Csapadékszegény idő és harmatos hajnal a lisztharmat fertőzésének, felszaporodásának és terjedésének nagyon kedvez. Különösen zsúfolt, széles lombfalú ültetvényekben, a lombfal belsejében szaporodik fel, kezdetben észrevétlenül és gyorsan a lisztharmat. Ilyen esetben már nagyon nehéz az eredményes védekezés. Ennek hatékonyságát a fürtöket takaró levelek leszedésével és lisztharmat elleni kontakt és felszívódó hatású növényvédőszerek kombinálásával növelhetjük. (A részleges lelevelezést ne vigyük túlzásba! A lisztharmat ellen is a megelőző védekezés a legeredményesebb!)
Bár a peronoszpóra fertőzésétől és kártételétől a szárazságban nem kell tartani, de fellépését nem lehet kizártnak elfogadni. Idei tapasztalataim szerint több hétig tartó esőmentes időszakban, de rendszeresen harmatos reggelû, sûrû lombú ültetvényekben mind a leveleken, mind a bogyókon észlelhetők a peronoszpóra jellegzetes tünetei.
A szőlő zsendülése után, az érés ideje alatt szürkerothadás okozhat nagy károkat. Akkor a legeredményesebb az ellene való növényvédőszeres védekezés, ha védekezünk a szőlőmolyok ellen, és az ültetvényt szakszerûen gondozzuk, nem hagyjuk elgyomosodni, a zöldmunkákat idejében, gondosan végezzük stb. A rothadási károk mérséklésében, illetve elkerülésében nagy szerepe van a termőhelynek és a fajtának.
Széles sorközû ültetvényekben a talajvédő és zöldtrágyanövények vetéséhez augusztusban végezzük a magágy előkészítését. Homoktalajú ültetvényekben a homokverés megelőzésére a legelterjedtebben használt takarónövény a rozs. Ezt vethetjük minden sorközbe vagy minden második sorközbe, úgy, hogy a sorok alatt mindkét oldalon 30-40 cm-es vetetlen sáv maradjon. A rozst augusztus végén – szeptember elején vetjük. Kötött talajú ültetvényekben pl. jó takarónövény az őszi káposztarepce, amit már augusztusban el lehet vetni.
A korai érésû borszőlőfajták érésének figyelemmel kísérését, cukortartalmuk növekedését, savtartalmuk csökkenését már augusztusban elkezdhetjük. Rendszeres időszakonként, 5-10 naponként vagy hetente un. próbaszüretet tartunk. Nagyon ügyeljünk arra, hogy a leszedett fürtök azonos fajtájúak legyenek, valamint az ültetvény és a különböző terméshozamú tőkék átlagát képviseljék. Elfogadható eredményhez 5-10 kg szőlőt kell szedni, majd erre alkalmas próbaszüreti zúzóval és préssel nyerjük ki a levét. Törekedjünk arra, hogy a mustnyeredék legalább 60 % legyen, majd ülepítés után végezzük el a must cukor- és savtartalmának, pH-értékének, valamint – ha szükséges – egyéb vizsgálatát. Szőlőültetvényben tájékoztató jellegû vizsgálathoz használhatjuk a refraktométert.
A szüreti terv elkészítéséhez fajtánként és parcellánként meg kell határozni a várható terméshozamot. Ezt termésbecsléssel végezhetjük. Ennek több módja ismert. Elfogadható eredményt kapunk, ha fajtánként és eltérő parcellájukon meghatározzuk a termő tőkék számát (a tőkehiányok és a nem termő tőkék figyelembe vételével). Ezután a parcella (tábla) nagyságától és a tőkék állapotától függően – előre meghatározott tőkehelyeken – 20-50 vagy 100 tőkén megszámoljuk a fürtöket, majd tőkénkénti átlagot számítunk, ezt beszorozzuk a fürtátlagtömeggel, a kapott tőkénkénti termésmennyiséggel folytatjuk a számítást. A fürtátlagtömeg megtalálható a fajtaleírásokban, de ez évjáratonként és az ültetvény állapotától függően eltéréseket mutathat; ezért az előző évek mérései az adott fajtára vonatkozó tapasztalatok alapján a leírtaktól eltérő fürtátlagtömeggel számolunk. Még pontosabb eredményhez juthatunk ha a próbaszürettel összekapcsolva a fürtök tömegének mérését is elvégezzük, és ebből kiszámítjuk a fürtátlagtömeget. Ezt legalább 3-5 tőke összes fürtjének leszedésével és megmérésével is meghatározhatjuk; csak az öt bogyónál több bogyójú fürtök számát vesszük figyelembe.
Az idei ültetésû szőlők ápolására fordítsunk nagy figyelmet. Ha vízhiány miatt az alsó levelek kezdenek sárgulni, száradni, feltétlenül öntözzünk; tőkénként 10-30 l vizet adjunk, úgy, ahogy az Agro Napló előző számában ismertettük.
Dr.Sz.Nagy László
Címlapkép: Getty Images
