Egy gomba-faj csak egy gazdanövényt vagy közel rokonságban lévő növényfajokat képes megfertőzni. Az alma lisztharmat kórokozója (Podosphaera leucotricha) az almán kívül nagyon ritkán a körtén, birsen és a naspolyán is előfordulhat. A vegyszeres védekezés azonban csak az alma ültetvényekben indokolt. A kórokozó a fertőzött rügyekben, a rügypikkelyek között gombafonalakkal telel át, ezért a fertőzött rügyekből tavasszal már fertőzötten fejlődnek a virágok, levelek és a hajtások. Az egy rügyből fejlődő virágcsoportban minden bimbó beteg. A virág kocsánya az egészséges virág kocsányánál rövidebb, a csészelevelek aprók, torzak, a sziromlevelek is kicsik, viaszosak, törékenyek. A bibe és a porzók is deformálódottak, a virág nem termékenyül meg, hanem elpusztul. Ezekből a fertőzött virágokból nem lesz termés, hamarosan lehullanak. A fertőzött levelek aprók, keskenyek, a hajtások rövid izközüek, rozettásodók. A nagyobb kár abból származik, hogy a fertőzötten fejlődő virágok, levelek, hajtások felülete a gombafonalaktól és a láncokban lefûződő konidiumoktól fehér, és a folyamatosan képződő konidiumok az egészséges rügyből egészségesen fejlődő virágok magházát, majd sziromhullás végén a terméskezdeményeket, és a leveleket is fertőzik. A terméskezdemények fertőződése korai terméshullást eredményez. Ez nagy veszteség akkor, ha egy tavaszi fagy már megritkította a virágokat. A kötődött termések később is fertőződhetnek. Ezek a termések már kifejlődnek, hiszen a lisztharmat gomba fonala nem hatol mélyebbre, csak a terméshéj külső sejtsorából veszi táplálékát. A fertőzött gyümölcs felülete parásodik. Később a termés fejlődése során, felületén viaszos réteg képződik, és ez megakadályozza a lisztharmat további terjedését. A gomba szövedék elpusztul, de a gyümölcs növekedésével az elhalt sejtsor széthúzódik és kialakul a jellegzetes finom, laza hálózatos parásodás. Ez jól megkülönböztethető a vegyszer perzseléstől, és a varasodás tünetétől is. A lisztharmat fertőzés következtében a levelek asszimiláló felülete csökken. A másodlagos fertőzés hatására a leveleken kezdetben halványzöld, kör alakú elszíneződés, majd a foltokat beborító, később az egész levéllemezre kiterjedő fehér lisztes bevonat látható. A keletkező konidiumok további fertőzések elindítói. Nyár közepén az erősen fertőzött levelek deformálódnak, elszíneződnek, majd lehullanak. A fertőzött hajtások meggörbülnek, felkopaszodnak. A felületükön keletkező fehéres-szürkés bevonat miatt gyertyás vesszőknek nevezzük ezeket. A gyertyás vesszők csúcsrügyei és gyakran további rügyei is fertőzöttek. A beteg rügyek pikkelylevelei nem záródnak, „rojtosak” maradnak, ezek a beteg rügyek érzékenyek a téli fagyra. 2002-2003 telén sok helyen előforduló mínusz 20 OC hőmérséklet elpusztította a beteg rügyek nagy részét, és a bennük telelő lisztharmat gombafonalat is. Ennek köszönhetően a 2002-es évet talán a kevésbé lisztharmatos évekhez fogjuk sorolni. Vegetációs időben, ellentétben a legtöbb gombabetegséggel, a lisztharmatot okozó mikroszkopikus gombának az elszaporodását, járvány kialakulását nem a csapadékos, hanem inkább a száraz, meleg, napos, de magas, 96-97 %-os relatív páratartalmú időjárás segíti elő.



Termesztéstechnikai védekezés: az ellenálló fajták telepítése.



Az íze és zamata miatt kedvelt Jonathan alapfajta olyan fogékony a lisztharmatra, hogy növényvédelmét, a lisztharmat elleni, 10-14 naponként szükséges permetezés alapvetően meghatározza. A fertőzésre még különösen fogékony az Idared és a Parker pepin. Lisztharmatra való érzékenysége miatt a Cox narancs renet és a Gravensteini piros fajta már teljesen eltûnt a gyümölcsösökből. A lisztharmat elleni, különböző mértékû ellenállóság jellemzi a Starking, a Starkrimson, a Staymared, Golden Delicious és a Prima almafajtát.



Agrotechnikai védekezés:



Az alma számára kedvező termőhelyre történő telepítés, optimális tápanyag-ellátottság, növeli a fák ellenálló-képességét. Metszéssel kialakíthatjuk a levegős koronát. A túl sûrû koronájú almafák kedvezőbb mikroklímát teremtenek a fertőzéshez, és egyben gátolják, hogy a fa belsejébe jusson a permetlé.



Mechanikai védekezés:



Az alma lisztharmat kórokozója a fertőzött rügyekben telel át. A fertőzött rügyekből nem fejlődik egészséges hajtás, a fertőzött bimbókból nem fejlődik egészséges virág ezért nem jelent veszteséget a beteg vesszők, gyertyás vessző végek eltávolítása. Tél folyamán erre a munkára hosszú idő áll rendelkezésre. A fertőzött rügyekből fejlődő hajtások, levelek, virágok nem gyógyíthatók, viszont fertőzési gócot jelentenek a gyümölcsösben. Ezért a fertőzött vesszők eltávolítása a tél folyamán rendkívül fontos mechanikai védekezés. Amennyiben elvégezzük ezt a fontos feladatot, akkor a tél végén esedékes metszéskor már nem kell külön figyelni a lisztharmatos vesszőkre, gyorsabban fog menni a munka.



Kémiai növényvédelem:



Az alma vegyszeres védelmében nagyon fontos a rügypattanás előtti lemosó permetezés. Kiváló, környezetet nem károsító, „zöld” jelzésû gombaölő-szerek állnak rendelkezésre, mint például a poliszulfid-kén-, a kalcium-poliszulfid- és a mészkénlé- hatóanyag, vazelinolaj hozzáadásával formázott készítmények. A vazelin olaj hosszú időre filmszerûen bevonja, de nem károsítja a pattanó rügyeket, és a hatóanyag fungicid hatása hosszú ideig érvényesül.



A vegetációs időben, a kórokozó életmódjából adódóan a fertőzés folyamatos. A védekezéshez nagyszámú kéntartalmú és szerves hatóanyagú, kontakt- és mélyhatású- gombaölőszer áll rendelkezésre. A gyümölcsfaiskolákban a sûrû állomány, és az öntözés miatt párás mikroklíma következtében az alma oltványok közelében lévő körte is fertőződhet. Ilyen esetben érdemes az almával együtt permetezni. Előnyös az olyan (hexakonazol-, difenokonazol-, penkonazol-, pirimetanil-fluquinkonazol-, krezoxim-metil-, fluzilazolfenamirol-, folpet + triadimenol-, miklobutanil,- triforin- vagy az iminoktadin-albeszilát- hatóanyagú) készítmények használata, amelyek a varasodás mellett a lisztharmat betegség ellen is hatásosak.



Dr. Véghelyi Klára



Szent István Egyetem, Kertészettudományi Kar,



Budapest