövek, ill. magok száma – a vetés és az állomány kikelése után tudjuk hasznosítani. A nomogramban az egyes adatok számítási képleteit is feltüntettük. A leolvasásnál pontosabb értékek szükségessége esetén a számítási képletek használata javasolható.



Számítással – az egyes levezetéseket mellőzve – a következők meghatározására nyílik lehetőségünk:



- Az elvetendő mag mennyisége: Q(kg/ha); az elvetendő magvak száma: K (db/ha)

Q = 1,1 · e ·b / (104 · c) (kg/ha)

K = 110 · b/c (db/ha)



- A beállítandó tőtávolság: t (cm); a folyóméterenkénti magvak száma: n (db/m)



t = 106 · c / (1,1 · s ·b) (cm)

n = 1,1 · s ·b /(104· c) (db/m)



ahol - e = a vetőmag ezerkaszat-tömege (g)

- b = a betakarításkor megkívánt növényszám (db/ha)

- c = a vetőmag csírázó képessége (%)

- 1,1 = korrekciós szorzótényező (madarak és egyéb kártevők miatti veszteség,

amelynek értéke: k = 1,00-1,15)

- K = a csírázó képességgel számított + 10 %-kal növelt tőszám (db/ha)

- t = tőtávolság (cm)

- s = sortávolság (cm)



Vetőgép beállítási és üzemeltetési tanácsok



A vetés megkezdése előtt – a pneumatikus rendszereknél – be kell állítani a magfajtától függő vákuumot, vagy túlnyomást. Az üzemeltetés megkezdésekor – felszíni próbavetéssel - minden esetben ellenőrizzük az „1” folyóméterre kivetett vetőmagvak számát és a sortávolságból számítással meghatározhatjuk a kivethető (ill. kivetett) magmennyiséget. A talajállapottól függően elemenként egyformán állítsuk be a vetési mélységet (általában 4-6 cm). A vetőelemek felfüggesztésétől függően, gépenként különbözően (általában rugófeszítéssel) állítható be az elemek talajkövetése: lényeges, hogy azok egyenként kövessék a talajfelszínt, mert csak így biztosítható a megfelelő mélységtartás, a vetési mélységegyenletesség. Az egyszemes vetés beállítása a központi vetőszerkezeteknél a vetődobban elhelyezett lesodró kefe helyzetének változtatásával történhet meg. Az egyedi vetőelemenkénti vetőszerkezeteknél az egyszemes vetés a maglesodró szerkezetek állításával biztosítható. (A beállítást minden vetőelemnél el kell végezni úgy, hogy a magkihagyások és kettősvetések lehetőségét kizárjuk.) Nagyobb sebességû vetésnél (a magadagolási intenzitás növekedésével) a járókerekek csúszása miatt változik a tőszám, megnövekszik a magkihagyás, így ezt a tőtávolság beállításánál figyelembe kell venni. A jó minőségû vetés érdekében igen fontos a vetőszerkezet mûködtetéséhez szükséges vákuum, vagy túlnyomás betartása, mert ez is befolyásolja a kettős vetések és kihagyások arányát. Üzemeltetés közben folyamatosan ellenőrizzük a vetőelemenkénti egyenletes magfogyást. A gépüzemeltetés – vetőmag, talajfertőtlenítő-szer kiszolgálás – feltételeit megfelelően szervezzük meg az időkihasználási tényezők javítása érdekében. A vetés javasolt munkasebessége: 6-7 km/h.



Dr.Fûzy József

FVMMI GM Kht.
Címlapkép: Getty Images
NEKED AJÁNLJUK
A szárazság nehezíti az őszi vetést

A szárazság nehezíti az őszi vetést

Kettős hatása van az elmúlt hetek száraz időjárásának, a betakarítási munkálatok csapadék hiányában jól haladnak, viszont a magágy-előkészítést és a v...

CÍMLAPRÓL AJÁNLJUK
KONFERENCIA
Agrárszektor Konferencia 2024
Decemberben ismét jön az egyik legnagyobb és legmeghatározóbb agrárszakmai esemény!
EZT OLVASTAD MÁR?